:: Autó Pult ::

Darabokban már járt nálunk. Sőt, tulajdonképpen nem is őt kértük, de végül őt kaptuk. Váratlan vendégként okozott-e csalódást a Ford C-Maxok csúcsa? Elsőre talán igen, de hosszabban elbeszélgetve vele felfedeztük erősségeit is.

Korábbi összehasonlító tesztünkben már alaposan kiveséztük a Grand kivitelben hétüléses, új Ford C-Max képességeit és az alapokat adó Focusból már megismerhettük a remek, 180 lóerős 1,6 literes turbómotoros hajtásláncot. A két teszt összevegyítéséből már létrejöhet az összkép tesztautónkkal kapcsolatban, de ne ijedjenek meg, nem ettünk bolondgombát: szándékaink szerint „otthon hagytuk volna” a leginkább a nagyobbacska gyerekeket jól kiszolgáló hátsó két ülést és a remek tolóajtót annak érdekében, hogy végre az ötajtós „alap” C-Max-ot is próbára tegyünk, ám szerkesztőségünknél mégis a modellsorozat csúcsa foglalta el a parkolót.

Egy ilyen modellnek rendszerint mindenki örülne, a mi szívünket viszont félig kőből faragták, és azt is szőrösre, így a megfelelő távolságtartással vizsgáltuk az ebben a verzióban már közel 9 millió forintos árcédulát magán viselő közepes buszt. Persze sok panaszra nem akadt okunk, lévén, hogy a korábban tesztelt kivitel is jól teljesített, azonban az éppen a C-Max-hoz hasonló családi igavonók esetében fontos területen, a praktikum illetve a helykínálat terén éreztünk apróbb hiányosságokat.

Előbbi kritika a tárolóhelyek mennyiségét illeti: a középkonzolon csak két pohártartót és egy, a kategóriához mérten aprócska könyöklő alatti rekeszt találunk, amit – a családosoknak mondani sem kell – kb. fél perc alatt púposra zsúfolunk - úgy, hogy utána még továbbra is tömve leszünk cókmókkal. Ráadásul a hosszú úton is csak mérsékelt szomjoltásra számíthatunk, ugyanis az ajtózsebek sem a kétliteres palackok eltűntetésének mesterei. Mindehhez útitársul nem árt egy megfelelően karcsú partnert választani a jobb egybe, ugyanis a Ford Focushoz hasonlóan a lábtérbe betolakodó széles középkonzol miatt itt a dőzsölésre esélyünk sem lesz.

Erre marad inkább a második sor, ahol már a hátulról előrefelé nyíló árnyékolóval felszerelt, az elöl ülők számára kissé hátul kezdődő panorámatetőnek is örülhetünk, miközben a helykínálat hátratolt középső üléssor esetén még kétméteres utasok számára is elegendő. Megfelelő kompromisszumot hozva a tologatással, leghátul még maximum 180 centiméterig ülhet valaki, aki valószínűleg gyerekméreteket kíván majd magának. Vagy éppen egy Chevrolet Orlandót, ahol egy hajszállal jobban elfér az átlagos „méretkategória”.

Emellett már csak a viszonylag kedvező áron megvásárolható, ám megfontoltan működő központi rendszeren és a túl távolra/alacsonyra elhelyezett könyöklőkön kell túltennünk magunkat s utána garantáltan élvezni fogjuk az utazást. Már csak azért is, mert a Focustól örökölt játékosság itt inkább üdítőnek hat, a tolóajtó praktikuma mindig jól jön, és ha kell, azért a csomagtartót is kellő mértékben felhizlalhatjuk (akár 1,7 köbméteresre).

Menet közben más dimenzióba kerülünk? És mennyire apasztja a 180 lóerő a pénztárcánkat? Lapozzon és kiderül!