Renault Grand Espace és Chevrolet Orlando teszt - Heted-Hét

Nyomtatás

Tesztalanyaink az egyterűek utóbbi években egyre csak gyarapodó, széles skáláján belül felépítésüket tekintve talán nem is lehetnének különbözőbbek egymástól, kicsit jobban elmerülve a részletekben mégis számos közös pontot találhatunk a franciák és a koreaiak portékái között; létezésüknek lényege pedig gyakorlatilag megegyezik: mindkét négykerekű hét személynek A pontból B-be történő eljuttatását képes véghezvinni – hozzáteszem, teljesen eltérő minőségben, de erről egy kicsit később.

Röviden-tömören a Chevrolet új reménysége elsősorban sofőrjének jár kedvében, már csak rendkívül kedvező költségei révén is. A (néhány apróbb ráncfelvarrást leszámítva ezen formájában is) régóta piacon lévő – mi több, egykoron kategóriateremtő – Espace hosszabbik, „Grand” kivitele ellenben az utasokat füröszti tejben-vajban, ám a kényeztetést és a rengeteg plusz teret/ötletet a nyakkendős márka büszkeségével összevetve busásan meg kell fizetni.

Térjünk csak vissza néhány szó erejéig a közös pontokra: a megegyező számú üléseken kívül mindkét autóban izmos kétliteres dízelmotorok dolgoznak, melyekhez hatfokozatú automataváltók kapcsolódnak, a lényegesen eltérő tömegeket cipelő helytakarékos, ám rémegyszerű futóművek pedig kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Persze ellenére eszünk ágában sincs összehasonlítani őket (már az árak miatt sem), inkább csak be szeretnénk mutatni a hétfős „egyterűzés” teljesen különböző formáit.

Ebben a kategóriában a megjelenés általában nem szokott az elsődleges szempontokhoz tartozni, hiszen a praktikus egyterűek kedvelői szívesen beáldozzák a dögös formákat a jobb variálhatóság, vagy a fényűzőbb beltér érdekében. A Chevrolet tervezőrészlegénél viszont ezt nem így gondolták, hiszen pont fordítva cselekedtek, aminek eredményeképp a hazai piacra nemrégiben megérkezett Orlando megjelenése igazán maszkulinra, mackósra – mondhatnám, férfiasra – sikeredett, ezzel bizonyára sokak szívét meghódítva.

Hogy szép-e az élekkel határolt, elöl szofisztikáltabb, hátul már azért unalmasabb vonalakkal megáldott, kategóriatársaival összehasonlítva egészen alacsony (ám annál hosszabb) típus, azt mindenki döntse el maga, de egy biztos: a rengeteg üvegfelülettel megáldott, leginkább talán egy akváriumhoz hasonlító Espace mellett egy született fotómodell.

Igen ám, de amint említettem, az amerikai-koreai márka formatervezői kicsit elvesztek a vagányság tengerében, aminek a praktikum terén megvannak a hátulütői: az üveg- és fémfelületek aránya igencsak elenyésző, az oszlopok nagyon vaskosak, az övvonal pedig rendkívül magas. Ennek köszönhetően az utasoknak egyrészt a nem túl fényes beltér korrekt „űrtartalma” ellenére kissé bezártság-érzetük lehet, a gyenge kilátás pedig a sofőr életét keseríti. A méretes A-oszlopok nagyon sokat kitakarnak (egy soványabb gyalogos gyakorlatilag teljesen eltűnik bennük), így különös figyelmet igényel az Orlando nagyvárosi terelgetése. Mindezzel az Espace szöges ellentétben áll: az egész olyan, akár egy tágas üvegkalitka, főleg az óriási és rendkívül hangulatos, ám 350 ezer forintot kóstáló napfénytetővel (ennek nyitható kivitelét +70 ezerért vásárolhatjuk meg).

Az akváriumba így zsákostul ömlenek a fotonok – ez persze dög melegben a klímaberendezést rendesen megdolgoztatja –, az oszlopok vékonyságának és a különösen alacsony övvonalnak köszönhetően pedig a bent ülőknek gyakorlatilag olyan panorámája nyílik a külvilágra, mint szinte semmi másban. Ez a térérzetre is pozitívan hat, ráadásul az érzethez tartalom is akad, méghozzá dögivel, amiről mi sem árulkodik jobban, mint a kétüléses „üzemmódban” rendelkezésre álló több mint 3 (!) köbméternyi űr – ezzel bizony már költöz(tet)ni is lehet, kis túlzással akár forduló nélkül. Nincs okunk csodálkozni: a francia vas (vagy legyen inkább műanyag, hiszen a karosszéria számos alkotóeleme ebből készül) közel 4,9 méter hosszú, amihez becsületes szélesség/magasság társul, és az első kettő kivételével az üléseket nyomtalanul el lehet tüntetni, ami szintén a „térre játszik”.

Itt kell megjegyeznem, hogy az Espace üléskoncepciója zseniális: a teljesen sík padlóban 8 sínt találhatunk, amelyeken kedvünkre tologathatjuk akár ellentétes, akár megegyező irányban az egymással csereszabatos – mint mondottam, kivehető, nagyjából 15-20 kilót nyomó – fotelokat. Így akár tárgyalóteremmé, akár hálószobává, akár négyszemélyes luxuslakosztállyá varázsolhatjuk az enteriőrt, melyben a megszámlálhatatlan tárolórekesszel akár Dunát is lehetne rekeszteni. Az Espace-hoz egyébként szériában csupán öt ülés jár, itt a plusz ülőalkalmatosság darabját 125 ezer forintért mérik. A személyautós Orlando variálhatósága természetesen jócskán elmarad közvetett ellenlábasától, de esetében az is csoda, hogy ennyi pénzért egyáltalán adnak valahol hét ülést ilyen korrekt csomagolásban.

A harmadik sorban ráadásul nem csak gyerekek férnek el, ugyanis a padlóba hajtható ülések 180 centis magasságig bőven megteszik. Ha lehetne néhány kívánságunk, akkor mélyebb küszöböt és padlószintet kívánnánk a tervezőktől – emellett kirepítenénk az autóból az alacsonyan húzódó kalaptartót, ami alá még egy normális méretű utazótáska is alig fér el. A második sor különben rendben van: táncteremre hiába is számítunk, ám akár 190 centis felnőttek is gond nélkül elücsöröghetnek itt – bár tologathatóságról, luxusosztályba illő kényelemről vagy komoly variálhatóságról ne álmodjunk: az Orlandót ne is egyterűnek, mint inkább egy hétszemélyes kombinak tekintsük.

Szerencsére rakodórekeszekből és jó ötletekből nincs hiány (gondolok például a rádió mögötti zseniális rakodóhelyre, ahol az USB-csatlakozót is megtalálhatjuk), ráadásul ergonómia terén is a Chevynél a pont; az Espace esetében számos ponton tetten érhető a francia belsőépítészek agyjárásának pozitív megnyilvánulása (például az ajtókon, remekül elhelyezett klímaszabályozók), de sok helyen kesze-kusza az Espace vezérlőpultja. És már az anyósülésen helyet foglalót is kirekesztik az állításból: csupán a kívánt hőfokot szabhatja meg, de emellett még a rádió hangerejének állításához is egy tároló kinyitását és egy jó nyújtózkodást kell abszolválnia. Itt tehát a sofőr az úr – amely valljuk be, néhány családban még előnyös fordulatot is hozhat.

(Cikkünk a következő oldalon folytatódik.)



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark