Kia Rio 1.4 MPI EX Premium teszt - Szívó szívvel szívlelhető

Nyomtatás

Ha Rio, akkor karnevál, gondolná az ember józan ész alapján, azonban ezúttal nem megyünk el Brazíliáig, mi több, más irányba, Dél-Korea felé kormányozzuk vitorlásunkat, hiszen a teljes egészében megújult Kia Rio első ízben mutatta meg magát az Autó Pult szerkesztőségének, ígéretes választásként megjelenve a kisautók piacán – lássuk, mire képes nagy hagyománnyal rendelkező konkurensei ellen az új generációs Rio!

A kisautózás általában két szempontból képes levenni a vásárlót a lábáról: egyfelől a vidám, dögös stílus válhat nyerő erénnyé, míg a józan választást keresők számára a kis méretbe szuszakolt, minél több tér és praktikum sarkallhat a végső döntés kimondására. Persze az a legjobb, ha mindkettő megvan egy B szegmensbeli versenyzőnél. A Kia pedig a Hyundai oldalán már közel sem az a márka, amely csupán a kedvező ár/érték aránnyal vagy a 7 éves garanciával kíván hódítani, a koreaiak bőven túlhaladták ezt a fázist, immáron minőséget és a nagyobb hagyományú márkákhoz mérten is korrekt műszaki tartalmat nyújtva.

Épp ezért nem is meglepő tény, hogy a kisautók palettája borzasztóan terjedelmes, egyszerűen hihetetlen szakadék tátong az alapfelszereltség és a csúcsra extrázott verziók között. Noha már korábban is jellemző volt mindez, ennyire talán még nem volt nagy távolság a bázis- és a csúcsmodell között.

Mindezt annak a tükrében mondhatom, hogy a maradéktalanul felszerelt tesztalanyunkat követően, e sorok begépelésekor a kisebb motorral és szerényebb felszereltséggel ellátott Rio vendégeskedik nálam. Utóbbi váratlan izgalmakat szállít a későbbiekben, hiszen a várva várt új Suzuki Swifttel együtt lökjük be a pástra, egészen addig azonban a kedves Olvasó kénytelen lesz beérni a Rio egyszereplős produkciójával.

Mindennek a közepébe vágva, nem tudok elmenni szó nélkül az autózás és az autóipar evolúciója mellett, ami jelen esetben még jobban kiviláglott. Hiszen nézzük csak, egy B szegmensbe sorolt, azaz kisautó kategóriájú típusról van szó a Rio személyében, azonban tágasságával bőven felülmúlja az egykoron egy kategóriával feljebb tanyázó IV-es Golfot, ahogy természetesen szolgáltatások tekintetében is, azonban ez utóbbi nyilvánvalóan nem meglepetés. Nyilván ez egy teljesen helyénvaló evolúció, mégis megdöbbentő belegondolni, hogy mennyit lépnek előre az autók az évek múlásával.

Helykínálat tekintetében ma már egy kisautó képes azt nyújtani, amit az ezredforduló után egy kompakt tudott. Mindez azt jelenti, hogy elöl gyakorlatilag teljesen korrekt méretű a rendelkezésre álló tér, hátul pedig kb. 180 centi magasságig szavatolt hosszú távon érezhető kényelem, afelett már kompromisszumos a fejtér miatt az utazás. A csomagteret sem érheti panasz a maga 325 literes befogadóképességével, bővítve, tehát az üléseket ledöntve majdnem egy egész köbméter rendelkezésre áll. A helykínálatot érintő erények egyébként már az elődnél is adottak voltak.

Az anyagok és az összeszerelési színvonal ugyancsak tisztességes, noha a matériák mindenütt kemények és az ajtókárpitokról is hiányoljuk a textil betéteket. Amennyiben szőrszálakat szeretnénk hasogatni, úgy a komorságot róhatjuk fel a kis koreainak, hiszen az alkotók meglehetősen csínján bántak a színekkel – példának okáért a műszerfal méretes szürke betéte a külső színre fújva vagy valamiféle mintával, textúrával ellátva biztos több életet csempészne az utastérbe. Ezt leszámítva viszont a formák rendben vannak, a már említett, egyébként homorú betét és a jellegzetes klímakonzol feldobja valamennyire az összképet.

Az ergonómia egyébként rendben van, a műszerfalon mindent könnyen elérhetően megtalálunk, és a kezelés még annak ellenére is egyértelmű, hogy a multikormány első ránézésre kissé zsúfoltnak hat. A műszeregység egyébiránt amolyan Volkswagenesen letisztult, a stílusát tekintve hajaz valamennyire a németek által előszeretettel alkalmazott, roppant egyszerű jellegre.

Az órák közé a nagyobb felszereltséghez járó, szebb kijelző szorult, amely temérdek információval látja el a vezetőt. A középkonzol tetejére 7 hüvelyk képátlójú, érintőképernyős, navigációt is tudó multimédiás rendszer került, amely kellemes grafikájával és logikus felépítésével abszolút jó pontot érdemel, egyedül az érte kiadott 250.000 forintos felár fájó egy kicsit. Nem mehetünk el a bőséges extralista mellett sem, amiből az említettek mellett nem hiányzik a tempomat, a kormány- és ülésfűtés, tolatókamera, a LED technológiás hátsó lámpatestek, illetve természetesen automata klíma is szerepel a csomagban. Ennél többet kisautóba nem is nagyon kívánhatunk, persze igény esetén még napfénytetővel és automataváltóval telíthetjük az egészet.

Tesztalanyunk benzines hajtáslánccal, méghozzá egy 1,4 literes, szívómotorral gördült el szerkesztőségünk garázsába, ami városi kisautóba abszolút jó választásnak tűnik a maga 100 lóerejével és 137 Nm-es maximális forgatónyomatékával. A fürgeség garantált és felül érezhető is, amit a 10 szekundumon belülre mért 0-100-as sprint kellőképpen alá is támaszt. Szívómotor ellenére kellemes a karakterisztika és alul sem vészesen gyenge az 1368 köbcentis négyhengeres, azonban a teljesítmény lehívásához nem árt magasabb fordulatszám-tartományba „rúgni”. Ebben a könnyen kapcsolható váltó is segítségünkre van, hat fokozattal és az autópályás használathoz is alkalmas áttételezéssel.

A fogyasztás azonban nagy megelégedésre nem ad okot, de túlságosan vészesnek sem, mindinkább átlagosnak titulálható: az 1,4-es autópályán 6,5-7 litert nyel le 100 km-en, városban hasonlóan, 6,5 liter körül kortyol, lakott területen kívül, 90-es tempóval „araszolva” pedig 5 litert kér. Akinek ez már vállalhatatlanul sok, az választhatja a gyengébb, 1.25-ös benzines vagy az erősebb, literes turbóst, azonban mindkét esetben kompromisszumokat kell kötni. A kisebbik erőforrás pályázáshoz már kevésbé elégséges és vérszegény, ráadásul csak ötös váltóval jön, ezért hangosabb, a turbómotor pedig bonyolultabb, ennek megfelelően a költségek a későbbi üzemeltetési szakaszokban terhesebbek lehetnek.

Nem esett még szó a Rio külleméről, holott egyértelműen egyik erénye a dél-koreai kisautónak a jó dizájn. Az elődhöz képest az új generáció sokkal klasszikusabb autóformát vonultat fel, ami harmonikus arányokat eredményez, főleg a sarkokba kitolt kerekekkel együtt. Utóbbi, tehát a relatíve nagy tengelytávolság az egyik okozója a jó helykínálatnak, s mindeközben az autó alig lépi túl a 4 méteres hosszt.

Az első-hátsó LED lámpák nagyon látványosak és sokat dobnak a kisautó dögösségi faktorán, illetve a fényes fekete „hűtőmaszk” (azért az idézőjel, mert már nem tölt be ilyen funkciót az elem) is hozzájárul látványos összképhez. Az alacsonyabb felszereltségű példányokban utóbbit egy sima matt fekete, méhsejtmintás betét helyettesíti. A sportosnak ható összképhez persze hozzájárul az autó karakteréhez passzoló piros fényezés, illetve az antracit, 16 colos könnyűfém felnik is, amelyeknél nagyobb ugyan elérhető a Rióhoz, mégsem érdemes csupán a látvány kedvéért bepipálni.

A karosszéria sarkaiba kitolt kerekekről már volt szó, azonban arról nem, hogy azoknak, illetve a korrekt hangolásnak köszönhetően a Rio futóműve is tesztalanyunk színével megegyező pontot érdemel. A csillapítás kellő mértékű, s szerencsére a kanyarvételekhez sem túl lágy, így alkalomadtán egy-két sebesebb fordulót is beiktathatunk. A felépítés egyébként a szokásos – elöl MacPherson, hátul csatolt hosszlengőkaros felállással találkozunk. A vezethetőség gyenge pontját egyértelműen a Kia-Hyundai modellekkel kapcsolatban felhozott kormányzás jelenti, amely amolyan semmilyen-plasztikus, kicsit sem közvetlen jellegével kisebbfajta árnyékot vet a többi komponens érdemeire.

Összességében azonban nagyon is korrekt autó a Kia, s talán tényleg a korrektség a legjobb szó az általa nyújtott képességekre. A dögös, morcos külső mellett a műszaki tartalmába sem köthetünk bele, egyedül a kormányzás ad alapot némi szemöldökráncolásra, illetve a komfort-utastér tekintetében az ajtókárpitokról hiányolt szövetburkolat hozható fel.

A helykínálat tisztességes, illetve a praktikum is megelégedésre ad okot, egy átlagos fogyasztású, ám jól használható szívómotorral megspékelve. Ezért a csomagért csúcsra szerelve 5 millió forint feletti listaárat szab a Kia, azonban meghirdetett módon 250.000 Ft-os kedvezményt biztosít a hazai forgalmazó. Belépőszinten ez a motor 3,85 millióért hozható el, míg a józannak tekinthető, Autó Pult normafelszereltség követelményeit figyelembe véve 4,15 milliót kell letenni az asztalra. Érdemes megjegyezni, hogy a vérszegényebb 1,25-ös hajtás kerek 400.000-rel kóstál kevesebbet, míg a turbómotorért, illetve az általa nyújtott plusz 20 lóerőért 200 ezret kér a Kia.

A konkurensek kínálatát böngészve megállapítható, hogy a 100 lóerő körüli hajtásláncokat nagyjából hasonló áron mérik a gyártók, legyen szó turbós vagy szívó erőforrásról – tehát alapszinten 4 millió alatt indulnak, azonban jobban és jobban felszerelve arányosan, akár 5 millió fölé is belőhető az ár. Emellett azt is kijelenthetjük, hogy a konkurensek többsége hasonlóan rendelkezik már vezetői segédekkel és tisztességes, fejlett extrák listájával. Mindezek tükrében a Kia Rio leginkább dögös küllemével és az általa nyújtott helykínálattal tud valamelyest többet adni, ennek megfelelő a kisautók között keresgélők számára mindenképp megfontolandó választás lehet.

Néhány szóban

A Kia ezúttal is megpróbálta kihozni a maximumot saját kisautójából. A Rio új generációja továbbra is dögös és tetszetős, miközben a gyártó tisztességes műszaki tartalmat kínál. A vélhetően robusztus 1.4-es 100 lóerős benzinmotorral nem vallt szégyent piros tesztalanyunk. Erénye a tágasság, a korrekt anyagok és a jó ergonómia, míg a hátrányok közé néhány apróság, az átlagos étvágy és a nagyon semmilyen kormányzás sorolandó. Versenytársaihoz hasonló áron kínálja a Riót a forgalmazó, de a gazdagon mért értékek tekintetében pozitív jövőt jósolunk neki.

Előnyök: Tisztességes összeszerelés; Tetszetős külső; Igényes részletmegoldások; Korrekt menetdinamika; Jól autózható futómű; Tágas utastér; Jó ár/érték arány

Hátrányok: Plasztikus kormányzás; Kissé hangos utastér; Az ígéretekhez képest szomjas benzinmotor; Csupa műanyag ajtókárpitok

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Hozzászólások  

 
#2 Csizsek Ádám - AP 2017-06-09 09:53
Kedves adam92!

A mérések tekintetében sok a befolyásoló tényező, így például akár a gumin is múlhat 1-2 tized, de alapvetően tényleg jól autózható, kellemesen dinamikus az 1.4-es Rio. A várt összehasonlító pedig már felkerült a címlapra. ;)
Idézet
 
 
#1 adam92 2017-05-30 12:52
Kedves Ádám!
A régi Riohoz képest mennyivel jobb az új a tapasztalataid alapján? Azon eléggé meglepődtem, hogy a mért gyorsulási és rugalmassági adatokban az új egy hajszállal verte a régi 1.4-est, kellemes csalódás úgy, hogy azóta Euro6-os lett a motor.

A Swift-Rio összehasonlítás t nagyon várom, ez a két új kisautó szimpatikus most leginkább.

Egy kis megjegyzés: az utóbbi időben hiányolom tőletek a 80-120-as rugalmassági méréseket. Én többet járok országúton, mint városban, így nekem többet mondana, mint a 60-100. Egyszer pont a ti tesztjeitek hatására lemértem a saját kocsim rugalmassági adatait és így tök jól meg tudom tippelni, hogy mit tudhat az adott kocsi.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark