Kia Optima 2.0 CVVT Aut. (2016) teszt - Evolúciós ugrás

Nyomtatás

A Kia hatalmas utat járt be az elmúlt 10-15 évben, melynek eredményeképp mára már szinte minden kategóriában méltó ellenfele tud lenni bármelyik konkurensének, legyen az európai, japán vagy éppen amerikai – sőt, egyes területeken képes túl is mutatni rajtuk. Persze több szempontból is van még hova fejlődniük a koreaiaknak, de az olyan modellek, mint a vadonatúj Optima, tökéletesen példázzák, hogy jó úton járnak, amiről nem szabad letérni.

A Kia-Hyundai páros legfőbb célkitűzése az volt, hogy a minőség és a formai megoldások tekintetében beérjék a konkurenseket, ez pedig mostanra sikerült is nekik. Eddig fej-fej mellett haladt a két márka, most azonban az a céljuk a vezetőknek, hogy kicsit jobban differenciálják őket – ez persze nem jelenti azt, hogy akármelyik esetében is alábbadnának, csupán stílus és vásárlóközönség szempontjából szeretnék jobban elválasztani őket. Míg a Hyundai az elegánsabb vonalt fogja képviselni, addig a Kia a fiatalosabb, sportosabb vásárlóknak szeretne majd kedvezni.

A kis kitekintőnk után azonban ideje rátérni tesztünk főszereplőjére, az alapjaiban megújult Optimára, mely egy igencsak komoly mezőnybe csöppent bele a középkategóriában. A szegmens résztvevői szinte egytől egyig az elmúlt 1-2 évben újultak meg, úgyhogy komoly feladat állt a Kia előtt, hogy versenybe tudjanak szállni. Annyit pedig már elöljáróban is elmondhatok, hogy az újdonság bizony nem okoz csalódást, így érdemes velem tartaniuk, hogy együtt fedezzük fel, mire is képes valójában az autó.

Rend a lelke mindennek, így elsőként nézzük, hogy mit sikerült összehozniuk a formatervező mérnököknek. Első ránézésre talán sokan azt mondanák, alig változott valami az előző generációhoz képest, azonban érdemes egymás mellé állítani a két négykerekűt, ugyanis az újdonság vonásait jócskán átrajzolták, még ha jellegében követi is az elődöt – aminek egyébként csak örülni tudunk, hiszen a külcsín tekintetében nem lehetett rá panaszunk. A legjobb kifejezés erre talán az evolúciós fejlődés, hiszen az Optima gyakorlatilag az elődből építkezve fejlődött tovább és vált még komolyabbá.

A gyáriak célja ugyanis egyértelműen az volt, hogy még több eleganciát és komolyságot csempésszenek az autó vonásaiba, ami férfias kiállással vegyül – miközben megtartották az olyan látványos részleteket, mint az első kerékjárati ívek mögött található kis légbeömlők, vagy éppen az oldalablakok tetején egészen a csomagtartóig végigfutó krómcsík. Az alul szépen megtört első fényszórók összjátéka a látványos, alul-felül krómmal díszített hűtőráccsal igazán kifinomult, ahogyan a lapos, de szélesre húzott hátsó lámpák is az eleganciára erősítenek rá – az egyszerű, de hatásos LED-es nappali menetfényekről nem is beszélve.

Az Optima tehát összességében nem egy feltűnő jelenség, mégis méltóságteljes megjelenést kapott, amire a közel 4,86 méteres hossz, az ízlésesen elhelyezett krómdíszítések és a szépen elnyújtott tetővonal is ráerősít – noha utóbbinak bizony érezzük majd a hátrányait is. Ez a fajta letisztultság ugyanakkor hajlamos átcsapni közömbösségbe is, legalábbis ami a szemlélőket illeti, ugyanakkor személy szerint úgy érzem, hogy az Optima ügyesen egyensúlyoz ezen a határvonalon, és bár a divatot kedvelő vásárlók fantáziáját talán nem indítja be, összességében dicséret illeti a formatervezőket – persze a végső konklúziót ezúttal is mindenkinek magában kell meghoznia.

Ideje azonban bepillantani az ablakok mögé, itt ugyanis már nyomokban sem emlékeztet elődjére az autó. A koreaiak bizony komolyan gondolták a minőségi javulást, így a kényelmes, elektromosan állítható, fűthető és szellőztethető bőrülésekben helyet foglalva hirtelen elszégyellhetik magukat azok, akik nem veszik komolyan a márkát. Az anyagminőség meggyőző, bárhová nyúlunk, szinte mindenhol kellemes, puha matériákkal érintkezünk, a műszerfal műanyagbetéteire okosan odavarázsolt varrás pedig sokakat képes megtéveszteni, és akkor a kiváló összeszerelésről még nem is beszéltünk – a hatalmas, nyitható panorámatető felől is csak a nagyobb úthibákon hallhatunk egy-egy visszafogott nyisszanást.

A formák tekintetében ezúttal sem nyitnánk vitát: ugyan kétségtelen, hogy találkoztunk már hasonló vonásokkal, a Kia ügyesen formálta saját képére a megszokott elrendezést. Az ergonómiára sem lehet panaszunk: a vezető felé forduló középkonzolon minden rögtön megtalálunk, és semmiért nem kell nyújtózkodnunk. A testvérekből már ismert, Android alapú multimédiás rendszer pedig ezúttal is bizonyított. Nem csak gyors, de logikus, funkcionális és átlátható is, és bár a grafika lehetne élettel telibb, összességében jól illik az elegáns környezethez. A kormányról vezérelhető műszerfali kijelző is kitűnően látja el a feladatát: minden fontos információt könnyen elővarázsolhatunk rajta, és a megjelenítése is méltó a sokat fejlődött Optimához.

Az élet persze nem habos torta, így az ízléses krómdíszítések és a jó érzékkel elhelyezett zongoralakk ellenére is ki kell emelnünk néhány zavaró hibát. A Kia mérnökeire kifejezetten mérgesek vagyunk, ugyanis az előző generáció hatalmas hibáját az újdonság is örökölte: a legmagasabb szinten alapáron járó panorámatető és az alacsonyan húzódó tető olyannyira hatással van a fejtérre, hogy 183 centiméter fölött még a legalacsonyabbra állított ülésekkel is beleér az elöl helyet foglalók haja a tetőbe – és ez hátul sincs másként.

Így pedig hiába az elöl hátul, hosszában és széltében hatalmas helykínálat, valamint a jól formázott ülések, a magasabbaknak nem lesz komfortos az utazás. A csomagtérről is ejtsünk pár szót: a négyajtóshoz mérten viszonylag széles nyíláson át pakolható 510 literes űrnél van nagyobb a kategóriában, ráadásul a formája is elég kacifántos, amin a szabadon lengő zsanérok sem segítenek – noha a csomagfogó hálóval próbáltak némi praktikumot is csempészni bele.

Ezen kívül még az egyedül a középkonzol alján megtalálható kemény műanyag elemre lehet panaszunk, ami bizonyos beállítások mellett a gázpedálon tartott lábunkat nyomhatja az éles peremével. Ezek a hibák pedig sajnos komolyan rányomják bélyegüket az egyébként valóban minőségi Optima utasterére – legalábbis, ha 183 centi feletti utasokról beszélünk, hiszen alacsonyabbak számára nem jelentenek gondot.

A gyáriak azért igyekeznek feledtetni ezeket a hibákat, így olyan fejlett extrákkal találkozhatunk az autóban, mint a rendkívül hasznos vezeték nélküli mobiltelefon töltő, a már emlegetett szellőztethető első ülések, vagy éppen a 10 hangszórós harman/kardon hifi. A hátul ülőkre is gondolt a Kia, így a szélsőknek jutott ülésfűtés és naproló, de légbefúvó és USB csatlakozó is növeli a komfortot. Az autóban egyébként rendkívül fejlett vezetéstámogató rendszerek is megtalálhatóak, de azokról később.

Ha kíváncsiak rá, hogyan teljesít menet közben az Optima, tartsanak velem a következő oldalon is!



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark