2017. Szeptember 25., Hétfö

Frissitve:12:47:25

SsangYong Korando 2.2 e-XDI teszt - Csak semmi fekete mágia

Nyomtatás

Akárhogy nézzük, ma már a csapból is SUV-k folynak, a 2010-es évek divatőrülete eleddig, úgy néz ki, megállás nélkül tombol. Mindeközben azonban ezeknek az autóknak a java része már csupán küllemében hordoz az aktív életmódra utaló jeleket, valódi képességeknek tehát egyre jobban híján vannak a szóban forgó modellek. Üde kivételként azonban vendégeskedett szerkesztőségünk garázsában egy olyan hobbiterepes, amely még nem vetette le magáról a terepjárás feladatát.

Nem is húzom tovább időt, tesztalanyunk ezúttal a SsangYong Korando legfrissebb verziója, új, combos dízelmotorral és összkerékhajtással megfűszerezve. A koreai márka mostanság kissé csendbe burkolózott, úgy tűnik, valamelyest megtorpant az a fajta folyamat, ami az új modellek érkezésével és az európai szemnek, tapintó szerveknek megfelelőbb kialakítással, anyagokkal megkezdődött. Persze érthető, hogy a lendület nem tartható fenn örökké, a lényegi változást a korábbi döntések már meghozták – ezúttal tehát nem is kérdés, hogy a hangsúly inkább a finomhangolásra került.

Maga az alapforma, azaz az új Korando már 2014-ben megvetette a lábát az öreg kontinensen, azonban akkoriban még diagnosztizálhattunk néhány hiányosságot az alapvetően korrekt összkép és a tisztességes ár/érték arány mellett. Persze az alapfelállás továbbra is az, hogy a Korando inkább szerényebb lehetőségek mellett, de nagyon is helytálló műszaki megoldásokkal, illetve a tudásához és képességeihez mérten elérhető árával igyekszik rabul ejteni a szíveket, vagy esetünkben pont inkább az eszet nyomós érvekkel megszólítani.

Amit lényegi újdonságnak nevezhetünk ezúttal, az a fronton, a motortérben, valamint a műszerfalon keresendő… haladjunk is szépen, sorban. A megjelenést a koreai szakemberek egy teljesen átrajzolt első résszel kívánták frissebbé tenni, ám a beavatkozás eredményességének megítélését a megosztó formai megoldásokra való tekintettel mindinkább kedves Olvasóinkra hagyományozzuk. Az új fényszórók mindenesetre projektoros, xenon megoldással, valamint ledes nappali menetfénnyel kecsegtetnek, sőt, a figyelmesebbek az embléma alatt megbúvó frontkamerát is kiszúrhatják.

Maga a sziluett, illetve a hátsó traktus alig változott (ledes helyzetjelző azért került ide is), de ezeken a pontokon nem is volt indokolt a módosítás. Összességében vállalható megjelenés és némi semlegesség, sótlanság jellemzi tesztalanyunkat, azonban azok, akik benne keresik választásukat, nem feltétlenül vágyakoznak a Giugiarói magasságokban megrajzolt idomokra, sokkal inkább a praktikumot helyezik előtérbe. Ennek megfelelően modern SUV-s mércével nézve a rendelkezésre álló 22,6°, illetve 28,3° mértékű első/hátsó terepszög talán többet nyom a latba, mint egy-egy, a lemezeken légies könnyedséggel végigvonuló karaktervonal.

Az utastérben a korrekt helykínálat továbbra is erény, a típus használói kimondottan örülhetnek a hosszirányban állítható, kényelmes első középső könyöklőnek, a rengeteg tárolórekesznek, a kellemesen magas üléspozíciónak és a komfortos üléseknek. Viszont zavaró a sofőr térdéhez könnyen hozzáérő kulcs (ezért is ajánljuk a 129 ezer forintos kulcs nélküli rendszert), valamint a relatíve magas üléspozícióval is szükséges megbarátkozni. A magasságbeli korlát valahol 190-195 centinél húzódik, azonban a tetőablak megrendelésével ez az érték valamelyest csökken. A hátul utazók kényelmét a dönthető támlákkal igyekeztek fokozni a koreai mérnökök.

Újdonság a műszerfal, pontosabban az új óracsoport, változtatható színvilággal (külön-külön estére és nappalra), informatívabb kialakítással és bővebb tudással. Komoly gondok az ergonómiával nincsenek, azonban a megszokotthoz képest felfelé álló bajuszkapcsolók például megszokást igényelnek.

A középkonzol ugyancsak kissé szokatlan gomkiosztással rendelkezik, de ez is nyilván hamar tanulható, azonban annak tetejére érdemes beruházni a 299.000 Ft-os áron mért audio- és navigációs rendszerre. Noha kezelése nem teljesen logikus, jobban szól és használhatóbb a sima rádiós megoldásnál. Az anyag- és összeszerelési minőséget- főleg az árcédula ismeretében – nem érheti szó, noha azt tudni kell, hogy a korrektség ellenére keményebb matériákból építkezik az autó beltere.

A költséghatékonyságot leginkább a – természetesen mai szemmel – szerényebb extrázhatóságon érezzük. A drágább konkurensekkel szemben itt nem pipálható be távolságtartó asszisztens vagy sávtartó automata, nincs táblafigyelő és ledes fényszóró, sem prémium hangrendszer, ellenben ülésfűtés, kormányfűtés, magasabb szinten pedig a vezetőnek ülésszellőztetés is elérhető az autóhoz a szokványos tételeken felül, a fűthető ablaktörlő lapátok pedig minden felszereltségi szinten benne foglaltatnak a csomagban.

Ugyancsak újdonság a kétliteresről immáron 2,2-es lökettérfogatúra hízott turbódízel, amely nem kevesebb, mint 178 lóerőt és 400 Nm-t állít csatasorba, utóbbit ráadásul már 1400 1/perces fordulatszámtól kezdődően. Már a száraz adatok elolvasása alapján borítékolható a kellemes karakterisztika, ami aztán a motorindítást követően be is igazolódik. A hatfokozatú manuális váltóval összepárosított e-XDI néven futó négyhengeres kellemesen dolgozik és valóban egészen alulról képes megindulni, ennek megfelelően nem is kellett a szakembereknek rövid áttételeket alkalmazni – 100 km/h-nál például 1750-et forog az Euro 6-os normákat teljesítő gázolajos erőforrás.

Tesztalanyunkhoz a forgalmazó a 499.000 forint felárú összkerékhajtást is megrendelte, amely zárható középső diffivel is kecsegtet. Mindez, valamint a fent említett, korrekt terepszögek összességében a divatosabb társakhoz képest jobb terepjáró képességeket eredményeznek – a Korando nem csupán úgy néz ki, mint aki fel tud menni a hegyre, hanem valóban meg is tudja oldani a feladatot. Ehhez a miliőhöz és használati stílushoz mindenképp a dízelmotort ajánljuk, hiszen erejével, nyomatékával, karakterével bizonyosan a benzinesnél ('csupán' 390.000 forinttal kóstál kevesebbet) ügyesebben mozgatja az 1,7 tonnás bódét, ráadásul így étvágya is vállalható szinten marad.

Utóbbi tekintetében a kecsegtető katalógusadatnak sajnos búcsút kell intenünk, ugyanis a SsangYong közepes méretű SUV-ja már csak a mérete és az összkerékhajtás miatt sem tud a kategóriához mérten csodákat művelni. Átlagos használat mellett azonban elvan 7-7.5 literből 100 km-en, ami a képességek és a méretek tükrében nem egy rossz produkció. Ehhez társul a személyautós váltási érzettől távol merészkedő hatgangos szerkezet, valamint a magas, billenésre korlátozottan hajlamos és emiatt kissé keménykésnek ható futómű.

Összességében tehát egy olyan csomagot kapunk a Korando személyében, amit máshol pont nem találunk meg. A flancos extrák, a nemesebb anyagok hiányát a kedvező árszabással igyekszik feloldani a gyártó, ami abszolút érthető és jó stratégia. Hiszen pont emiatt, aki akár egy kis valós terepjárási képességekre is vágyik a praktikum és a szokásos hobbiterepes tudás mellett, az megtalálhatja a választást a józan értékrenddel csábító SsangYongban.

A koreaiak ezért a műszaki összetételért legkevesebb 7 milliót kérnek (alapfelszereltség plusz 4x4), azonban a normaszint teljesítéséhez szükséges opciók megrendelésével sem kúszik a vételár 8 millió fölé. Mindemellett érdemes megjegyezni, hogy tesztalanyunk már túllépte a bűvös, nyolcmilliós határt, a bőrrel, ülésszellőztetéssel és egyéb nyalánkságokkal kecsegtető csúcsverzió pedig értelemszerűen ennél is többet kóstál.

Bár korrekt ár/érték arányról esett szó mindvégig, ezek az összegek nem épp alacsonyak, de még mindig jóval alacsonyabbak a hagyományos európai vagy japán márkák hasonlóan összeállított modelljeihez képest, ráadásul azok nem minden esetben szállítanak hasonlóan használható, igazi terepes tudást. Épp ezért talán nincs is igazi konkurense, hiszen pont azok számára jelent alternatívát, akik nem a divatos külsőt preferálják, hanem az értékarányos árszabást, illetve a műszaki szempontból értendő tudásszintet.

Néhány szóban

Ismét frissült a Korando, s ezúttal is jó helyeken nyúltak hozzá a gyártó szakemberei. Új a motor, a front és a műszerfalon is dolgoztak. Mindemellett megmaradtak a modell korábban is emlegetett értékei, azaz az elérhető ár és a tisztességes terepes képességek, amelyek egyvelegét másgutt ennyiért nem kapja meg az ember. Aki igáslovat akar választani a trendi hobbiterepesek helyett, annak kiváló mválasztás lehet a korando dízelmotorral, összkerékhajtással.

Előnyök: Magabiztos megjelenés; Tetszetős belső; Nagyon tágas utastér, korrekt csomagtér; Magasabb kategóriákat idéző felszereltségek; Kiváló hajtáslánc; Jó ár/érték arány

Hátrányok: Kissé logikátlanul felépülő multimédiás rendszer; Néhány extra működhetne jobban; Túl magas üléspozíció; Még mindig málé kormányzás; Gyenge presztízs

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark