Ford Focus 1.6D vs. Volvo V60 teszt - Relativitáselmélet

Nyomtatás

Kegyetlenek, és végtelenül kíméletlenek vagyunk, mert két olyan típust eresztünk egy szorítóba, melyek a papírforma, vagy éppen a sugalmazott rang szerint nem is lennének egy lapon említhetőek. Ha ugyanis igazságosak szeretnénk lenni, akkor a Focus ellen a vele még közelebbi rokonságban lévő V50-est küldenénk csatába. Van azonban egy elméletünk, ami jelen teszt révén talán bizonyítást nyerhet, s ez nem más, mint a pénzben megfogalmazott érték materiális formában való nehéz értelmezhetősége.

Az autóipar ugyanis tipikusan olyan terület, amikor egy-egy sokmilliós határt átlépve is kétségeket kelt az olcsóbb kasztokhoz viszonyított különbségek kézzelfoghatósága. Pályafutásunk alatt már szilárd elképzelést alkottunk azokról a folyamatosan változó határokról, melyeken túl valós értéket kapunk a pénzünkért, de a szemléletesség érdekében mindezt úgy fogalmazhatnánk meg, hogy például egy 30 milliós prémium limuzinból az ennek többszörösébe kerülő Rolls-Royce, vagy Bentley volánja mögé ülve sem képednénk el. Ugyanez persze igaz lehet a 4-7, a 7-12, a 12-25, és a 25+ milliós kategóriákra is, amik ugyan nem szilárd megállapítások által született intervallumok, de annyi bizonyos, hogy minél magasabb szintre kívánunk lépni, annál többet kell áldoznunk arra, hogy elégedettnek érezhessük magunkat.

Tesztünk két képviselője pedig sokak szerint két külön kategória szereplője, de ha közelebbről megnézzük őket, akkor két azonos teljesítményű, azonos használati értékkel bíró, és kvalitásaiban igen közelálló típust szemlélhetünk, és mindezen túl méretbeli különbségeik is elenyészőek. Ezen megállapítások alapján pedig mondhatnánk, hogy a listaár szerinti majd’ kétmillió forintos különbözet az ügyesen dübörgő marketinggépezet figyelemreméltó profitja. De vajon van valós érték a pénzünk mögött, vagy csak csipkerózsika álomba ringattuk magunkat?

Ami a külcsínt illeti, bizonyosan nem álmodunk, ugyanis mind a Ford, mind a Volvo sportosan elegáns megjelenéssel hívogat. A Focus szemtől-szemben mélyre húzott lökhárítójával, és szűkre szabott fényszóróival vonja ki harci dárdáját, amire a V60 markáns hűtőrácsán büszkén viselt jelvényével, és kettéosztott lámpáival felel. Kétség sem férhet hozzá, hogy mindkét koncepció szerethető: a Focus a formák sokszínűségével játszik, míg a svédek büszkesége letisztult vonalaival igyekszik hódítani. Oldalnézetből rögtön szembetűnik, hogy utóbbi modell prémium mivoltára való tekintettel megengedheti magának azt a luxust, hogy hátrafelé haladva a tetővonal lejtésével hangsúlyosabban veszítsen amúgy is szerényebb magasságából, miközben a Ford tervezői inkább az ablakkeret felhúzásával igyekeztek sportos hatást elérni.

Ha már a dinamizmus szóba került, ennek sugalmazását a Volvo formás hátsója inkább szolgálja, hiszen a dizájnerek újfent bebizonyították, hogy a hölgyek formás csípőjének lejtése egy műszaki alkotáson is vonzza a szemeket, s ez igaz akkor is, ha a játékosság többet áldoz a praktikum oltárán (csomagtartója 60 literrel szűkösebb a Focusénál). A Ford éles árnyéktörő vonalakkal ellensúlyozza a hátsó súlyosságát, s összhatásában végül mindkét versenyzőnk jeles eredménnyel végez. A Focus szemet gyönyörködtető fényezése persze önmagában elegendő lenne arra, hogy elcsavarja a fejeket, s bizony az együttöltött egy hét alatt be is bizonyította, hogy van rajongótábora: volt, aki csak csendesen szemlélte, de olyan is, aki dudált, boldogan integetett, vagy éppen felfelé tartott hüvelykujjával fejezte ki elismerését. A Volvónak nincs szüksége színekre, gyöngyökre, mert arisztokratikus fellépésével ő maga a kimért sportosság és elegancia.

Az utastérben már markánsabb különbségekre bukkanunk. A Focus volánja mögé először merészkedők bizonyosan egy űrhajó fedélzetén érzik majd magukat, hiszen könnyedén gondolhatnánk, hogy a gombok erdeje szőtte gordiuszi csomót legfeljebb csak egy asztronauta képzettségével bogozhatnánk ki. A látszat ezúttal csal, mert a gyártó igyekezett úgy kialakítani a kezelőszerveket, hogy azok felépítése minden földi halandó számára logikus lehessen.

A törekvés sikerrel járt, mert az 5,75 millió forintos alapárat jócskán megfejelve, a maradéktalanul felszerelt tesztautó funkciói minden előítélet dacára könnyedén kezelhetőek, igaz a formák sokszínűsége, és a kapcsolók zsúfoltsága könnyedén zavaróvá válhat. Mindezen túl a messzire benyúló műszerfal, és a középen helyet kapó berendezés olyannyira ránk simul, hogy az effajta közelség már az intim szféránk megszentségtelenítéseként is értelmezhető, ráadásul a térérzetnek sem tesz jót. Mindezek után vessünk egy pillantást a Volvóra:

Talán nincs is ember a Földön, aki az első kezdeti benyomás alapján ne kiáltana fel: "UNALMAS!" A kormánykerék szépséges kialakításától eltekintve pedig egyet kell értenünk ezzel a véleménnyel, az azonban bárkit meglepetéskén érhet, hogy az ingerszegénység ilyen formája hosszútávon bizony jót tesz a léleknek.

A minimalizmusért rajongó művészek ezt biztosan letisztultságnak neveznék, az azonban már valódi művészet, hogy a Ford utáni káoszból egy 'pusztába' érkezve szintúgy minden funkció egy szempillantás alatt rendelkezésre áll. Az már csak hab a tortán, hogy a Focus öleléséből kiszakadva önkéntelenül is eszünkbe jut a gondolat: „szabad vagyok”. A megállapítás pedig csak azért furcsa, mert a Mondeóval a Ford megteremtette a térérzet növelésének magasiskoláját, ezekben a befoglaló méretekben mégis a Volvo nyer.

Szélességben elenyésző, alig 3 centiméter-, de a tengelytávolságot figyelembe véve is csak egy arasznyi a V60 előnye, ami legfeljebb annyira elegendő, hogy a második sorban se érezzük, hogy hely szűkében vagyunk. Táncra perdülni ugyan egyik típusban sem fogunk, de négy átlagos termetű felnőtt számára megfelelő kényelmet biztosítanak tesztalanyaink, s a Volvo hátsó légbeömlőkkel is szolgálja utasait. A fotelekről nem sokat szólnék, hiszen az azonos tudásalapból merítő szakemberek minden esetben az ergonómia nagy ismerői, így az ülőalkalmatosságok kényelme közelíti a kifogástalant, s ha csomót keresnénk a kákán, akkor a Ford esetében a váltások alkalmával magasnak bizonyuló könyöklőt említhetnénk, míg a Volvóba körülményesebb a hátsó sorba való beszállás, elől pedig becsukáskor messzire kell kihajolni, hogy elérhessük az ajtók fogantyúját.

Mindeddig óriási lelkesedéssel viseltettünk az autók iránt, s bízom benne, hogy akkor sem lombozzuk le Önöket, ha eláruljuk, hogy a motorháztetők alatt 1,6 literes dízelmotorok lapulnak, egyenként 115 lóerős teljesítménnyel. A nyolcszelepes egység maximális, 270 Nm-es nyomatéka 1750-es fordulaton ébred, s a 190 kg-mal nehezebb Volvo esetében mindez némileg szerényebb menetdinamikai jellemzőket szavatol. A számok bizonyára megdöbbentik azokat, akik az alsó-középkategóriától felfelé ennél többet tartanak szükségesnek, azonban jómagam 60 lóerős autóval is gyűjtöttem már örömteli perceket, így optimistán közeledtem tesztalanyaink felé – hasztalan.

A csomagokat bontogatva azonban még érhetnek minket meglepetések, hiszen jónéhány kilométerrel a hátunk mögött nagyot fordult a kocka. Az erőforrás mindkét típusban gombnyomásra kel életre, azonban a Ford már éles kerregésével, kereplésével, traktorokat megszégyenítő kellemetlen dízelhangjával messzire üldözhetne minket. Az üzemi hőmérséklet elérésével némileg kisimul a karosszériát is megrázó kulturálatlanság, de ehhez egyrészt igen sok időre van szükség (rövid városi etapokon nem melegszik be a motor), másrészt modern öngyulladós egységtől nagyobb barátságosságot várnánk. A kellemetlen belépő a V60 esetében sem marad el, ám intenzitása az érzékeink szerint is mérsékeltebb, s a hangszigetelés méréseink alapján is vaskosabb.

Azonban minden hiányosság megbocsátásra lelhet, hiszen a kis dízel mindkét esetben a takarékosság, és a környezettudatosság jegyében került beépítésre. Ez pedig olyannyira igaz, hogy a Volvo ezen ismérvek hangsúlyozására még külön nevet is kapott a start-stop rendszer legnagyobb tiszteletére. A DRIVe V60 pedig teljesíti a tőle elvárhatót, s városi használat mellett bizony fél literrel alul is múlja a Ford büszkeségét, mely hátrány lefaragása érdekében 70.000 forint fejében rendelhetnénk meg a tesztautó talán egyetlen hiányzó extráját, a start-stop rendszert. Műszaki főlény ide, matematikai képletek, fejlett menedzsment, programozás, ezernyi tudományos megfontolás oda, a végeredmény mindkét esetben megegyezik: normál használat mellett, vegyes üzemben 5,8-6 literes fogyasztással mindkét típussal gond nélkül eljárhatunk, s rendkívül óvatos gázpedálhasznált mellett nem marad álom az 5 liter alatti eredmény sem.

Vajon miben lehet jobb a Volvo? Lapozva ez is kiderül...


Hozzászólások  

 
#4 2012-02-10 12:56
Szeretem az ilyen összehasonlító teszteket, kár, hogy kevés van belőlük. Még az általam összegyűjtött honlapon is, pedig ott az összes Volvo S60 és V60 teszt megtalálható.
Idézet
 
 
#3 2012-01-30 13:12
Érdekes, a Focus drágább lett és minőségibb, ergo ár-érték arányban jó helyen poroszkál (egyébként a Golftól egy minimálisan sem drágább ha az ember ugyan olyan szintet hasonlít össze) és az emberek már azt várják el, hogy a még ennél is több millióval drágább prémium márkákkal vegye fel a versenyt.
Idézet
 
 
#2 2012-01-29 17:23
Most akkor melyik nyert a Ford vagy a Volvó,
Idézet
 
 
#1 2012-01-27 20:47
Tragédia milyen drága a Focus! Egy vidéki lakás ára! Nevetséges! Még a Golf is kedvezőbb árú kedvezményekkel , annyira azért meg még nem jó a Focus. Amúgy ezek a kompaktok jól össze vannak rakva, talán csak az 1s böme tud túlmutatni a kategórián, de egy A3-as dekával nem jobb autó mint egy Golf.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark