2018. Június 22., Péntek

Frissitve:07:21:32

Dacia Duster 1.5 dCi 109 EDC teszt – Méltó végjáték

Nyomtatás

Sztárvendég járt nálunk, még utoljára: jövő januárban átadja a stafétabotot utódjának, azonban még előtte lenyomott egy nagykoncertet, jelezvén a mély nyomot, amelyet méltán hagyott az autópiac flaszterén. A Dacia Duster tette tiszteletét az Autó Pult garázsában, hogy dízelmotorral és automataváltóval kombinálva megmutathassa önmagához mérten a saját csúcsait.

A Duster minden kétséget kizáróan 'sztártermékké' vált az évek folyamán, amit természetesen kiváló ár/érték arányának tudhatunk be, de ez így van rendjén, és a Renault költséghatékony almárkája soha nem is próbálta leplezni ezt. A Dacia hobbiterepesének zsenialitását mutatja, hogy mindenfelé népszerűvé vált, legyen szó a tehetősebb 'nyugati' országokról, vagy épp az árazásra érzékenyebb régiókról. A Duster őszintén tálalt kompromisszumok mellett nyújt némi terepes tudást, bevált Renault technikát és a szó jó értelmében vett igénytelenséget, ezáltal sokak számára teremtve vonzó ajánlatot. Ami ezúttal még ütősebb lehet, hiszen a következő generáció érkezésével a készleten maradt példányok minden bizonnyal korrekt kedvezményekkel lesznek hazavihetőek.

A tulajdonosoknak az ismert kompromisszumokat kell elfogadniuk: szerényebb anyagminőség, csekély zajcsillapítás, néhány ergonómiai hiányosság és relatíve szűk motorpaletta, illetve extralista. A 2018-ban érkező utód természetesen sok szempontból jelent majd előrelépést, hiszen a márka szakemberei próbáltak javulást produkálni a legfájóbb pontokon, miközben továbbra is az ár/érték arányon maradt a fókusz.

Visszatérve tesztalanyunkhoz, a jelenlegi kínálat egyik csúcsát kaparinthattuk meg egy alapos teszt erejéig – egy hétre szegődött hozzánk a francia-román modell a kínálat legerősebb dízelmotorjával, illetve a Renault típusaiból ismerős duplakuplungos, 6-fokozatú EDC váltóval. Azért csak a kínálat egyik csúcsa ez az összeállítás, mert a fent jelzett hajtáslánc „csak” elsőkerékhajtással érhető el, míg kézi kapcsolású szerkezettel nyilván az összekerekes variáns jelenti a legfelső lépcsőfokot.

A küllem tekintetében egyébként a legfrissebb Duster nagyjából ugyanazt hozza, amit a korábbiak, egy kicsit dögösebb felnivel és színösszeállítással. A 4,32 méter hosszú négykerekű jól bevált csomaggal csábít: a formás hűtőrács jól sikerült, a lökhárító méretes légbeömlője nagyban hozzájárul a marcona kiálláshoz, a divatos osztású fényszórókból pedig nem hiányzik a menetfény sem, igaz, LED-eket itt hiába keresünk.

A ’Duster’ feliratú tetősínek a terepjárós hangulatot hivatottak fokozni, s az új rajzolatú könnyűfém keréktárcsák mellett friss szín is csatlakozott a kínálathoz. A magas felszereltségű változatokon a színre fújt külső elemek és lökhárító betétek mellett jól mutat a krómozott kipufogóvég, így a Duster egyáltalán nem kelt olcsó hatást, igaz, a kerékjáratok teljesebb leburkolása még dobott volna egyet az összképen.

Az adottságai ugyancsak kellemesek: az elöl 29,3 és hátul 23 fokos terepszög, a 34,9 fokos rámpaszög, a 35 centis gázlómélység, a 210 mm-es hasmagasság, az elöl-hátul széles nyomtáv, s a méretes tengelytáv révén műúton és terepen egyaránt jó menettulajdonságokkal rendelkezik tesztalanyunk. A 0,42-es cw-érték sajnos még mindig igencsak gyatra légellenállási tulajdonságokról tesz tanúbizonyságot, ám ez nem tartozott az elsődleges tervezési szempontok közé, s a terepjáró formája sem a kimondottan kedvező légellenállási tényezőt szolgálja. Az autóhoz különben szériában durvább mintázatú, téli-nyári abroncsok járnak, amelyek nehezebb terepviszonyok között sokkal jobb tapadást biztosítanak a hagyományos abroncsoknál.

Az ajtók nyitásakor a hangulatos, narancs színnel feldobott utastéren kívül az is feltűnik, hogy a kilincsek meglehetősen könnyen járnak, teljes mértékben mellőzve ezzel a robosztusság érzetét. A Duster hímzéssel is látványosabbá tett első ülésekbe huppanva azonban egészen korrekt összkép fogad. Az anyagok ugyan kemények és kopogósak, de legalább épp emiatt strapabíróak és időtállóak. A kapcsolók, kezelőszervek a Renault ismert alkatrészeiből építkeznek, emiatt a minőségérzet az adott árszínvonalon abszolút rendben van, a kellemetlen pillanatokat inkább az ergonómiai hiányosságok eredményezik.

A külső tükrök állítója a kézifék alatt nehezen hozzáférhető, bár a hozzáférhetőség tekintetében talán az ülésfűtés kapcsológombja még rosszabb helyzetben van. Utóbbit az ülés oldalára biggyesztették a szakemberek, így az ajtókárpit és az ülés közé lenyúlva tudjuk csak bekapcsolni, egy óvatlan pillanatban például könnyedén összekarcolva a karóránkat. A külső tükrök egyébként méretükben szenvedtek csorbát, túl kicsik, ez által korlátozva a környezet beláthatóságát. Ami még kellemetlen a szemnek (és a nyaknak), hogy az érintőképernyő a középkonzolon lentebb kapott helyet, emiatt bármikor rá akarunk pillantani, messze le kell vennünk a tekintetünket az úttestről és ráadásul a pozíciója miatt torz képet fogunk látni. Sebaj, ennyi legyen a legnagyobb baj, cserébe más területeken szerez jó pontokat a Duster.

A praktikum kimagasló. Az előredönthető jobb első üléstámlának köszönhetően akár 2,7 méter hosszú tárgyakat is szállíthatunk a Dusterben. A méretekkel eddig sem volt gond: elöl-hátul nagyobb felnőttek számára is elegendő teret kapunk, mint ahogy az ablakig 475 literes (1 636 literig bővíthető) csomagtartót sem érheti panasz. A felszereltségek tekintetében az évek során sokat lépett előre a típus, immáron ülésfűtés, érintőképernyős navigáció és számos apróság érhető el a Dusterhez, noha példának okáért az automata klíma ugyanúgy a modellciklus végéig hiányzott a repertoárból, mint a hátsó tárcsafék.

A 3 évvel ezelőtti ráncfelvarráskor sokat dicsértük a frissítéssel érkező plusz hangszigetelést, azonban mára már az sem tűnik elégségesnek. A félterep abroncsokon gördülő Duster sajnos autópálya tempónál már kellemetlen a menetzaj, s úgy általánosságban is a tolerálható, de már hangosabb kategóriába sorolnánk az autót.

A hajtáslánc jelenti tesztalanyunk szempontjából a legnagyobb újdonságot, hiszen a dízelmotor és az automatváltó párosa relatíve friss a Duster kínálatában. Az 1.5 dCi önmagában véve öreg róka, s a 109 lovas verzió már számtalan alkalommal járt szerkesztőségi garázsunkban, bizonyítva, hogy  a kompakt szegmensben kiválóan produkálja a kellemesen elégséges teljesítményt és a hozzá párosuló korrekt étvágyat.

Ezúttal sem volt ez másképp, hiszen a hatgangos duplakuplungos szerkezet jó kiosztásának köszönhetően abszolút dinamikusnak érződött a Duster, azonban az étvágya a félterep abroncsok és a nagy légellenállás miatt nem tud kirívóan alacsonyan maradni – a román hobbiterepes autópályán 6,5 litert gurít le a torkán, míg városon kívül 5 liter alatt, a városban 6 liter körül autózhatunk vele.

A franciák EDC néven ismert duplakuplungos automatája, pontosabban annak tudása azonban ezúttal idomul az árszabáshoz. A szerkezet kisebb tempónál kúszva sokszor bizonytalanul, akár rángatással is reagál, amiért cserébe az ECO módban kellően alacsony fordulatszám tartomány használatával kárpótol. Városi használatra, kisebb kompromisszumokkal abszolút jobb választás lehet a komfortosabb automata, melynek felára jelen állás szerint 500.000 Ft. Mindehhez társul a kissé plasztikus, de még vállalható karakterű kormányzás és az abszolút kényelmes, strapabírónak ható futómű.

Ezzel a hajtással, ezért a csomagért listaáron a Dacia 4,99 millió forintot kér, amit a metálfény, az ülésfűtés és a navi duzzaszt kicsit tovább, azonban tény, hogy a kompakt crossoverek és SUV-k szegmensében ilyen hajtással konkurenst aligha találunk ezen az árszínvonalon, de még a kisebb kategóriában is csak fenntartások mellett bukkan fel egy-két versenyző.

Csak a miheztartás végett… a terepes képességekkel nem rendelkező, és kisebb Renault Captur a 90 lovas dCi és az EDC párosával 5,95 milliótól indul. A Duster tehát továbbra is az egységnyi összegért adott értékével hódít, ami hamarosan még nagyobb fegyvertény lehet, hiszen az új modell érkezésével a raktáron maradt darabok minden bizonnyal vaskos akciók mellett kerülnek majd értékesítésre.

Néhány szóban

A Duster továbbra is azt tudja, amit sokan a legszilárdabban várnak el egy új autótól: szűk keretből a lehető legjobb eredményt kihozni. Ezúttal a 109 lovas 1.5 dCi dízelmotorral és automataváltóval járt nálunk a Dacia bestsellere, amely őszintén megvallott kompromisszumok mellett képes gyakorlatilag tökéletesen kiszolgálni egy családot, ráadásul tényleges terepes képességek birtokában teszi mindezt. Kicsit igénytelen, kicsit zajos, azonban a csomag összességében remek ár/érték arányt képes felmutatni.

Előnyök: Megfelelően tágas beltér; Jó áttételezésű automataváltó; Dinamikus dízelmotor; Remek hangolású futómű; Páratlan ár; Még jobb ár/érték arány

Hátrányok: A kormányzás lehetne pontosabb; Ergonómiai bakik, igénytelen megoldások; Lehetne csendesebb; Nagy tempónál megugró étvágy; Olykor bizonytalan, rángató EDC váltó

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark