2017. Augusztus 24., Csütörtök

Frissitve:03:00:23

Vagányságból ötös – Peugeot 3008 GT (2017) teszt

Nyomtatás

Az Év Autója díj nyertesének legerősebb verziója – ezek a szavak bizony szépen csengenek egymás mellett, még akkor is, ha ezúttal nem egy prémiumkategóriás luxus- vagy sportautóról van szó, hanem a Peugeot 3008 GT-ről. A franciák kategóriát váltó újdonsága sok szempontból kilóg a tömegből, de vajon tényleg megérdemelte a nívós elismerést? Tesztünkben igyekeztünk ennek is utánajárni.

Vajda kolléga az 1,6-os dízel változat tesztelésekor még nem tudhatta, hogy pár hónappal később a Peugeot 3008 elhódítja majd az Év Autója díjat, ahogy korábban az alapjait adó 308 is tette. Ez persze semmin nem változtat, hiszen továbbra is objektív szempontok alapján vizsgáljuk az autó képességeit, de fejünkben azért folyamatosan ott motoszkál a tény, hogy a zsűritagok a rengeteg újdonság közül éppen a 3008-at választották a legjobbnak – ám ettől talán csak még mélyrehatóbban igyekeztünk megvizsgálni az autó képességeit.

Mára már lejárt lemezzé váltak a crossoverek és SUV-k népszerűségéről szóló hosszú körmondatok, így ezeket engedelmükkel elhagynám. Ugyanez igaz a Peugeot stratégiájára is: a franciák is rájöttek, hogy a szabadidőjárművekben van a jövő, így az aktuális 3008 és az 5008 egyaránt crossoverként tért vissza a porondra. Ennél azonban sokkal fontosabb lehet az, hogy mindezt milyen formában tették, hiszen az oroszlános márka formatervezői mindent bevetettek, ami meg is látszik a 3008-on.

Tesztautónk kétségtelenül a kategória leglátványosabb képviselői közé tartozik, amit többek között a GT felszereltséghez járó különleges, kéttónusú fényezésnek is köszönhet, amely a szokásos felosztásoktól eltérően nem vízszintesen, hanem közel függőlegesen választja ketté az autót. Noha a narancssárga-fekete kombináció jóval látványosabb, tesztautónk árnyalatai is igazán jól mutattak. Mindehhez persze szükség volt a rengeteg apró részletre is, melyek harmonikus egészet alkotnak. A GT felszereltségnek egyébként szinte semmilyen hatása nincs a külsőre – egyedül a hátul króm színben megjelenő integrált (mű)kipufogóvégek, és a több helyen feltűnő GT emblémák jelentenek változást.

Annyi érdekes elem található az autón, hogy nem egyszerű akármelyiket is kiemelni közülük, de az orrészt azért mindenképpen érdemes megemlíteni: a különleges formájú fényszórók, az azokkal összejátszó, sportos lökhárító és a hangsúlyos hűtőrács igazán modernné varázsolja a 3008-at. Ugyanakkor a magasra húzott, valamivel egyszerűbb hátsó is szót érdemel: a fekete fényezés miatt nem látszik, de a két, oroszlánkarmokat mintázó fényszórót minden esetben egy fekete elem köt össze. Ezeken kívül még rengeteg részletet lehetne kiemelni, de beszéljenek helyettünk a képek.

Szerencsére az utastérre sem fogyott el a formatervezők ihlete, sőt, ha lehet ilyet mondani, talán még a külsőt is sikerült túlszárnyalniuk ezen a fronton a franciáknak. A 3008-ba bepillantva egy modern, látványos és letisztult környezet fogad minket, amit a Peugeot i-Cockpit névre keresztelt különleges megoldásai fűszereznek tovább az apró kormánnyal és a magasra került műszerfallal. Ha már itt tartunk, a kis, immár felül és alul egyaránt lapított volán igencsak megosztja az embereket – én már az első pillanattól imádtam, de van, aki nem tud hozzászokni. A 3008-hoz ráadásul alapáron jár a digitális műszeregység is, melyet a kormány felett figyelhetünk, és többféle beállítással (kirakhatjuk a navigáció térképét, G-erő mérőt, vagy normál műszereket is) illetve látványos, ám olykor már kissé túlzásba vitt grafikai megoldásokkal csábítja a vásárlókat.

A modern megoldások mellé letisztult formák és már-már prémiumos anyagminőség párosul. Hatalmas, natúr fabetétekkel kényeztet minket a Peugeot, de a műszerfal kontrasztvarrásai is jó hatással vannak a minőségérzetre, ahogyan a látványos, és nem mellesleg kényelmes, masszázsfunkciós bőrülések is. A repülők kapcsolóira emlékeztető kezelőszervek, az automataváltó szoborszerű előválasztója és a Peugeot legfrissebb, immár kiválóan működő érintőképernyős multimédiás rendszere is tovább emelik az utastér nívóját – bár egy egyszerű klímapanelt még mindig el tudnánk képzelni. Az összeszerelési minőség is a helyén van, sehonnan nem érkeznek zavaró nyöszörgések, nyikorgások. A megjelenés, a formák és a modern megoldások alapján tehát kiérdemelt az Év Autója győzelem, de tudjuk, hogy tökéletes nem létezik.

A szépségnek persze megvan az ára is: az utasoldalon a szélesre és magasra húzott középkonzol bizony kissé leszűkíti a lábteret, de ez még kevésbé zavaró – elöl azért bőven van hely mindenkinek. A második sorban már több a probléma: a lábtér bár nem a legnagyobb, de bőven elfogadható lenne, ugyanakkor az alacsony ülőlap miatt magasra kerülő térdek nem eredményeznek kényelmes üléspozíciót, a lábak sem igazán férnek be az első ülés alá, és 185 centi felett már a fejtér sem az igazi az amúgy látványos, hangulatvilágítással is ellátott – amiből egyébként jutott bőven az első sorba is – tetőablak okán. A légbefúvókért, a 12 Voltos és a 220 Voltos csatlakozókért azonban jár a piros pont. Az állítható padlómagasságú, alapból 520, a hátsó üléstámlákat ledöntve pedig 1482 literes csomagtér is a helyén van, talán még egy hajszállal túl is növi a kategória átlagát.

Cserébe a franciák végre jobban odafigyeltek a praktikumra, így bár továbbra sem a legpraktikusabb autó a kategóriájában a 3008, azért minden apróságunknak megtalálhatjuk a helyét az autóban. A fejlett extrákkal sem maradtak adósak a franciák: sávtartó, holttérfigyelő, automatikus parkolórendszer, adaptív tempomat, táblafelismerő és egyéb nyalánkságok is találhatók a listán. A 360 fokos kamera két egység képéből rakja össze a madártávlati képet, amely az esetek nagy részében egészen jól sikerült neki – a hátsó kamera felvételeit húzza be az autó melletti részekre ahogyan haladunk hátrafele.

Ideje azonban rápöccinteni a startgombra: a 2-literes, 180 lóerővel és 400 Nm-es csúcsnyomatékkal felvértezett öngyulladós a dízelek jellegzetes hangjával kel életre, ami az egész utazás során jelen van, de az utastérben egyáltalán nem zavaró mértékben. A hatsebességes automataváltóval kellemes párost alkot az izmos erőforrás: a reakció kellően gyors és a váltásokat is finoman hajtja végre az egység, egyedül talán hátramenetbe kapcsoláskor tapasztalható némi késlekedés, és a néha kissé kései váltások kerülhetnek a negatívumok listájára.

A 180 lóerős teljesítmény a hétköznapokban mindenre elég: az előzéseket magabiztosan tudhatjuk le, és autópályán is bőven van tartalék. A teljes nyomaték ugyan csak 2000-es fordulattól elérhető, de alacsonyabbról is szépen indul meg a 3008, és egészen sokáig ki is tart – de az automataváltó gondoskodik róla, hogy mindig a megfelelő tartományban legyünk. A kormányzásra nem lehet panaszunk, hiszen a kis volán pontos és jól van súlyozva – bár sok visszajelzés nem érkezik az útról, soha nem válik bizonytalanná az irányítás.

A futómű már sajnos nem ennyire harmonikus: a hátsó csatolt lengőkaros megoldás már papíron sem ígér sokat, és ez a gyakorlatban sincs máshogy. A valamivel keményebb hangolást a GT felszereltség okán még könnyen megbocsáthatjuk, de a kanyarokban elpattogó és a keresztbordákon csúnyán felütő hátsó felfüggesztés bizony bosszúságot okozhat. Az autóban egyébként található egy Sport gomb, melyet megnyomva a legtöbb változást a gázreakción és a váltóprogramon tapasztalhatjuk – élesebbé válik tőle a 3008 GT, de őszintén szólva nem volt szükség a használatára, mert önmagában is elég dinamikus az autó, sportautó pedig így sem lesz belőle. A Sport funkció a futóművet ezúttal nem befolyásolja.

A kérdés már csak az, hogy a teljesítményért cserébe milyen árat fizetünk a töltőállomásokon. A Peugeot dízelmotorjai mindig is a hatékonyabbak közé tartoztak, és szerencsére nincs ez másként most sem: a 2-literes egység normakörünkön beérte 5,6 literrel, ami egy emelt hasmagasságú modell esetében közel sem számít rossznak. A 6,8 literes tesztátlag persze jelzi, hogy amennyiben nem vigyázunk, ez könnyen magasabb lehet, de a közel 1000 kilométeres tesztútnak nagyjából a fele autópályás körülmények között telt, és városi közlekedés is volt benne, így egyáltalán nem csoda, hogy kicsit magasabb lett az átlag. Országúton egyébként 4,5 literből is eljárhatunk míg autópályán és városban 6-6,5 liter környékén alakulnak az értékek.

A 3008 GT vagányságát és képességeit nem adja ingyen a Peugeot. A paletta csúcsát képviselő változat már alapáron is hajszállal 11 millió forint felett kínálja magát, de ezért már olyan extrák is járnak, mint például a navigációs rendszer. Minden jóval felszerelt tesztautónk listaáron nem kevesebb, mint 13,36 millióba kerül, ugyanakkor az alapárnál nem sokkal drágább normafelszereltség (11,4 millió) jól mutatja az alapfelszereltség gazdagságát. Ha valaki megelégszik 150 lóerővel, akkor hasonló felszereltség mellett nagyjából 400-500 ezret spórolhat, ám ekkor le kell mondanunk az automataváltóról, amit beleszámítva már nincs nagy differencia. A még gyengébb 1,6-os, 120 lóerős változat automataváltóval ugyanennyivel olcsóbb, míg manuális szerkezettel már akár 800 ezer forint is lehet a differencia – az 1,6-os, 165 lóerős benzines pedig közel egy áron fut az 1,6-os dízellel.

Természetesen számtalan konkurenssel kell szembemennie a 3008-nak, melyek között találhatunk olcsóbbat, drágábbat, kisebbet és nagyobbat is, ám akiknek a Peugeot vagány, modern és látványos újdonsága elragadja a szívét, azokat ezek a dolgok nem igazán fogják érdekelni, még ha ár/érték arányban a franciák négykerekűje nem is tartozik a legjobbak közé. Azért egy-két ellenlábast a teljesség igénye nélkül érdemes kiemelni: a vadonatúj, hasonlóan jól felszerelt, 175 lóerős dízellel, automataváltóval és összkerékhajtással érkező Mazda CX-5 például alig több mint 12 millió forintba kerül, ami nagy különbség a hasonlóan impozáns megjelenésű, ám sok tekintetben ügyesebb japán versenyző javára. A szintén a kategória élmenői közé tartozó Volkswagen Tiguan azonban a 190 lóerős, összkerékhajtású, automataváltós kivitelben hasonlóan felszerelve bizony már felül is tudja múlni valamivel a 3008-at árban – és annyival többet is ad.

Néhány szóban

A Peugeot 3008 GT egy igazán egyedi és látványos négykerekű, ami nem csak modern megjelenésével, hanem már-már prémiumos minőségű utasterével, fejlett extráival és kellemes hajtásláncaival – ide sorolva a GT-ben található 180 lóerős dízelt is – képes hódítani. Éppen ezért szomorú, hogy a franciák elkövettek néhány elkerülhető hibát: a második sor problémái és a butácska futómű sajnos sokat ront az összképen, amihez csatlakozik a GT felszereltség esetén eléggé borsos árcédula is. A gyáriak által megkezdett út azonban jó irányba halad, és az Év Autója zsűritagok talán ezt, és a vagány megjelenést díjazták, amikor a 3008-nak ítélték oda a győzelmet – noha ez olyan versenytársakkal szemben, mint a második helyezett Alfa Romeo Giulia, vagy a harmadik Mercedes-Benz E-osztály, talán kissé meglepő volt.

Előnyök: Vagány külső és belső megjelenés; Modern megoldások és extrák; Kiváló anyagminőség; Izmos, hatékony hajtáslánc

Hátrányok: Buta hátsó futómű; Alacsony üléspad a második sorban; Egy egyszerű klímapanel továbbra is hiányzik

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark