Seat Leon 1.4 TSI FR (2017) teszt – Látványra gyúr

Nyomtatás

A Volkswagen konszern kezében lévő márkák kompaktjai nemrég estek át a félidős frissülésen, és bár eddig is igen erős ajánlatnak számítottak a piacon, ezentúl talán még egy fokkal jobb helyzetben vannak. Ezúttal a dinamizmust előtérbe helyező Seat Leon járt szerkesztőségünk garázsában, méghozzá sportos ruhában, de józan motorizáltsággal – nézzük, mire képes a spanyolok ráncfelvarrott újdonsága.

Az FR jelölés korábban olyasmi volt a Seatnál, mint a GTI a Volkswagennél: több mint egy sima felszereltség, hiszen a Cupra verzión innen ezek a modellek voltak a legerősebbek a kínálatban, és a gyengébb hajtásláncokhoz nem is voltak elérhetőek azok a sportos kiegészítők, amelyek ezeket a kiviteleket jellemezték. Mostanra változott ez a helyzet, és bár a leggyengébb egységek mellé még most sem párosíthatjuk az FR csomagot, a Leon esetében már az 1,4 literes, 125 lóerős turbós benzineshez is elérhető, ezzel közelebb hozva a vásárlókhoz a sportos megjelenést.

Jobban belegondolva ez egy teljesen logikus lépés volt a gyáriaktól, hiszen a konszernen belül a Seat egyébként is mindig a dinamizmus felé hajlott, így mostantól azok is még tovább vadíthatják autójuk megjelenését, akik nem akarnak feltétlenül az átlagnál nagyobb teljesítményt is. Ezt bizonyította tesztautónk is, habár az 1,4-es egység a gyengébbik verzióban is teljes mértékben kielégíti az átlagos igényeket. Külcsín tekintetében azonban jóval többet nyújt.

A látványos, bordó fényezés, a mutatós, 18 colos keréktárcsák, a fekete hűtőrács és az elöl-hátul vadabbra húzott lökhárítók bizony mind sokat dobnak az amúgy is érdekes élekkel és agresszív tekintettel megáldott Leonon. A frissítéssel jeleit egyébként nagyítóval kell keresnünk, hiszen alig-alig változtattak a gyáriak az elődön. A teljesen LED-es fényszórók nappali menetfényei és a hátsó lámpatestek grafikái szintén magukra vonzzák a szemeket. Persze azért nincs kolbászból a kerítés a Seatnál sem: habár alapáron is szép, 17 colos felniket kapunk, a 18 colos kerekek bizony 203 ezer forintot kóstálnak, és a különleges bordó fényezés is 245 ezer – a sima metál árnyalatok egyébként „csak” 169 ezerbe fájnak. Cserébe az akciós FR Plus csomaghoz a LED-es fényszórókért nem kell plusz pénzt fizetnünk.

Nem csak a külső, hanem az utastér is arról árulkodik, hogy nem egy átlagos Leonnal van dolgunk, ugyanis az FR felszereltségnek hála piros kontrasztvarrásokkal, sportkormánnyal, hangulatvilágítással és mutatós kárpitozással fogad minket az amúgy kissé komor belső. Az ergonómia példás, és az összeszerelésre sem lehet panaszunk – egyedül a tetőablak volt az, ami a nagyobb úthibákon és egyenetlenségeken nyikorgott egy kicsit. A Seat legfejlettebb multimédiás rendszere volt az autóban, melynek érintőképernyője a középkonzol tetején csücsül: a felépítése logikus, a működése gyors, de a felbontás már a határon mozog,vagy inkább az alatt van valamivel, és a dedikált gombok is hiányoztak kissé – mindig vissza kell térnünk a főmenübe, ha más funkciót szeretnénk elérni. Az Android Auto funkció viszont jól működött.

Az anyagok minőségére tulajdonképpen nem lehet panasz, hiszen ahol kell, ott puhább műanyagokkal találkozunk, ugyanakkor a rengeteg fekete még az előbb említett hangulatos elemek ellenére is rányomja kissé a bélyegét az utastérre – ennek ellenére kellemesen érezhetjük magunkat az autóban ülve. Ezt pedig többek között az elöl és hátul egyaránt kényelmes üléseknek és a kellően tágas térnek köszönhetjük. Elöl egyáltalán nem lehet panaszunk, és hátul is legfeljebb a fejtér lehet szűk 185 centitől, de a sportos tetőívet látva még ez is szép eredmény a Leontól.

A csomagtér a maga 380 literes értékével nagyjából a kategória átlagát hozza, és az ülések ledöntésével akár 1210 literig bővíthetjük, még ha nem is lesz sík a padló. A négy sarokban rögzítő pontokat, az oldalfalon pedig kis akasztókat is találunk, így a legnagyobb gondot az elég magasra került küszöb okozhatja – bizony ezen át kell emelnünk a nehezebb csomagokat is. A praktikumra egyébként szintén nem lehet panasz, a középkonzol aljában a két USB csatlakozó mellett még vezeték nélküli töltő is helyet kapott.

Eddig tehát minden adott volt a sportos ambíciók kiszolgálásához, a kérdés már csak az, hogy az 1,4 literes, turbós benzines gyengébbik változata fel tud-e nőni ehhez a feladathoz. A 125 lóerő és a 200 Nm-es csúcsnyomaték elsőre nem ígér túl sokat, de a 8,9 másodperces 0-100-as sprint azért sokat elmond az autó dinamizmusáról, amit a papíron mindössze 1,16 tonnás tömeg is megerősít. Csodát persze ne várjunk, a Leon nem egy rakéta, de minden helyzetben jól megállja a helyét: a csúcsnyomaték már 1400-as fordulattól megérkezik, és magasabb tartományokban sem hal el túlságosan a lendület.

A jól kapcsolható hatsebességes váltó és a pontos, kiválóan súlyozott, és a helyzethez mérten még a visszajelzésekkel sem fukarkodó kormányzás sem áll az utunkba, ha sportos autózásról van szó – és akkor a lassan bemelegedő, de onnantól gyakorlatilag minden helyzetben kiválóan tapadó Bridgestone Potenza S001 abroncsokról még nem is beszéltünk.

Tulajdonképpen a futómű is társ a gyors kanyarokban, csak az úthibákat nem szereti, ugyanis a gyengébb Leonokba hátra sajnos csak csatolt lengőkaros megoldás kerül a jóval fejlettebb és jobb többlengőkaros egységek helyett. Ennek ellenére a Seat mérnökei dicséretet érdemelnek, ugyanis egészen jól sikerült hangolniuk a felfüggesztést, igaz a kanyarban így is hajlamos elpattogni a kátyúkon, de ezen a csoda sem segíthet a csatolt lengőkarok esetében.

A tempós fordulók mellett érződik az autón, hogy a nyugodt közlekedés sem lenne ellenére, de a 18 colos kerekek azért nem segítenek ezen. A motor egyébként kifejezetten kulturált, de azért a konszernen belüli hierarchiát meg kellett őrizni, így a futómű felől azért be tudnak törni a zajok, főleg rosszabb úton autózva. Az 1,4-es egység egyébként nem csak menetteljesítmények tekintetében nyújt kellemes teljesítményt: a töltőállomásokon sem ijesztget minket az autó.

Már az 5,4 literes normakör is árulkodik, de a teljesen átlagos, sőt, olykor kissé dinamikusabb használatot tükröző 5,7 literes tesztfogyasztás végképp megerősíthet mindenkit, hogy az 1,4-es kifejezetten takarékos. Autópályán és városban 6-6,5 közötti értékekkel számolhatunk, míg országúton 4 liter alá is be tud férni az autó. Az 50 literes tank tehát még rosszabb esetben is elég lehet 800 kilométerre, ami egy benzines esetében bizony nagy fegyvertény, főleg a kellemes menetteljesítmények tudatában – egy újabb érv a dízelekkel szemben, ha az nem lenne elég, hogy a 115 lóerős 1,6-os öngyulladós több mint 650 ezerrel drágább, és az FR felszereltséggel nem is elérhető.

Ha már szóba jöttek az árak, tesztautónk közel 8 milliós listaárát a kedvezményes FR Plus csomaggal most többszázezer forinttal csökkenthetjük, így kevesebb mint 7,3 millióért elhozhatjuk. Ez persze még mindig nem olcsó, de ha lemondunk néhány extráról és a sportos FR csomagról, akkor normaáron már 5,85 millióért a miénk lehet az 1,4 literes 125 lóerős benzinessel szerelt Leon, ami bizony már nem számít rossz árnak – és akkor ebben még benne sincsenek az esetlegesen kiharcolható kedvezmények. Akinek egyébként mégis az erősebb, 150 lovas egységre fájna a foga, az nagyjából 370 ezer forintos felárért azt is elviheti, ám dízel az akciós FR Plus csomaghoz nem, csak a sima FR-hez érhető el – a több mint 1,5 milliós felár a 150 lóerős öngyulladósért azonban biztosan nem éri meg.

Mondanunk sem kell, konkurensekből Dunát lehetne rekeszteni, hiszen gyakorlatilag minden gyártó kínál kompaktot. Az azonban kijelenthető, hogy a mostani akcióknak köszönhetően a Leon nem csak képességek, de árcédula terén is nagyon vonzó ajánlat tud lenni, hiszen például az 1-literes, háromhengeres, 105 lóerős Opel Astra is drágább egy kicsivel normaáron, de a 120 lóerős, szintén háromhengeres Kia Cee’d is többe kerül. A Volkswagen Golfhoz most szintén kínálnak nagy kedvezményeket, amelyekkel akár még a Leonnál is olcsóbban elhozhatjuk az autót – igaz, az 1,4-es 125 lovas egység helyett a némethez csak az 1-literes 110 lóerős szerkezetet kapjuk meg, előbbivel pedig kedvezmény híján jóval drágább.

A sort napestig lehetne még folytatni, hiszen ott van az új Hyundai i30, a Skoda Octavia, a Peugeot 308, a Renault Mégane, a Nissan Pulsar, a Honda Civic, a Ford Focus a Toyota Auris vagy éppen a minőségben kissé elmaradó, ám jóval olcsóbb Fiat Tipo. Legtöbbjük egyébként +/- 100-200 ezer forintos határon belül mozog a Leonhoz képest, így az objektív képességeken túl bizonyára sokaknál az érzelmek határozzák meg a választást, de az kétségtelen, hogy a Leon jelenleg kiváló csomagot nyújt.

Néhány szóban

A Seat Leon a frissítés után is maradt a kategória élmezőnyében képességek terén, még ha konszernen belül érezni is, hogy nem a spanyol van a hierarchia tetején. Az 1,4 literes, 125 lóerős egység a hétköznapokban bőven elegendőnek bizonyulhat: hozza a kellő teljesítményt és nincs túl nagy étvágya. Az FR felszereltség az akciós csomagnak köszönhetően most jobban megéri, és a látványos külső és belső elemeknek köszönhetően valóban sokat dob a Leonon minden tekintetben. Összességében tehát egy kiváló, még ha nem is tökéletes csomagot rakott össze ismét a Seat.

Előnyök: Egyedi, sportos megjelenés; Tágas és praktikus enteriőr; Kiváló ergonómia; Közvetlen kormányzás; Takarékos és teljesítményéhez mérten virgonc erőforrás

Hátrányok: Lehetne jobb felbontású a mutlimédiás rendszer kijelzője; Nyikorgó tetőablak; Nagy keréktárcsákkal korlátozottabb komfort; A konszernen belüli kedvezőtlen szegmentáció

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Hozzászólások  

 
#3 turbos 2017-10-20 13:14
Tisztelt Szerkesztö Úr!

Igen, tudom, hogy az olvasók egy része laikus abban az értelemben, hogy kellö tapasztalat és/vagy ismeret hiányában nem tudja helyén kezelni a leirtakat, ideértve a viszonyitás képességet, s nekik még hangsúlyosabban orientáló egy-egy szakmai cikk. De pont ezért fontos, hogy egy-egy esetleg kevésbé szerencsés szóhasználat ne is árnyalja a valóságot

Köszönöm a válaszod és maradok tisztelettel lelkes olvasótok. :)

Üdvözlettel: turbos
Idézet
 
 
#2 Kenéz Tibor 2017-10-20 12:53
Kedves turbos!

Köszönöm az észrevételt, való igaz, hogy sokszor használom ezt a szófordulatot, de nem negatív vonatkozásban, és szerintem ez a cikkből is kiderül, ugyanis pont az említett kifejezés előtt és után is azt fejtem ki, hogy milyen jól megy az autó - ráadásul ahogyan említed is, a mérési eredmények is magukért beszélnek.

Sajnálom, ha úgy tűnik, hogy mindezt negatív értelemben használom, de a célom inkább csak az vele, hogy árnyaljam a dolgokat, tehát nem szántam többnek annál, mintha azt írtam volna le, hogy a megítélésekor tartsuk észben, hogy egy 125 lóerős erőforrásról beszélünk, nem egy 200+ lovas egységről. Erre pedig azért van szükség, mert vannak olyan olvasók is, akik az ilyen árnyalások nélkül hajlamosak "csodát várni", később pedig azt kaphatom kritikaként, hogy én egy "rakétát" ígértem, az olvasó pedig nem azt kapta. Azt gondolom, hogy azt mindenkinek látnia és éreznie kell, hogy mindez viszonyítás kérdése - ez az erőforrás azonban valóban kiemelkedően teljesít a katalógusadatok ban mutatott teljesítményéhe z képest.

Ettől függetlenül igazat adok Neked, és a jövőben jobban odafigyelek majd ezekre a szófordulatokra .

Üdvözlettel:
Kenéz Tibi
Idézet
 
 
#1 turbos 2017-10-20 10:55
Tisztelt Szerkesztöség!

A tárgybani cikkben van egy megjegyzés, ami sajnos egy visszatérö motivum a cikkeikben, s a sokadik alkalomra tekintettel - mint lelkes olvasójuk - már nem tudom megállni, hogy ne irjak egy megjegyzést hozzá. Ez pedig a turbósbenzines cikkekben vissza-visszatérö "csodát azért ne várjunk" és annak "változatai". Különösen a 105-130 LE körüli szegmensben szembetünö a használata. Tudom, hogy az autópult már régen nem fújja a terhes "dizel- nyomatékpropaga ndát" , mégis szembetünö különösen a 100-120 LE körüli dizeleknél hogy 11-12 sec 0-100 sprint ellenére is "sebaj, mert a hétköznapokban úgyis többnek érezzük" stb. Tehát ott várjuk a csodát, de ha benzinesturbó akkor az sem számit, ha a mérési adatok is önmagukért beszélnek, ugyis csak "elegendö a hétköznapokban". Már bocs´nat, de ki vár csodát? - kérdezem én. Mert épeszü ember 110 -130 LE-töl nem vár csodát - függetlenül hogy mileyne motor, de 150-250 Le-töl sem. Aki azt akar, az menjen mondjuk 300 LE fölé! De, ami tény, hogy az a 122-125 LE-s TSI motor több mint elegendö a hétköznapokban és pont azért mert többet tud, mint ami a papiron van, csak ezt nála soha nem irja le senki, szemben az "agyondicsért" Mazda3 szivóbenzinesév el. Ráadásul éppen már nagyon alacsony fordulattól, turbólyuk nélkül (!) elemében van, pont a városi (kb 70 km/h-ig) forgalomban nagyon fürge. De nemcsak itt lehet borsot törni nagyobb teljesitményü autók (ideértve 150-160 LE-s dizeleket is!) orra alá, hanem éppen autópályán és dombokon is, ahol a tévhitekkel ellentétben (!) egyáltlán nem fullad ki! Tudom mit beszélek, mert a gyakorlatból ismerem ezt a tipust. Mindezt csendesen, kulturáltan, jó fogyasztás mellet. Az egyik legjobb, legjobban vezethetö motor az egész piacon, a saját teljestiménysze gmensében pedig egyértelmüen a legjobb. Ez tényleg megy, szemben a 11-12 sec-os gyorsulású dizelekkel, ahol csak a soför hiszi, aztán meg mindenki elmegy mellette...
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark