2017. Június 24., Szombat

Frissitve:11:02:08

Legfrissebb:

Mercedes-Benz E 350T BlueTEC 9G-Tronic teszt - Minden kombi ásza

Nyomtatás

Egy kimondottan mozgalmas, fáradtságos munkahét utolsó óráiban vehettem át a tavaly frissített Mercedes-Benz E-osztály kulcsát, hogy amilyen gyorsan csak lehet, a Balaton felé vegyük az irányt, és a péntek délutáni, állandó torlódásokkal tarkított csúcsforgalom ellenére lehetőleg még sötétedés előtt lehessen pancsolni egy jót a média ’vészmadárkodása’ ellenére meglehetősen tisztának tűnő vízben.

Az E-osztályt, mint a Mercedes-Benz talán legfontosabb és legklasszikusabb modellsorozatát mindig is tisztelettel közelítem meg, azonban ezúttal látszólag nem voltunk túlzottan kompatibilisek egymással. Adott ugyanis egy közel öt méteres, kéttonnás óriásbálna méretes puttonnyal, a fiatalosság és a sportosság érzetének teljes hiányával, „nagypapás” konfigurációban, klasszikus álló csillaggal az orrán, barna színben; én pedig fiatal vagyok, egyelőre nincs gyermekem, vagyis ’papíron’ kissé ellentétben álltunk egymással - persze az objektív tesztelésnél nincsenek egyéni érzelmek és preferenciák. A fenti oximoron-féleség ellenére mégis imádtam az autóval falni a kilométereket. Olyannyira átitatott az általa hirdetett kényelem- és biztonságérzet, hogy még a legnagyobb dugóban sem voltam ideges. Igazából azt sem bántam, hogy aznap már nem fürödhetek a Balatonban – a világos utasteret tökéletes harmónia itatta át, a normálisnál kétszer hosszabb utazás ellenére rosszul esett kiszállni az autóból, s azon kaptam magam, hogy a teszthéten akkor is beültem, amikor máshogy is elintézhettem volna a dolgaimat. Csak mert akartam vele egy jót hajózni.

Jelentem, pontosan ilyennek kell lennie egy igazi Mercedesnek. A csillag nem azért tett szert az elmúlt 130 évben ekkora presztízsre, mert olyan divatos és menő, azonban sajnos olyan különféle hibákkal teli modellek születnek, mint például a kompakt CLA- vagy éppen a GLA-osztály. A csillag azért fénylik ilyen fényesen mind a mai napig, mert a Mercedes-Benz olyan kaliberű autókat hozott világra, mint ez az E-osztály, és nagyon bízunk benne, hogy mindig meg fogják tartani a stuttgartiak jó szokásukat. Pedig még azt sem mondhatnánk, hogy egy igazi újdonságról van szó, mert ugyan a tavalyi frissítés sokat javítottak a típuson, azonban alapjában véve a jelenleg futó generáció immár 5 éve piacon van, és néhány téren látszik is a kor – a belső formaterv tekintetében, valamint a multimédiás rendszerek modernségét tekintve az új C-osztály például egyértelműen előtte halad. Ennek ellenére az E-széria vásárlóközönsége jórészt a klasszikus értékekre helyezi a hangsúlyt, amiket itt meg is talál. Az álló csillagnak például mind a mai napig óriási varázsa van (ameddig le nem töri valaki), de a pedálos kézifék is nagyon jóleső érzés.

Komoly elemzésekbe és hosszas tesztleírásba ezúttal nem kívánnék részletesen belemenni. Egyrészt az E-osztályt már bizonyára mindenki ismeri, aki pedig nem, korábbi cikkeinkből rengeteget olvashat róla: frissítés előtt egy egészen érdekes összehasonlító teszt részese volt, próbáltuk már kabrió kivitelben, Szabó kolléga részletesen kielemezte a frissítés után egy négyhengeres benzinmotorral, nemrégiben pedig egy kétrészes E-osztály vásárlói tanácsadó jelent meg hasábjainkon. Tesztünk alanyára visszatérve már most tisztáznom kell, hogy rosszat nem igazán mondhatok el az autóról, ráadásul bárkit beültettem, kivétel nélkül mindenki el volt ragadtatva a ’vastól’.

Ebben azért bizonyára a kényes, de nagyon eltalált konfiguráció is szerepet játszott – a világos bőrkárpitozás, az elegáns fabetét, a fabetétes kormány, a műszerfal gyönyörű órája, a szép külső szín és a sokküllős felnik rendkívül harmonikus megjelenést kölcsönöznek a rogyásig extrázott kombinak. Biztosan sok kompromisszummal jár ez a koszolódó belső (főleg a világos, pihe-puha csomagtérre gondolva), azonban nem tudnék ellenállni a hangulatának. Sötétben még tovább fokozódik az elegancia: olyan hangulatvilágításokat alkalmaztak a Mercedes mérnökei, hogy könnyfakasztóan ízléses ilyenkor az utastér, főleg a klasszikus borostyánszínt kiválasztva – az egészet az analóg óra finom, törtfehér megvilágítása, valamint a méregdrága, szintén fényben úszó Mercedes-Benz felirattal ellátott küszöbök koronázzák meg. Nincs mese, ilyennek kell lennie egy igazi prémiumautó utasterének, bár ennyire jó ízléssel bizony nem sok tervezőcsapat van megáldva. A frissítés során különben nem változott eget rengető mértékben a formaterv, mégis sokkal igényesebb az utastér.

A helykínálatról, ergonómiáról, az összeszerelésről és az anyagminőségről sem igazán van értelme beszélni. A 4,9 méteres hossz alapján bizonyára nem meglepő, hogy mindkét üléssorban tágas az E-osztály, és még 190 centiméter magas emberek is gond nélkül elférnek egymás mögött. Igaz, hogy számos nem-prémium középkategóriás modell is tudja már ezt a helykínálatot, egy Skoda Superb hátsó lábtere pedig sokkal nagyobb, azonban erre egyrészt semmi szükség, másrészt a nagyon jó kialakítású, megfelelően hosszú ülőlapú üléseknek, a remek üléspozíciónak, a tökéletes szögben álló háttámláknak és a jó fejtámláknak köszönhetően az E-ben szinte mindennél kényelmesebb ülni. És ez sokkal többet számít néhány plusz lábtér-centinél. A fejtér egyébként óriási, 190 centis magasságom ellenére kis túlzással még egy fél arasz volt a fejem felett. Szellőzőrostélyok is akadnak bőven, a feláras klíma hátul külön klímazónát biztosít, bár hozzáteszem, hogy a berendezés dolgozhatna kevésbé harsányan – mindig túl hamar akarja elérni a beállított hőmérsékletet.

Az anyagminőség és az összeszerelés szuper, a vezetői pozíció tökéletes, az ergonómia úgyszintén nagyon rendben van, s bár a Mercedes drága Comand multimédiás/navigációs rendszere nem a legmodernebb, ráadásul kijelzője is lehetne nagyobb, kezelése pofonegyszerű és logikus. A tesztautó különben TV-funkcióval, és egy olyan speciális kijelzővel volt felszerelve, hogy miközben sofőrként a navigációs rendszer térképét nézegettem, Bluetooth-on összekapcsolt mobiltelefonom zenéit hallgatva, utasom ugyanazon a kijelzőn a TV-ben nézte a foci világbajnokság éppen aktuális meccsét – ez kérem az igazi luxus. Igaz, hogy mindent aranyáron kínálnak, cserébe viszont úgy is működik, ahogyan azt elvárjuk, azt pedig halkan hozzáteszem, hogy a Mercedes mindig is a tehetős emberek autója volt. Persze felárért akad kormányfűtés, ülésszellőztetés és bármi, amit el tudunk képzelni – higgyék el, némi túlzással amilyen extra ehhez az autóhoz nem rendelhető, az nem is létezik.

Bár a korábbi E 250 tesztben Szabó kolléga részletesebben kielemezte már az asszisztens rendszereket (a korábbi cikkben számos videót is találhatnak róluk, érdemes visszalapozni), néhány szót ezúttal is megérnek. A Mercedes-Benz „Intelligent Drive” névre keresztelt vezetést segítő rendszerei ugyanis egyedülállóak a maguk nemében, s egyetlen konkurens modell sem képes ilyen magas szintű segédszolgáltatásokat nyújtani. Jobban belegondolva hiába kerül 900 ezer forintba a teljes biztonsági arzenál, annyira okosan működik, hogy minden forintját megéri, kár kihagyni az E-osztályból ezt az opciót. Lényegtelen, hogy városi dugóról, országúti etapokról vagy autópályás szakaszokról van szó, a segédrendszerek minden pillanatban éberek, és azon vannak, hogy mi a lehető legnagyobb biztonságban lehessünk, minél nagyobb eséllyel elkerülve a bajt. A habot a tortán a teljes, 360 fokos kamerarendszer szolgálja, minden elképzelhető nézetet biztosítva, kezdve a madártávlatitól az első/hátsó kerekek „padka-nézeteiig”.

A tesztautó 350-es jelű dízelmotorja régi ismerős, ugyanis már számtalanszor bizonyított különféle Mercedes-modellekben. Megjelölése ellenére 3-literes, s a tisztességes teljesítményt két párhuzamos turbó szolgálja. Érdekessége, hogy a frissítés óta változatlanul 620 Nm-es csúcsnyomatéka mellett vesztett néhány lóerőt (265-ről 252-re gyengült), azonban immár megkapta a „BlueTEC” jelzést, ami azt jelenti, hogy az SCR katalizátornak és az AdBlue adaléknak köszönhetően teljesíti az Euro-6-os normát és rendkívül tiszta. Erre sokan csak legyintenek, azonban valljuk be, hogy környezeti szempontból igenis fontos lépés ez, s halkan megsúgom, hogy az autó mögött szimatolva olyan szépen kezelt gázok hagyják el a kipufogót, hogy semmilyen kellemetlen szagot nem érezhetünk.

Az pedig, hogy 265 vagy 252 lóerőnk van, teljesen mindegy. Az E-osztály annyira nem csábít a száguldásra, hogy magasan teszünk a teljesítményre, bár a bőséges erőtartalékok természetesen egy-egy előzés folyamán jól jönnek. Méréseink szerint különben 6,5 szekundum alatt teljesítette a kőnehéz kombi a százas sprintet, végsebessége pedig közel 250 km/h, vagyis tudása több mint elegendő, ennél többre egy ilyen autóban garantáltan nincs szükség. Mindeközben annak örülhetünk igazán, hogy a világ talán legcsendesebb és legkulturáltabb dízelmotorjával van dolgunk, a V6-os tényleg szinte hangtalanul surrog, és a klímát működtetve, esetleg halk zenét hallgatva fülelnünk kell, ha meg akarjuk hallani egy lámpánál, hogy vajon a start/stop rendszer leállította-e a motort. A gyárilag megadott, 6 liter alatti vegyes fogyasztást persze elfelejthetjük, hiszen csodák nincsenek, de átlagban 7,5 liter körül gond nélkül eljárhatunk – országúton nagyjából 6 literrel, autópályán 7 alatt, városban pedig 8 körül fogyaszt a motor, amihez a nagyobb hatótáv érdekében érdemes megrendelni a 80 literes tankot.

Amennyiben a méretesebb AdBlue-tartályt is meg szeretnénk rendelni, az értékes litereket vesz el a csomagtartóból, ráadásul tudnunk kell, hogy a BlueTEC-modellek esetében eleve kisebb csomagtérrel számolhatunk: miközben a többi E kombi 695-1950 literes puttonnyal rendelkezik, itt meg kell elégednünk 600-1855 literrel – azért hozzáteszem, hogy akinek ez nem elég, vagy tanuljon meg pakolni, vagy válasszon V-osztályt. A váltóról még nem is szóltunk, pedig az számít tesztautónk egyik legnagyobb attrakciójának, ugyanis első ízben próbálhattuk ki a márka új fejlesztésű kilencsebességes 9G-Tronic nevezetű szerkezetét.

Hogy milyen? Azt leszámítva, hogy néha, főleg hidegen és bizonyos gázpedál-állásnál hajlamos az első fokozat elváltásakor picikét rántani, finom és tökéletes. Hihetetlenül korán kapcsolgat, néha 1200-1300-as fordulatszámoknál váltja a következő fokozatot. Teljesen észrevétlenül dolgozik, nem ritkán hagyja a fordulatot 1000 alá (!) beesni, a motor pedig érdekes módon ilyenkor sem vibrál, teljesen kulturált. A 9 fokozatnak semmi hátrányát nem érezhetjük, hiszen gyorsak és észrevétlenek a váltások, az előnye azonban tagadhatatlan, szabályos autópályás tempónál ugyanis alig 1350-et forog a főtengely percenként, ami mindennek jó. A reakcióideje különben fejlődött a 7G-Tronichoz képest, vagyis reméljük, hogy hamarosan az összes modellbe megérkezik az új szerkezet.

A futómű és a kormányzás ’meglepő’ módon szintén tökéletes. Utóbbi amolyan nyugodt, E-osztályos, szinte nulla visszatérítő erővel (ezt sokan szidják, ám az ügyfelek így szeretik), azonban pontos, jól szervózott, az autó fordulóköre pedig meglepően kicsi. A jó manőverezhetőséget a remek körkilátás javítja tovább, ebből a szempontból a konkurenseket egytől-egyig lepipálja az E. A feláras légrugózással ellátott, gombnyomásra magasabbra emelhető, s két beállítással használható (Comfort/Sport) futómű pedig – a szerencsére nem defekttűrő, s mindössze 17 colos kerekekkel - milyen is lenne, ha nem csodálatos? Az autó kisebb keresztbordákon finoman ringatózik, hajózik, az úthibákat nagyon csendesen és hatásosan csillapítja, szinte úszik az út felett. Azért ne gondolják, hogy teljesen érezhetetlenek az úthibák, ugyanis kanyarban is megfelelően úton kell tartani a kéttonnás járművet, de a mérnökök tökéletes kompromisszumot találtak a kényelem és a biztonságos útfogás között.

Bármiféle elfogultságot félretéve nem győzöm eleget dicsérni a Mercedes mérnökeinek munkáját, az új E-osztály puttonyos változata – különösen ezzel a hajtáslánccal és remek konfigurációjával – a világ talán legjobb, legharmonikusabb kombija. Viszont az árakat szemügyre véve ez a minimum a Mercedes részéről, az árcédula ugyanis ijesztő lehet. A tesztelt hajtáslánccal például 16,7 (!) millió forint az indulóára a nagy kombinak, s az extrákkal az árat a csillagos égig srófolhatjuk fel, amit tesztautónk bő 25 milliós árcetlije is mutat, ráadásul még bőven hiányoztak belőle opciók. Hogy megéri-e? Ha nincs rá pénzük, akkor természetesen nem; ha viszont megtehetik, nagyon boldogok lesznek vele a használat során – és ha ez teljesül, akkor bizony megéri.

Objektíven mondhatjuk, hogy a közvetlen konkurenseket azonos konfigurációban 1-2 millió forinttal olcsóbban meg lehet venni, amire a csillagosok csak ennyit mondanak: „Persze, hiszen ez egy Mercedes!”. És állításuknak ezúttal szerencsére van alapja: ez végre tényleg egy igazi Mercedes!

Néhány szóban

Az E-osztály a Mercedes-Benz jelenlegi kínálatának talán legklasszikusabb tagja, amely a márka eredeti értékeit követi – azokat, amelyek közel 130 év alatt megalapozták a csillag fényességét. Az óriási kombiba gyakorlatilag nem lehet belekötni, tényleg nagyon össze kell szednünk magunkat, ha rosszat szeretnénk mondani róla. A 350 BlueTEC dízelmotor az új 9-sebességes automataváltóval a kínálat talán legjobb párosítása, bőséges teljesítményt kínál korrekt fogyasztással, s közben dízelhez képest igazán tiszta is. Az E-osztállyal nem lehet melléfogni, azonban egy dologra érdemes odafigyelni: mivel ez egy luxusautó, az extrákon nem érdemes spórolni, fapadosan közel sem nyújtja azt az érzetet az autó, mint amire született. A konfiguráció pedig szintén nagyon fontos, egy elegáns összeállítás passzol igazán az E nyugodt karakteréhez.

Előnyök: Tágas és nagyon kényelmes utastér, óriási csomagtartó; Csend és nyugalom; Szuper hajtáslánc; Remek futómű; Ízléses, prémium kialakítás; Kiváló extrák és egyedülálló biztonsági rendszerek

Hátrányok: Borsos ár és drága extrák; A multimédiás rendszer lehetne modernebb, képernyője nagyobb (egy új C-osztály rendszere például jobb); A klímaberendezés dolgozhatna finomabban

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark