Range Rover Sport 3.0 SDV6 teszt - Párhuzamos dimenziók

Nyomtatás

Különbözőek vagyunk. Van, aki a város ölelésében, a jó infrastruktúra és mások közelségének biztonságában érzi jól magát, míg mások szíve vidékre, esetleg felfedezetlen, nyugodt szigetek felé húz. Egy valami azonban mindenkiben közös: mindig előfordul az, hogy az egyik végletből megkívánjuk a másikat. A Range Rover Sport pedig megoldást kínál erre.

Egyetlen apró forgókapcsoló. Jóformán jelentéktelen részlet, ami alaphelyzetben belesimul a kezelőfelületbe. Ám elég egyet fordítani rajta, hogy megleljük valódi funkcióját – az üzemmódválasztó bizony dimenziók közötti átjárót nyit. Az egyik világban konvencionális családos városlakók vagyunk – munkába járunk, oviba/suliba visszük a gyerekeket, autópályázunk, sietünk, dugóban araszolunk, stresszelünk, avagy intenzíven élünk. Ilyenkor – vagyis alaphelyzetben – a Range Rover Sport a lehető legnyugodtabb társunkká válik. Csendesen teszi a dolgát, jó kilátást biztosít a világra, tökéletes vezetési pozícióval ajándékoz meg minket, kiváló minőségben szólaltatja meg zenéinket, a 21 colos kerekek dacára egész jól rugózik, miközben helykínálatával mindenkit kiszolgál, legyen szó négy-öt felnőtt utaztatásáról, és egészen nagy csomagok cipeléséről.

Balra fordítva a kapcsolót hirtelen megváltozik a külvilág és dinamikus íveket vizionálhatunk magunk elé. Autónk loholó óriásként feszül neki a tájnak, ehhez mérten a gázpedál parancsaira kissé lomhán reagálva feszül kellő erővel a hámba és dinamikailag hozza azt, amit elvárhatunk tőle. Nem is azért, mert különösebben gyorsan szeretnénk menni, hanem hogy a luxus enyhe hangsúlyozásaként elmondhassunk magunknak: ezen a téren sem kötöttünk kompromisszumot.

Majd elforgatjuk jobbra a kapcsolót és hirtelen megváltozik a táj, az aszfaltról sárba, homokba, hófödte fagyba vagy sziklás hegyekbe kerülünk. Szívünk a gyermekkori felfedezések izgalmának ritmusában kalimpál, miközben magabiztosan küzdjük le az akadályokat, a ’Marlboro man’ képideálját üldözve. Igazi férfinek vagy kemény amazonnak érezzük magunkat, pedig valójában továbbra is a dimenziók egyik legkellemesebb személyes vetítőtermében ülünk, ahol csak a kormány mozgatásáig és a pedálok kezeléséig van szükségünk némi léha beavatkozásra. Minden mást a gép elvégez, az ember csak hátradől és mozizik.

Valami ilyesmi érzés használni a Range Rover Sport legújabb generációját, amely egyben a márka új irányvonalának második képviselője. Sok változott az elődmodell alig másfél éve lefutott tesztje óta. Az új idők új szelét a nagytestvér Range Rover hozta el a Land Rover berkeiben, generációváltásával és alumínium karosszériájával nem csak közel 20 százalékot lefogyva, de objektíven legalább ennyit javulva is. A luxusautó alapjait kapta meg a Sport kivitel is, ami nagy szó – az elődnél még az egy kategóriával kedvezőbb Discovery platformját kaptuk. Méréseink alapján ez duplán ráfért a modellre: alumínium karosszéria és papíron 420 kilós fogyókúra ide vagy oda, bizony tesztautónk teli tankkal, üresen így is elképesztő 2,46 tonnát nyomott a mérlegen.

Miért jó ez? Egyrészt mert ekkora „fémhalmazba” hatalmas belső tér szorulhatott. A helykínálatra sehol sem lehet panasz, a csomagtartó alapból 784 literes térfogatába pedig belefér a feláras harmadik üléssor is. A viszonylag alacsony övvonal oldalirányban kiváló kilátást biztosít, a rendelhető extrák széles, luxuskategóriát idéző választéka pedig nem szab lényegi határt igényeinknek. Egyedül a központi rendszer cseréjére várunk továbbra is. A navigáció programozásánál lassúságával sok borsot törhet orrunk alá a készülék, így legjobb, ha kalandozásainkhoz sportembereket idézve, navigátort is kerítünk, aki menet közben képes megfelelő mennyiségű türelemmel viseltetni a rendszer irányába. Némi javulást azért mindig észreveszünk: a felbontás például már a helyén van, az alapvető funkciók elérése pedig egész gyors lenne, ha a menüválasztó gombok érintőkapcsolója minden esetben reagálna a finom érintésre. Szerencsére már fejlesztés alatt áll az új rendszer, amely remélhetőleg divatosabb grafikát és optimalizált magyar fordítást (elválasztás!) is tartalmaz.

A modell legmeglepőbb képessége, hogy a tervezők hiába sújtották tele mechanikailag nehéz opciókkal, biztonsági extrákkal, légrugózással, hatalmas térrel és téglatest formákkal, a Range Rover Sport erről utasait nem tájékoztatja. Nem kevésbé dinamikus, nem hangosabb, nem fogyaszt többet és lényegében nem is igazán lassabb a konkurenseinél – legalábbis annyira nem, hogy ezt a szemére hányjuk. De lássuk csak sorrendben!

A dinamikát már részben kitárgyaltuk. Úgy gondolom, hogy egy nehéz SUV-től senki sem várja el a szerpentinek meghódításának fokozott képességét, ami pedig a magabiztos és biztonságos autózáshoz és a sietéshez szükséges, azt csuklóból hozza a közepes Range is. A futómű hangolása ehhez képest baráti, igaz, a dinamikusabb felszereltséghez járó 21 colos felnikről azért lemondtuk volna. Nélkülözésükkel ugyanis vélhetően megszűnt volna az apróbb úthibák, finom hullámok utasok felé történő közvetítése, mivel a nagy hibákat, bukkanókat egyébként kiválóan kirugózta a típus. A kormányzás egyébként pontos, de élettelen, amit ebben a kategóriában nem illik felróni, ugyanis a fejlesztési szempontok között az is szerepel, hogy az autó minél kevesebb „felesleges” információval terhelje a vezetőt.

A háromliteres, V6-os dízelmotor izmosabbik, 292 lóerős változata hallható hangon teszi a dolgát. Öngyulladós mivoltáról maximum hidegen árulkodik, utána járása teljesen kisimul és kerregése nyom nélkül eltűnik. Megmarad viszont sajátos, hangulatos orgánuma, amelyből a modell kellő mértékben juttat az utastérbe is, jelezve, hogy itt precíz, erőteljes gépi munka zajlik. Az erőteljest pedig illik komolyan venni, ugyanis 2,6 tonnát képes 7,2 másodperc alatt felgyorsítani álló helyzetből 100 km/h-ra. Persze láttunk már jobbat is, ám akinek ez nem elegendő, annak úgyis csak a V8-as kompresszoros csúcsmotor 510 lóereje jelent igazi vigasztalást. Mindenki más beérheti akár a dízel 258 lóerős verziójával – méréseink szerint ugyanis teljesítmény tekintetében nincs valós differencia a motorok között. Nem úgy árban: a határt papíron egyel lejjebb meghúzva 1,1 milliót spórolhatunk.

Hiába a hatalmas felépítmény, autópályán zajszintmérőnk síri csendről árulkodott. A 130 km/h-nál mért 64,5 dB-es eredmény bizony arról tanúskodik, hogy a Sport gond nélkül hozza egy Jaguar XJ szintjét. Ebben persze része van az egyébként jól kapcsolgató, de néha kissé komótosan reagáló nyolcfokozatú váltónak is: a legfelső fokozatban 130-nál mindössze 1800-at fordul a főtengely. Így aztán azon sem illik csodálkozni, hogy a szabályos autópályatempó legfelsőbb határán alig több mint 8 literrel beéri a nagy vas, amelyet országúttal, némi várossal és körültekintéssel vegyítve eljuthatunk 7,7 literig (Autó Pult normakör). Ezt egyetlen esélyünk van a megengedett keretek között feljebb tornászni: terepre kell menni.

Bizony nem szentségtörés a Range Rover Sportot bevinni a legnagyobb sárba vagy elugrani vele egy tereppályára. A modell ugyanis minden épp ésszel bevállalni mert akadályt olyan könnyedén leküzdött, hogy próbálkozásainkon belül még biztosan mosolygott is. Az elektronikusan vezérelt differenciálművek és az összehangolt rendszerek mindent elintéznek. Alapvetően még az ominózus forgókapcsolóhoz sem kell nyúlnunk, hagyhatunk mindent akár automatikus módban is, maximum a légrugózást emelhetjük meg terep szintre (+65 mm), közel 28 centis szabad teret biztosítva autónk alatt. Egyszerű téli SUV abroncsokon úgy gázolt át a legnagyobb sáron is a Range, hogy egyenletes tempó helyett gond nélkül át is gyorsulhattunk volna rajtuk. Pedig nem voltunk szívbajosak: volt már rá példa, hogy más terepjáróval ugyanilyen körülmények között elakadtunk.

Igazi mindenes? Kétségtelenül, sőt, sajátos koncepciójánál fogva a kategória legjobbja címre is okkal pályázhat a Range Rover. Persze előnyből indul, hiszen az elérhetetlen nagytestvér tudását hozza alig néhány megvonással egy szélesebb körök által elérhető szegmensbe. Kiválóságát valószínűleg a gyártó is jól tudja, ezért közvetlenül összehasonlítva átlagosan nagyjából 8-11 százalékos felárral számolhatunk a konkurensekkel szemben. Igaz, ha visszaemlékezek arra, hogy mennyire reménytelenek voltunk a Mercedes ML vs. BMW X5 összehasonlítónál a tereppályán, rögtön megkérdőjeleződik az összehasonlítás ténye is. Persze a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy az összes gyártó kínál légrugózást és terepképesebb felépítést. Közülük – ha már árban felfelé kacsintgatunk – a Porsche Cayenne S Diesel mutat fel pluszt a menetdinamikai oldalról, miközben a Volkswagen Touareg vagy a Jeep Grand Cherokee jó árával tűnik ki a mezőnyből.

Néhány szóban

Minden világ legjobbját nyújtja a Range Rover Sport. Csendes, kényelmes, praktikus és jó terepen, akár csak nagytestvére a Range Rover, miközben dinamikusabb és kedvezőbb árfekvésű nála. Ez a recept pedig a konkurensek ellen is kiválóan érvényesül: terepen, kifinomult, luxus hangulatban felettük áll, miközben dinamikában nem marad el jelentősen a nagy SUV élvonaltól. Ehhez mérten árazása is reális, vagyis kiváló alternatívát nyújt azoknak, akik az SUV koncepcióra divatautó mellett terepjáróként is szeretnének gondolni. Meg egyébként bárkinek, aki olyan tágas, praktikus, kényelmes luxuskategóriába felnyúló prémium autóra vágyik, amely semmilyen téren nem kíván nagy kompromisszumot.

Előnyök: Kényelmes vezetési pozíció jó kilátással; Tágas utas- és csomagtér; Dinamikus, mégis takarékos hajtáslánc; Kiváló terepképességek; Jó közúti dinamika; Fejlett, luxus kategóriás opciók

Hátrányok: Indulásnál a hajtáslánc megfontoltan reagál; Lassú, néhol logikátlan központi rendszer; Nagy kerekekkel apró úthibákat erőteljesebben közvetítő futómű

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Hozzászólások  

 
#1 2014-03-18 07:54
Gratula. Jó a cikk.Ez autó nem mint a grand Jeep.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark