Frontérzékeny – Suzuki SX4 S-Cross 1.4 Boosterjet teszt

Nyomtatás

Már-már közhellyé vált a frázis, miszerint az autóipar az SUV-k és crossoverek irányába mozog egyre nagyobb vehemenciával, azonban mégsem mehetünk el szó nélkül az uralkodó trendek mellett. A Suzuki ráérzett erre, s a divat hullámait nem csupán a teljesen megújult és váratlanul sikeres Vitarával, hanem az SX4 S-Cross segítségével is próbálja meglovagolni a japán gyártó.

Az utóbbi években alapvetően mély változásokat tudhat maga mögött a Suzuki: a Vitara és a Baleno esetében nagymértékben rugaszkodtak el az előd által képviselt értékektől, de a tesztünkben szereplő SX4 is változott némiképp filozófiáját tekintve az alapkoncepcióhoz képest. Az új modellgeneráció inkább a crossoveres vonalat erősíti, kompakt méretek közé szorítkozva. Noha már a ráncfelvarrás előtt is sok kritika érte a típust a fura orrkialakítás miatt, a Suzuki a semlegesítés helyett inkább még különösebb frontot rajzolt az SX4-nek a frissítés alkalmával. Lássuk, mire képes a megújult SX4 S-Cross a Vitarából már ismert, 1,4 literes turbómotorral és elsőkerékhajtással!

Ami a változásokat illeti, az SX4 S-Cross szinte mindenben új útra lépett elődjéhez képest. Olyannyira, hogy szemből jóformán hátat is fordított neki, hiszen az autó orra teljesen átalakult.

Hangsúlyos és a szemlélők véleményét tekintve megosztó, függőleges osztású krómozott hűtőrácsot, és azzal összeérő fényszórókat kapott a modell, melyek immár LED-es technológiával is elérhetőek, ahogyan az a tesztelt példány esetében érvényesül is. A motorháztető ugyancsak módosult, az összhatást pedig a gazdag króm díszek igyekeznek elegánsabbá, prémium érzetűbbé faragni. Hátul szinte csak a halogén égőket felváltó fénydiódák jelentik a változást – formailag itt nem újult meg az autó.

A változás felett nem ítélkezünk, a jelentősen átszabott orr, illetve a több króm feletti pálcatörést az egyéni ízlések különbözősége miatt a kedves Olvasókra hagyatékozzuk. Azonban annyit leszögezhetünk, hogy az összkép valamivel elegánsabb és összeszedettebb lett, illetve több figyelmet is kap az utakon.

Emellett azt is meg kell jegyeznünk, hogy a Suzuki a konvencionális színek mellett divatos, élénk árnyalatokat is elérhetővé tett a modellhez, fokozva a személyre szabhatóságot. Elsőkerékhajtású tesztautónk (metál)fekete színben, a hozzá harmonizáló fekete küllős felnikkel érkezett, ami ugyan kissé komor, azonban ezzel párhuzamosan komoly hatást kelt, főképp a markáns menetfényekkel együtt.

Az utastér jóformán semmit sem változott, egyedül a műszerfalon köszönthetünk újdonságot a Vitarából már megismert érintőképernyős multimédiás rendszer személyében – az új rendszer az SX4 kétsoros pontmátrix kijelzőjét váltja. A navigációs egység felbontása és megjelenítése szép, a reakciói pedig gyorsak. A kezelhetőség teljesen rendben lenne, igaz, a manapság divatos érintőgombok helyett jobban örülnénk a visszajelzést gazdagabban mérő hagyományos nyomógomboknak. Továbbá helyenként finomabb anyagokat találunk, és némi zongoralakk betét is fokozza az összhatást.

A Vitarával valkó összehasonlítás elkerülhetetlensége azonban minden pillanatban sújtja az SX4-et, hiszen a crossover és SUV hasonló méretű mivolta felveti a két modell parallel futtatásának létjogosultságát. Azonban bármennyire is hasonlónak tűnik a két típus, a számok hamar rendet tesznek a fejekben és eloszlatják a kétségeket.

Tesztalanyunk például egyértelműen tágasabb a kifejezetten sikerterméknek tekinthető Vitarához viszonyítva: a tengelytávja 10 centivel hosszabb, a teljes mérete pedig 12,5 centiméterrel, amelyet jól érezni a belső téren, legfőképp a hátsó sor helykínálatán, mi több, a csomagtér is 55 literrel öblösebb, összesen 440 liter űrtartalmú. Az első sor kényelme és helykínálata egyértelműen nem kap kritikát, széltében és hosszában ugyanis teljesen jó az autó, ahogy a hátsó sor is tisztességes komfortot nyújt.

A praktikum és az ergonómia teljesen korrekt, egyedül olyan dolgok tekintetében találhatunk fogást tesztalanyunkon, mint a harmóniát megbontó, sok színnel operáló műszerfal megvilágítás, valamint a feketeségbe burkolózó, komor hangulat. Az összeszerelési minőség sem hiánytalan, innen-onnan jönnek sajnos idegesítő cicergő hangok, valamint a kalaptartó is zörög.

A figyelem középpontjában persze a turbómotor áll, hiszen a korábbiakban a Vitarában már bizonyított az 1,4 liter lökettérfogatú, kényszerlélegeztetett négyhengeres. Az öregecske, ám korrekt és vállalható 1,6-os szívó már nem része a kínálatnak, a tesztalanyunkban szereplő hajtáslánc mellett a literes Boosterjet és az 1,6-os dízel választható az autó orrába.

Az 1,4 literes erőforrás 140 lóerőt és 220 Nm-t pakol le a flaszterre, ráadásul az alacsony fordulaton ébredő nyomaték kifejezetten jól használhatóvá teszi az SX4-et, mi több, morgós hangaláfestéssel teszi pezsdítőbbé a haladást. A kedvező motorkarekterisztika mellé pontos, jól kapcsolható 'hatos' kézi váltó jár megfelelő áttételezéssel, azonban összességében nem lehetünk maradéktalanul elégedettek az új négyhengeres erőforrással.

A gyári gyorsulási adatoknál jóval dinamikusabb (9,1 szekundumos 0-100-as sprintet mértünk), minden körülmények között potens 1,4-es ugyanis nagy kanállal habzsolja az életet, s összességében mindinkább középszerű fogyasztásról számolhatunk be. Autópályán szó nélkül nyel le 7,2-7,3 litert a japánok büszkesége, míg városban odafigyelve 6,2-6,5 literrel, a házakat magunk mögött hagyva 5-5,5 literrel járhatunk – az ígéretek ennél kisebb vegyes étvágyról szóltak, ezt nehezen közelíti meg a valóságban az elsőkerekes SX4. Igaz, ez nem jelenti azt, hogy önmagában és a kapott menetteljesítmények fényében ne lenne teljesen elfogadható az étvágya.

Ha nem forszírozzuk, akkor igazán kellemes kompromisszumnak tűnik az SX4 futóműve – az igénytelenebbnek számító, csatolt hosszlengőkaros hátsó futómű miatt ugyan bizonyos helyzetekben esetlenebbül mozog és nem hibátlan útfelületen érezhetően elugrál a hátsó fertály, a hangolás összességében kellően komfortos és barátságosan feszes. Terepre nem ajánljuk az autót, mert a hasmagasság tekintetében nem képes hozni a belépő SUV-k szintjét, hamar leérne az SX4 ’hasa’, de ha az útról letérnénk, valószínűleg meglepődnénk, hogy milyen viszonyokat le lehet küzdeni az elsőkerékhajtással is - ha lenne rá igény.

Összességében elmondható, hogy leginkább a divatosság diktált a frissítéskor, az SX4 S-Cross alapvetően a komolyabb, elegánsabb megjelenésre fókuszálva frissült. Műszakilag az érintőképernyős rendszer dob az autón, valamint az 1,6-os szívó helyére érkező literes, valamint 1,4-es turbómotor is feljebb tekeri a potmétert. Az SX4 S-Cross a tesztelt konfigurációban listaáron 5,6 milliót kóstál, amivel bizony a konkurensekre rá tud pirítani a Suzuki. Ennél lejjebb nincs 1.4 Boosterjet, feljebb pedig az adaptív tempomatot és ráfutásgátló féket tartalmazó csúcsverzió áll, 6,3 millió forintért. A négyhengeres motor egyébként soknak tűnő, bő 600 ezres felárral rendelkezik a háromhengeres, egyliteres turbóhoz képest, ám nem csak jóval dinamikusabb, de az öt- helyett hatfokozatú, hosszabb áttételű váltó és az erőforrás elrendezése miatt is sokkal kulturáltabb, miközben érdemben nem fogyaszt többet - szerintünk megéri a plusz kiadást.

A 132 lovas, szívó benzines, kicsit nagyobb Hyundai Tucson hasonló felszereltséggel 6,8 millióért hozható el, s a Nissan Qashqai sem feltétlen jobb ajánlat. Utóbbi csak a 115 lovas, 1.2 turbóval tud olcsóbb lenni a Suzuki büszkeségénél. Tudjuk, ők valamivel nagyobbak a hazai gyártású japánnál, viszont a kis crossoverek között keresve többnyire kisebb megoldásokat találunk, amelyek általában kevésbé családbarátok.

A konkurensek ajánlataiból remekül kiviláglik, hogy az SX4 S-Cross a Vitarához hasonlóan leginkább a remek ár/érték aránnyal hívja fel magára a figyelmet, mintsem a legmodernebb szolgáltatásokkal. Amikor a mindenre kiterjedő csúcsfelszereltségre van szükség, máshol kell szétnézni, azonban józan felszereltséget tekintve nagyon is versenyképes a Suzuki kompakt crossovere, főleg úgy, hogy ha hangosabb 'jónapottal' köszönünk a kereskedésben, ebből alapból lemegy egymillió forint kedvezmény.

Hogy mi ér többet? A drágább, igényesebb modell vagy a kiváló értékarány? Arra jövő pénteken fényt derítünk, amikor is az SX4 az Opel Mokka csúcsváltozatát hívja el randevúra a karácsonyi fények alatt.

Néhány szóban

A Suzuki ismét egy nagyon jó ár/érték arányú autót dobott a piacra, hiszen az SX4 S-Cross a 140 lovas turbómotorral józan felszereltséggel szinte páratlan ajánlatnak minősül. Utastérben, tágasságban és praktikumban jó, hangulatosságban, kifinomultságban, fogyasztásban és összeszerelési minőségben inkább csak átlagos a japánok nemrégiben frissített komapkt crossovere. Azonban bátran ajánljuk mindazoknak, akik jó áron keresnek méretes belsejű, dinamikus kompaktot és nem fontos számukra a csúcstechnológiás extrafelszerelések elérhetősége.

Előnyök: Kellően tágas belső és csomagtér; Robosztus, unisex kialakítás; Könnyű kezelhetőség; Nyomatékos és dinamikus hajtáslánc; Remek váltó; Ár/érték arány

Hátrányok: Középszerű fogyasztás; Pontatlan kormányzás; Hiányos összeszerelési minőség; Komor utastér

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Hozzászólások  

 
#1 adam92 2016-12-08 12:55
Nem olyan rossz ez a fogyasztás, csak a NEDC teszt továbbra is egy kijátszható, irreális rendszer és ahhoz képest tűnik soknak. Ha azt nézzük, hogy elég dinamikusan tud gyorsulni, rugalmas és akkora az autó, hogy kényelmesen befér egy család cuccal együtt, ráadásul télen volt a teszt, akkor ez a 7,2-es tesztfogyasztás közel se mondható rossznak.
Az orrával meg kezdtem már megbarátkozni, de láttam egyet élőben kb. 2 hete és rájöttem, hogy mégse jó. Érdekes, a Baleno viszont élőben jött át egy kicsit jobban. De azért egyik se szép, a Vitara itt a tuti vétel még mindig.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark