2017. Április 25., Kedd

Frissitve:06:44:53

Ford Ranger (2016) vs. Fiat Fullback vs. Nissan Navara vs. Toyota Hilux II. - Mozdonyok harca

Nyomtatás

Munkagép vagy terepjáró? Sokakban vetődik fel joggal ez a kérdés, amikor meglát egy pickupot, hiszen a legtöbbször nyitott plató, az Európában népszerű változatok esetében általában ötszemélyes utastér és a tiszteletet parancsoló méretek olyan hármast alkotnak, amik között nem egyszerű kiigazodni. Ebben próbálunk most segíteni olvasóinknak, miközben egy nagy pickup-összehasonlító keretében összehasonlítjuk a piac legfontosabb és legújabb modelljeit. Toyota Hilux és Fiat Fullback, Nissan Navara és Ford Ranger - mindannyian vadonatúj vagy megújult köntösben küzdenek az elsőbbségért.

A gyártók nemrég nagyot robbantottak a pickup kategóriában, ugyanis a legnépszerűbb modellek sorra jelentkeztek új, vagy éppen frissített generációkkal – sőt, új résztvevőt is köszönthetünk ezúttal. A Nissan Navara és a Toyota Hilux teljesen megújult, de a Ford Ranger ráncait is alaposan felvarrták kívül-belül. A Fiat Fullback újoncként lépett be a szegmensbe, bár ez ebben a formában csak elméleti síkon igaz, ugyanis az olaszok modellje az enyhén átrajzolt frontrészt, a kicserélt emblémákat és az áthangolt futóművet leszámítva szinte csavarra megegyezik a szintén nemrég megújult Mitsubishi L200-zal.

Így tulajdonképpen a japánok szelleme is velünk van a teszt során, mintegy 5. résztvevőként, de akár a Reanult új beszállóját, az Alaskant is ide sorolhatjuk, ugyanis az a Navarára épül egy az egyben – bár a francia versenyző nem biztos, hogy Európában is elérhető lesz. Hiába szerepel tehát mindössze négy jármű tesztünkben, egy-két kivétellel sikerült az egész európai pickup palettát lefednünk - kakukktojásként egyedül a Volkwagen Amarok említhető, de az a legújabb ráncfelvarrással nagyobb magaslatokba tör. Mielőtt azonban belevágnánk, érdemes leszögezni, hogy mit is jelent pontosan ez a szegmens.

Az ilyen jellegű platós négykerekűek bizony nem személyautónak, hanem áruszállítónak minősülnek, így a forgalmiban nem M-es, hanem N-es kategóriába vannak sorolva, azon belül is N1 kód alatt futnak. Ennek vannak előnyei és hátrányai egyaránt. Jogszabályi szinten egyébként így határozták meg a szegmenst: „olyan, legfeljebb 3500 kg legnagyobb tömegű jármű, amely ülőhelyei és raktere nem ugyanabban a térben helyezkednek el.” A legnagyobb előny a céges vásárlók mellett szól, hiszen ezen autóknak egyben megvásárolva is vissza lehet igényelni a teljes áfáját, ezzel jócskán csökkentve a költségeket. Az egyik nagy hátrány pedig az ilyenkor kötelező menetlevél.

De foglalkozzunk inkább az autókkal, hiszen ez a mi pályánk! Éppen ezért előre le kell szögeznünk, hogy mivel oldalunk profiljába nem tartoznak bele az áruszállítók, így a négy pickupot is elsősorban személyautós szemszögből vizsgáljuk majd meg, vagy legalábbis ezek a szempontokat helyezzük majd előtérbe – persze nem feledkezünk meg az egyéb képességeikről sem. Tesztünket két részre bontjuk, hogy a lehető legszélesebb körben tudjuk Önöknek bemutatni a négy autót. Vágjunk hát bele!

Külső megjelenés, méretek

Vannak kategóriák, melyek esetében a formatervezők keze igencsak szűken van fogva. Nincs mit szépíteni, a pickupok is ide tartoznak, hiszen bár a frontrész esetében valamelyest kiélhetik magukat a mérnökök, a kabin és a plató formája természetesen adott. Nem meglepő tehát, hogy szemből találjuk a legérdekesebbnek tesztautóinkat, melyek közül formailag igazán egyedül a Ford Ranger próbál igazán közeledni személyautó testvérei felé.

Szerencsére tart már ott az autóipar, hogy a gyártók az ilyen jellegű modellek megjelenésére is kicsit nagyobb energiát fordítanak, így örömmel konstatálhatjuk, hogy mind a négy modellen találhatunk érdekes és figyelemreméltó részleteket. Ezen a téren talán a Ford Ranger jeleskedik legjobban, noha ezen a ponton fontos kiemelni, hogy az amerikai versenyző a látványos Wildtrak csomaggal érkezett meg garázsunkba, amely kozmetikai szempontból bizony sokat hozzáad az összképhez – leginkább talán az agresszív első hűtőrács és a terepes kiegészítők keltik fel a figyelmet.

A Nissan Navara és a Toyota Hilux inkább krómmal próbál hódítani: mindkét típus orra díszesre sikerült, köszönhetően a hangsúlyos, csillogó hűtőrácsnak és a többi króm kiegészítőnek. A Fiat Fullback formáit erősen meghatározzák a Mitsubishi L200 vonásai, hiszen ahogyan már említettem, mindössze elöl rajzolták át némileg az autót, és ott sem fektettek bele túl nagy energiát – az ikertestvér japános megjelenése így erőteljesen dominál. Hátul mindegyik gyártó próbálta feldobni valamivel az összképet, így különböző árnyéktörő vonalakkal és krómozott elemekkel találkozhatunk, de talán a Navara jópofa kis légterelője az egyetlen, amely valóban meg tudja törni az unalmas formákat.

A méreteket tekintve komoly eltérésekkel nem találkozunk: a Fullback szinte minden téren a legkisebb, míg a Ranger a legnagyobb értékeket tudhatja magáénak – a Hilux és a Navara a kettő között helyezkedik el, de a pontos adatokat egytől egyig megtalálják táblázatainkban. Igaz ez a súlyra is, ahol a Fullback a maga 1850 kilós tömegének köszönhetően még a második legnehezebb Navarával szemben is 100 kilós előnyben van, míg a Ranger-Hilux párosra már 260-300 kilót ver rá – ennek pedig megvan az előnye, de erről később. Az átlagosan 5,3 méter körüli hossz mellé jól jött a minden tesztautóban megtalálható tolatókamera, mely hatalmas segítség a manőverezésben. Ami azonban fontosabb lehet, az a platók mérete és a teherbírás.

Utóbbi mind a négy esetben 1 tonna felett, de 1,1 tonna alatt alakul – a Rangeren található matricát vehetjük úgy, hogy kerekítve van. Súlyban tehát ugyanannyit pakolhatunk be, de az sem elhanyagolható kérdés, hogy mindezt mekkora területre. Széltében a Hilux a győztes 1645 mm-rel, míg őt a Navara és a Ranger követi egységesen 1,56 méterrel. Ezen a fronton is a Fullback bizonyul a legkisebbnek a maga 147 centis értékével. Hossz tekintetében átveszi a vezetést a Navara (1578 mm), de szorosan a nyomában van a Hilux (1555 mm) és a Ranger is (1549 mm), míg a Fullback itt is a legkisebb (1520 mm). Magasság tekintetében csupán 1-2 centi különbségről beszélünk, ami elhanyagolható, de azért álljon itt feketén fehéren: a Navara, a Fullback és a Hilux milliméterekre van egymástól (474, 475 és 480 mm), míg a Ranger 51 centis platómagassággal bír. A dimenziókat a képeken jómagam is próbálom szemléltetni.

Utastér, helykínálat, extrák

A külső formák megítélésében mindenkinek a saját ízlése irányadó, és ugyanez igaz az utastér megoldásaira is, az összeszerelési és anyagminőség azonban erősen objektív pontok. A vonásokról éppen ezért nem nyitnánk vitát – ezen a fronton egyébként jóval közelebb állnak személyautó testvéreikhez a vadonatúj pickupok, hiszen a legújabb generációk esetében már igyekeztek otthonosabbá tenni a korábban teherautó jellegű megoldásokat. A kivétel persze ezúttal is a Fullback, ami csupán a kormányon látható jelvény tekintetében tér el a Mitsubishi L200-tól, így a kezelőszervek és a multimédiás rendszer is a japán testvértől jött.

Ha már itt tartunk: ezen a téren is sokat fejlődtek az autók, hiszen már az összeshez elérhető érintőképernyős multimédiás és navigációs rendszer – mindegyik esetében ugyanazzal a szoftverrel, amit a személyautókból már ismerünk. Győztest hirdetni közöttük nem egyszerű, hiszen mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. A Nissan megoldása egyszerű grafikával, de logikus felépítéssel és gyors működéssel kényeztet minket. A Fiat rendszere kissé már elavult, és folyamatosan csipog, de a funkcionalitását nem érheti panasz. A Toyota és a Ford modern megjelenéssel csábítgat minket, de a sebesség egyiküknél sem az igazi – ráadásul míg a japán versenyzőnél az érintőgombok okozhatnak fejtörést, addig az amerikainál az érintőképernyő érzékenységével van gond.

Az ergonómiával egyik autó esetében sincs gond, bőven elég hely volt ahhoz, hogy jó helyre kerüljenek a kapcsolók. Az viszont már jóval nagyobb probléma, hogy bár az üléspozíciót minden esetben jól be lehetett állítani – sőt, egyik fotel formázásra sem lehetett panaszunk – addig a kormányt a Hilux kivételével minden modellben csak fel-le lehetett mozgatni. Ezért piros pont jár a Toyotának, de igazából a többiek érdemelnének feketét, ugyanis manapság ez teljesen jogos elvárás lenne, főleg ebben az árkategóriában.

A magas felépítésnek köszönhetően – habár terepen inkább visszafog – jól jöttek a fellépők, ahogy a minden típusban megtalálható kapaszkodóknak is nagy haszna volt az A-oszlopokon. Elöl minden esetben bőven elegendő hely állt rendelkezésre, azonban a második sorban már vegyesebb az összkép. A Ranger nem csak az egyik legszellősebb, de a legkényelmesebb is a második sorban. A Ford modelljét követi az új Hilux, melyben bár valamivel kevesebb a lábtér, a jól formázott üléseknek köszönhetően így is kellemesen foglalhatunk helyet. A Fullback bár minden irányban elegendő teret biztosít, az ülőlap kicsit mélyre került, így a térdeink magasan vannak, míg a Navarában az ülőlap sikerült kissé rövidre – utóbbinak azonban a hátsó légbeömlőkért jár a dicséret.

A praktikum szintén fontos kérdés, mivel nincsen zárt csomagtartónk – hacsak nem rendelünk fedelet szép summáért –, így az utastérben kell helyet találnunk fontosabb dolgainknak. Tárolókban nincs hiány egyik típusnál sem: öblös ajtózsebekkel, nyitható könyöklőkkel, pohártartókkal és kisebb rekeszekkel mindenhol találkozunk. A Toyota mérnökei még egy kis fülecskével is megörvendeztettek bennünket, melyet az első ülések háttámlájából nyithatunk ki, és a személyautók csomagterében lévő megoldáshoz hasonlóan ráakaszthatjuk szatyrainkat, táskáinkat. Ezeknél az autóknál egyébként a hétköznapi használatban – persze nem arra valók – nagy átok, hogy nem nagyon tudjuk eldugni a kíváncsi szemek elől a csomagjainkat. Erre azonban megoldást jelenthetnek a különböző, zárható platófedelek – az eső ellen azonban legtöbbször ezek sem védenek meg.

Ha már az elején kiemeltem, érdemes visszatérni az összeszerelési és anyagminőséghez, ami nagy mumusa szokott lenni ennek a kategóriának, hiszen bár igencsak sok pénzt elkérnek ezekért az autókért, sokszor inkább teherautós megoldásokkal találkozunk bennük – ami saját felhasználás esetén bizony nem esik jól. Sajnos ez mind a mai napig igaz: noha az összeszereléssel sehol nem volt gond, mind a négy autóban tobzódtak a kemény, kopogós műanyag elemek. Az sem mindegy azonban, hogy mindez hogyan van tálalva. A Rangert már az elején ki kell emelni, ugyanis az igencsak drága Wildtrak felszereltségnek köszönhetően jóval puhább, bőrszerű műszerfalat kapunk, látványos kontrasztvarrással – de így is találhatunk bőven barátságtalan anyagokat.

A Toyota szintén a lehető legjobb felszereltséggel érkezett hozzánk, és bár nem annyira puha anyagokkal operál, mint a Ranger, a művarrással, a fémszínű és krómbetétekkel illetve az ügyesen megrajzolt formákkal jól leplezi, hogy az anyagok minősége nála sem tökéletes. A Fullback és a Navara nyersen vállalja, hogy esetükben bizony egyszerű műanyagból vannak a műszerfal elemei – ez pedig sem érintésre, sem látványra nem túl szép. Ami azonban a legjobban fáj, az a Fiat – vagy inkább a Mitsubishi – mérnökeinek nemtörődömsége, hiszen míg a három ellenlábas, ha nem is mindenhol, de a könyöklőknél és a gyakran tapogatott helyeken puhább matériákat használ, addig a Fullback esetében itt is kopogós műanyaggal találkozunk, ami nem csak csúnya, de kényelmetlen is.

Az elérhető extrákról is érdemes ejtenünk néhány szót, ha már a személyautós képességeket (is) vizsgáljuk. A Ranger ezen a téren kiemelkedik, hiszen olyan modern opciók is elérhetőek hozzá, mint a sávtartó asszisztens, vagy éppen az adaptív tempomat. A Navara és a Hilux sem panaszkodhat, előbbi 360 fokos kamerarendszerrel, utóbbi pedig vészfékrendszerrel, jelzőtábla-felismerővel, sávváltásra figyelmeztető jelzéssel, – ráadásul csak nekik van LED-es fényszórójuk, és kulcsnélküli rendszerük. A Fullback ezen a téren is kicsit le van maradva, hiszen csupán sávváltásra figyelmeztető rendszert kapunk tőle – a mindegyik másik modellhez elérhető ülésfűtés mellett.

A versenynek azonban koránt sincs még vége, hiszen a legfontosabb még hátra van – a menetteljesítmények, a terepképességek és a menetdinamika, valamint a költségek. Egyelőre tehát korai lenne hosszú távú következtetéseket levonni, hiszen bár a mai csatában is vannak győztesek és vesztesek, a háború csak a jövő hét elején érkező II. részben fejeződik be. Addig is érdemes végigbogarászni a táblázatainkat, amikből a szemfülesek akár kisebb következtetéseket is levonhatnak a jövő heti összecsapás eredményéről – de meglepetésből sem lesz hiány.



Hozzászólások  

 
#4 Andras79 2016-08-31 18:11
Idézet - HFT:
Akkor szerintem a győztes a Fiat/Mitsubishi.


Pontosan! ;-) Főleg ár/érték arányban mindenképp a FIAT a nyerő, de ez általánosságban is igaz szokott lenni, nem csak a pickup-okra! :-)
Idézet
 
 
+1 #3 HFT 2016-08-30 19:11
Akkor szerintem a győztes a Fiat/Mitsubishi.
Idézet
 
 
+1 #2 Tom 2016-08-23 21:18
Jó a teszt nagyon, az Amarok és a D-Max hiányzott csak a felhozatalból. Egy valami, ami kimaradt ha trollkodhatok. A Fiat hajtása más ligában játszik, mint a többieké. Aszfalton is (hófoltos utakon, stb) használható rendes központi diffivel rendelkezik. A többiek csak a hagyományos összeszoruló ill. aszfalton tönkremenő 4x4-el vannak ellátva. Amúgy tényleg minden másra kitért dicséret!
Idézet
 
 
#1 Andras79 2016-08-22 20:56
Nagyon jó, korrekt összehasonlító teszt! Gratula hozzá, Tibor! ;-)
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark