:: Autó Pult ::

A Volkswagenek sosem az általuk közvetített szenvedélyről vagy a heves érzelmekről voltak híresek, a rideg német vas inkább erős kötelékkel és érveken alapuló ragaszkodással betonozza be hű tulaját. Ám ez alól mindig is volt néhány kivétel: ezúttal a hatodik generációjában járó Golf GTI-t vettük kezünk közé, hogy megtudjuk mennyire hat az érzelmekre a wolfsburgiak vörös kanyarvadásza.

A Golf GTI nem egyszerűen csak egy gyors vagy erős autó. A Golf GTI egyben hagyomány, tradíció és tisztelet a német gyártó történelmét illetően, amely további értékekkel ruházza fel nagy múltra visszatekintő sportkompaktot. Sőt, maga a VW Golf GTI volt, aki megteremtette a sportkompakt kategóriát, így joggal tisztelhető az időközben elbúrjánzó műfaj alfájá és omegájaként. A sztori 1976 júniusában indult, akkor kezdte meg hódító útját tesztalanyunk őse. Akkoriban már az 1,6 literes lökettérfogatból kipréselt mintegy 110 főt számláló ménes, valamint a négysebességes kézi váltó is elegendő volt a sikerhez.

További érdekesség is kapcsolódik az első GTI-hez. Az ő képességei, adottságai ébresztették ugyanis rá a mérnököket arra, hogy a futóműgeometriától nagyban függ az autó önkormányzási tulajdonsága, azaz hogy alul- vagy túlkormányzott-e. A felfüggesztések geometriájának elemzése során felállt egy rendszer, a momentán pontok rendszere, illetve a momentán tengely, amely ismeretében megjósolható az autó kanyarviselkedése. A mérnököket egyébként az a jelenség biztatta erre a fajta vizsgálódásra, hogy bizonyos kanyartempónál a Golf GTI hátulja kitört, túlkormányzottságot mutatva annak ellenére, hogy az orrmotor és elsőkerékhajtás miatt annak inkább alulkormányzottnak kellett volna lennie.

Az évek aztán teltek-múltak, a Golf és a GTI generációk szép sorjában váltakoztak, 35 év elteltével pedig immáron a hatodikkal ismerkedhettünk meg igazán közelről. Szerkesztőségünkben ugyan már járt jó adag sportkompakt, azonban a kategóriát teremtő modellt eddig még nem sikerült megkaparintanunk. Épp ezért vártuk már a találkozást, amely szerencsére nem adott okot a csalódásra.

Persze annak ellenére, hogy izgalmas sportmodellről van szó, a VW még itt is hű maradt énjéhez és konzervatív, mégis látványos gúnyába öltöztette a sokak szerint a forgalomba könnyedén beleszürkülő alsó-középkategóriást. Természetesen a kiríváshoz ezúttal nagyban hozzájárul a tornádóvörös fényezés, illetve a 18 colos kétszínű könnyűfém felnik, de a harapós orr, valamint a két, árulkodó kipufogóvéggel ékesített far is kiveszik a részüket a vizuális élmény megalkotásából. Az összkép egységes, sportos, határozott, de közben szolid elegancia és visszafogottság is jellemzi, épp ezért olyan autót tisztelhetünk a Golf GTI személyében, amivel egy üzleti tárgyalásról akár egyenesen a pályanapra is gurulhatunk, hogy megkóstoltassuk vele a gumikat megsirató aszfaltcsíkot.

Az utastérben is hasonló a szituáció, a Golf konzervatív, cseppet sem hivalkodó műszerfalát tetszetős vörös varrások tarkítják itt-ott, így a kormánykeréken, a váltózsákon, illetve a kézifék szoknyán találkozunk a kontrasztos színnel, miközben a fő attrakciót a hagyományőrző ülésszövet teremti meg. A kockás mintázatú kárpit a Porschét kivéve bármilyen más autóban idegennek hatna, a Golf GTI-ben viszont kötelező, nemes egyszerűséggel hangulatteremtő elem.

Hogy a konzervativizmus pont itt hiba volna? Cáfolom. A varrással, valamint a különleges kárpittal feldobott utastér így van teljesen rendben. Minden a helyén, az ergonómia nem hagy kívánnivalót maga után, a formák elegánsak és letisztultak, a precíz németességet kedvelőknek ez maga a Kánaán. Az anyagminőséggel az ég világon semmi gond, az összeszerelés is jó, mindössze egy-két helyen találni apró, hosszú távon kevésbé tartósnak tűnő részletet.

A tökéletes vezetési pozíció megtalálása után a megszokott VW-es óracsoport néz velünk farkasszemet, amiről úgy hiszem kifejezetten illik a sportossággal átitatott hangulatba. Nem tudom, hogy csupán az én ízlésem ilyen, esetleg más is így vélekedik a dologról, de amondó vagyok, egy sportautóba éppen ez kell: áttekinthető, egyszerű műszerek, piros és fehér háttérvilágítás kombinációjával. Pont ez az a hely, ahol felesleges bárminemű díszítés vagy csicsás szín: itt az egyszerűség jelenti a sportosságot.

A Golf GTI esetében további érték, hogy az ötajtós karosszériával is elhozhatjuk a szalonból, így ráadásként a tágas családi modell egyéb érdemeiről sem kell letennünk: elöl-hátul bőséges helykínálat, a kategóriában átlagos csomagtér, praktikus tárolók mindenütt. Nyilván a GTI nem erről szól, de ez teszi a hétköznapokban oly kiválóan használhatóvá, igazi kétlaki egyéniséggé. Alapul véve az eddig leírtakat, nem tévedek nagyot, ha az apukák kedvencének titulálom a VW sportmodelljét. Kiváló teljesítmény, ehhez társuló praktikum, illetve a konzervatív külső-belső – a kategóriatársakkal szemben itt már bizony nem a fiatal vásárlók jelentik a célközönséget, hanem sportos vérmérsékletű, ám racionális gondolkodású felnőttek, párok, családok.

(Érdemes lapozni, kivesézzük a Golf GTI kétliteres turbómotorját és kanyarképességeit.)