Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Olaszos temperamentum? Talján szenvedélyek? Izzó parázs? Vörös érzelembomba? Ugyan, az egyes nemzetek autóipara sajnos vagy épp nem sajnos már közel sem olyan különböző, mint annak idején. Minden esetre a Fiat a Tipo ismételt életre hívásával nem csupán az ismert nevet keltette újból életre, de ezzel párhuzamosan a mindennapok szürkeségében mégis valami fűszeresebb, különlegesebb csomagot ajánl.

Immáron puttonyosként is csábít - galériaA Fiat alapvetően a kisautókban erős, a nagyobb modellekben vagy nem vitte sikerre az olasz márka, vagy a csoporthoz tartozó egyéb gyártók, például az Alfa Romeo vitte a prímet. Nagyjából most is ez a felállás körvonalazódik, azonban a kompakt szegmens költségérzékeny és igényesebb részét is megfognák, méghozzá egy az egyben a Tipóval. Lapunk hasábjain már szerepelt az ötajtós, valamint a szedánt is vallatóra fogtuk, ezúttal pedig a kombi verzió kerül terítékre.

Érdemes megjegyezni, hogy a Tipo három karosszériaváltozatával a Fiat nem csupán pusztán formai és praktikumbeli alternatívát kínál. Az olaszok megérezték, hogy a szegmensben a szedánok egyébként is inkább csak bizonyos országokban népszerűek, ott is inkább az árérzékeny vásárlók körében. Ennek megfelelően a költséghatékony megoldást keresők a lépcsőhátút rendelhetik, míg azoknak, akik szolgáltatások terén többre vágynak, a helyenként minőségibb ötajtós és kombi áll rendelkezésre.

Mindemellett a nagy nevek újraélesztésében amúgy is gazdag utóbbi időszakba csöppenve a Fiat sem cselekedett másképp, s ahogy más gyártók, úgy az olaszok is egy jól csengő, bevált és emlékezetes megnevezéshez nyúltak. A ’90-es években a Tipo az elektronikai mizériái ellenére népszerű modell volt, ráadásul Tempra néven szedán és kombi változat is készült belőle. Azonban a nevet nem találta folytatásra érdemesnek a márka és a Tipo helyébe először a Bravo/Brava páros, majd a németesen szögletesre rajzolt Stilo család követte. Ezt követően ismét a Bravo plecsni került elő a fiókból, de úgy tűnik, megint nem sikerült mély benyomást hagyni – végül megint a Tipo elnevezéssel próbálkoznak Torinóban.

Az olaszok korrekt csomagot raktak össze - galériaS úgy tűnik, beválik a friss recept, hiszen magával az autóval együtt az elnevezés ismét bekerült a köztudatba, egyre többen ismerik, s a tetszetős, karakteres megjelenés miatt meg is jegyzik a modellt még a laikusabbak is. A sikerben tehát része van a küllemnek is, ami még objektívan nézve sem mondható jellegtelennek. Kis túlzással mindenki megnézi a Fiat újdonságát, ami talán legjobban a határozott, karakteres frontnak köszönhető.

A látvány mellett pedig a Fiat nagy ígérettel lépett elő: a kategóriában ritka nagy térrel kampányolnak az olaszok, amit megcáfolni ezúttal nem áll módunkban. Manapság elöl már aligha köthetünk bele a szegmensben induló vetélytársak helykínálatába, s ezzel jelen esetben sincs gond. Egyedül a jobb oldalt ülő lábtere csorbul egy picikét a jobban belógó középkonzol miatt. Hátul pedig tényleg fejedelmi hely áll rendelkezésre, a lábtér és a fejtér egyaránt bőséges, nincs kupészerűen lejtő tető vagy egyéb korlátozó tényező. A csomagtér kombi mércével az átlagos felső korlátait súrolja, s természetesen az ülések ledöntésével a bővíthetőség sem hiányzik.

Látványra a küllemhez hasonlóan a műszerfal is rendben van – tetszetős formák, az unalmat száműző ívek határozzák meg a látképet. A dizájn és a jellegzetességek persze a korábbi nagyobb 500-as tesztmodellekből már ismerősek lehetnek, azonban itt is teljesen helyénvaló ezeknek a stílusjegyeknek az alkalmazása. Kisebbfajta ergonómiai baki, hogy a csupán egyfokozatú ülésfűtés kapcsolójához a középkonzol alján lévő tárolóba kell mélyebben belenyúlni, ami kényelmetlen mutatvány.

Megszokást igényel, de jó kis kütyü - galériaEmellett a szőrszálhasogatást a műszercsoport kijelzőjével folytathatjuk – a képernyő amolyan furcsán homályos, opálos képet ad, ami már az 500X-ben is feltűnt, és akár zavarónak is mondható. Szívesebben látnánk valami élesebb, kontrasztosabb képet ezen a területen, hiszen adott esetben fontos információk jelennek meg a kis kijelzőn. Ezzel szemben a középkonzol tetejére divatosan, tabletszerűen odabiggyesztett érintőképernyős multimédiás rendszer hibátlanul teljesített és a képes is szépnek mondható. Már ez is jelzi, hogy magas felszereltségű verzióban ülünk, azonban az ajtókárpitok betétén megjelenő, Alcantara-szerű borítás, illetve a műszerfal kellemesen puha felső borítása csak fokozza a hatást, miközben bizonyos helyeken már közel sem ilyen jó a helyzet. Szó se róla, a Tipóban elöl és hátul egyaránt jó helyet foglalni.

A következő fontos pontot pedig a hajtáslánc jelenti, hiszen azonos teljesítménnyel benzines és dízel modell is rendelkezésre áll az olaszok palettáján. Korábban az 1.4 T-jet már tiszteletét tette szerkesztőségünknél, a kombihoz pedig stílszerűen az 1.6 Multijet néven futó 120 lovas turbódízel járt, combos, 320 Nm-es nyomatékcsúccsal. A motor produkciójával az égvilágon semmi gond nincs, a karakterisztika kellemes, noha 1600 környékén van egy jól érezhető meglódulás. A hangja azonban nem vészes és a mérésünk szerinti 10 másodperces 0-100-as sprint bizonyítja, hogy szépen szedi a lábait.

Amivel gond van, az leginkább a motor étvágya, hiszen a gyártó által ígért értékeket messze nem tudja teljesíteni az autó. Normakörünkön nem tudtuk a bűvös 5 literes érték alá vinni, ami tényleg nincs közel például a megígért 4,4-es városi étvágyhoz vagy a bőven 4 liter alatti országúti értékhez. Ennyit sajnos nem tudunk a téli papucsok számlájára írni, mi több, a váltó áttételezése is meglehetősen hosszú, takarékos, tehát értetlenül állunk a kis dízeltől szokatlanul magas fogyasztás előtt, még ha az 5,8 literes tesztfogyasztásunk régies szemüveggel nézve nem is rossz.

Árban is képes versenyezni - galériaS nagyjából az érdekességek ennyiben ki is fújtak, a CITY üzemmódba kapcsolható kormányzás és az alapvetően komfortosra hangolt, de kissé így is ideges első-hátsó futómű ugyanis nem sok izgalmat tartogat. Persze nem is feltétlenül feladata, hogy izgalmas legyen, hiszen családi kombiról van szó, amit valóban leginkább komfortos beállításokkal szeretünk használni. A kompakt méretek és a kompakt színvonal mellett a futómű munkáját és a zajszigetelést jó indulattal is csak átlagosnak, inkább kiskategóriásnak titulálhatjuk, igaz, ez a kiélezett küzdelemben valójában csak kismértékű differenciát jelent.

Összességében azonban még a fent részletezett hibák ellenére sem szabad leírni a Tipót, hiszen előnyei eltagadhatatlanok. Aki tágas, komfortos és pofás kompakt modellt keres, elérhető áron, annak kézenfekvő lehet az olasz modell választása. Egy Golf vagy Astra presztízsét nem éri el, mint ahogy minőségét sem, azonban árban sem versenytársak, hiszen a Fiat inkább a szűkebb pénztárcájúakat célozza meg.

Noha furcsa az utóbbi állítás a tesztmodell majd’ 7 milliós árcédulája láttán, kijelenthető, hogy egy jól felszerelt verziót már 6 milliós listaáron haza lehet vinni, ami, mint tudjuk még bőven alkudható összeg, ráadásul az extrákat is jó áron méri a Fiat. Házon belül a természetes konkurenst a benzines variáns jelenti, azonban a választás a használat ismeretében egyértelmű: a tesztalanyunkat is hajtó dízelt az autópályázóknak ajánljuk, míg a rövid távokat preferálók számára a 600.000 Ft-tal olcsóbb 1,4-es turbómotor lehet a célszerűbb választás. A vetélytársak ekkora dízeles teljesítmény szinte kivétel nélkül drágábban mérnek, mi több, tény, hogy például az egyébként ár/értékben általában jónak mondható Renault látványosabb kombiját ennél csak magasabb áron kaparinthatjuk, meg, aminek tükrében mindenképpen érdemes az esélyesek közé emelni a Fiat újdonságát.

Néhány szóban

A Fiat igyekezett sikeres tartalom mellett feléleszteni a hangzatos Tipo nevet: az ötajtóshoz hasonlóan igényesebb kombi változat pratikus választásnak bizonyult, miközben apróbb hibáitól az erősségeit ismerve, valamint az árcédula tükrében el tudunk tekinteni. A komfortos, tágas választást keresők számára nyerő lehet a Tipo kombi verziója, hiszen árával igencsak versenyképes.

Előnyök: Könnyű vezethetőség; Szép központi rendszer; Jó váltó és kellemesen használható dízelmotor; Kedvező árú opciók; Jó ár-érték arány

Hátrányok: Bizonyos pontokon átlag alatti anyagminőség; Ergonómiai hiányosságok; Torkos dízelmotor; Lehetne jobb a hangszigetelés, a futómű és néhány felszereltség kidolgozottsága

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 

Kommentek