Mercedes-Benz E 400 4MATIC Coupé teszt – Varázslat

Nyomtatás

Elegancia, dinamizmus és kifinomultság: talán ez az a három jelző, ami leginkább illik a Mercedes-Benz kupéira, legyen szó a legkisebb C-osztályról vagy éppen a legnagyobb S-osztályról. Ezúttal azonban a középső testvér, az E-osztály járt nálunk, méghozzá AMG változatok híján egyelőre a legerősebb, 400-as jelzésű hajtáslánccal. Egy rövid ideig mi is arisztokratának érezhettük magunkat.

A Mercedes-Benz kiválóan ért ahhoz, hogy olyan kisugárzással áldja meg autóit, ami akár kategóriákkal drágábbnak láttatja azokat, és ez kiváltképp igaz az utastérre. Tévképzeteink persze ne legyenek, tesztautónk közel 26 millió forintba került, de benne ülve mégis úgy érezhetjük, hogy még egy ennél is drágább négykerekűvel van dolgunk – már-már Bentley és Rolls-Royce magasságokba sorolhatjuk azt a hangulatot, ami bent fogad. Erre pedig a prémiumok közül szinte csak a csillagosok képesek: az anyagminőség nem jobb, mint az ellenlábasok esetében, és technológiai téren sem járnak előrébb, valamit mégis tudnak a mérnökök Stuttgartban.

A fekete szín azonban ezúttal nem vált be igazán: bár az E-osztály Coupe így is jól mutat, az amúgy 4,82 méteres hosszt és 1,86 méteres szélességet optikailag kicsinyíti, ezzel látványra még közelebb hozva az egy mérettel kisebb C-osztályt – noha amúgy is sokban hasonlít a két autó, és ebbe a sorba csatlakozik az S-osztály Coupé is. A Mercedes-Benz megszokott, lágy formái azonban impozáns kiállást biztosítanak: szinte egy szögletes elemet sem találhatunk, mindenhol finom ívekkel és szépen domborodó lemezekkel találkozunk, beleértve a hosszan elnyúló tetőívet is.

A részletekre is érdemes odafigyelni: a hátsó lámpáknál a menetfények olyan házat kaptak, mintha kristályokból állna össze a világítás, de kiemelt figyelmet érdemelnek a keret nélküli oldalablakok is, már csak azért is, mert a hátsó ablakokat is le lehet húzni, ezzel egy látványos, összefüggő nyílást alkotva az autó oldalán. A E Coupé olyan, akárcsak egy jacht, és ez az érzésünk az utastérben sem hagy alább.

Higgyék el, ültem már igazán exkluzív, nagyon drága autókban is, de annyira talán még egy négykerekű hangulata sem ragadott magával, mint tesztautónké. A kék és vajszínű bőrrel operáló, nyílt pórusú, világos fával borított műszerfal gyakorlatilag mindenkit elvarázsolt, aki beleült – és akkor az olyan részletekről, mint a Burmester hangrendszer elképesztő hangszórói, a látványos légbeömlők vagy éppen a szinte bármilyen színre beállítható hangulatvilágítás, még nem is beszéltünk. Mindez persze ízlés kérdése, így az ellenvéleményeket is elfogadom, de a teszthét alatt talán egyedül a világos kormányt érte kritika.

A klasszikus stílust a hatalmas, kettős monitor töri meg kissé, és bár önmagában nem támogatnám az ilyen óriási, táblaszerű megoldásokat, az E-osztály utastere még ezt is elbírja, és kétségtelen, hogy gyönyörű képpel és kiváló funkcionalitással ellensúlyozza rámenős méreteit. A COMAND rendszert immár háromféleképpen is kezelhetjük: a kormányon lévő érintőgomb segítségével, a középső konzolon található tekerőkapcsolóval és az a felett elhelyezkedő érintőpaddal – és a középkonzolonon is vannak dedikált gombok. Az egység ugyan lehetne valamivel gyorsabb, de így is minden igényt képes kielégíteni, ahogyan a többféle stílussal rendelkező digitális műszerfal is, amely minden információt elénk tud varázsolni.

Tesztautónkban az alapülés volt megtalálható, és bár hosszirányban kézzel kellett állítanunk, így is rendelkezett fűtéssel és szellőztetéssel is, és kifejezetten kényelmes volt – az övet pedig egy kedves kis kar nyújtotta oda nekünk, hogy ne kelljen túlságosan hátranyúlni érte. A helykínálattal még a második sorban sem volt gond: 180 centiig még a fejtér is elegendő, az ülések pedig jól tartanak – egyedül a ki- és beszállással gyűlhet meg a bajunk. A csomagtér a maga 425 literével nagyjából mindenre elegendő és a praktikum is a helyén van – még vezeték nélküli töltőt is rendelhetünk az autóba.

Vezetéstámogató és biztonsági extrákból természetesen nincs hiány, hiszen a Coupé verzió tudja mindazt, amit szedán és kombi testvére, így akár félig önvezető is lehet – utóbbi funkció még sötétben, alig látható felfestésekkel is képes jól működni, de csak az adaptív tempomattal együtt, nélküle nem. Tesztautónkba a teljesen elektromos ülések mellett az adaptív LED-es fényszórókat és az esőérzékelős ablaktörlőt sem rendelték meg, de higgyék el, ezek nélkül is elég jól elvoltunk az autóval, noha mi már nem spóroltunk volna ezeken.

A tesztautó a legerősebb hajtáslánccal érkezett meg a szerkesztőségünkbe, bár az AMG változatok még nem mutatkoztak be. A 400-as jelzés ezúttal egy 3-literes, 333 lóerő és 480 Nm leadására képes V6-os, turbós benzinest takar, amelynek erejét alapáron a csillagosok kilencfokozatú automata váltója juttatja el mind a négy kerékhez – köszönhetően a 4MATIC összkerékhajtásnak. A V6-os egység – amelyet egyébként hamarosan egy soros hathengeres vált majd a Mercedesnél – finoman gurgulázva kel életre, és éppen annyira hatol be az utastérbe, amennyir azt el is várjuk tőle, ugyanakkor nem próbál sportautóként viselkedni.

Mondanunk sem kell, a 333 lóerő mindenre elegendő, a 9-fokozatú automata pedig kiválóan pakolgatja a fokozatokat, mindig a beállított menetprogramnak megfelelően – ECO módban nagyobb gázadásra sem feltétlenül vált vissza, míg Sport és Sport+ állásban csak akkor vált fel, ha már megbizonyosodott róla, hogy nem szeretnénk tovább gyorsulni. Az 5,2 másodperces 0-100-as sprint megadja azt a magabiztosságot, amit elvárunk egy ilyen autótól: az előzések csupán kisujjmozdulatok.

A kormányzás alapvetően pontos és jól súlyozott, de sajnos nem szolgál túl sok visszajelzéssel. Ezt ugyanakkor nem is bánjuk annyira, hiszen nem igazán kívánunk rá a sportolásra az E 400 Coupé volánja mögött, még ha nem is állna ellen ennek az autó. A futómű természetesen nem hagy cserben semmilyen helyzetben, és a tempós kanyarokban is jól tart, míg az összkerékhajtásnak is köszönhetően mindig kiszámíthatóan viselkedik. A 20 colos kerekeknek és a kupésan feszes futóműnek hála azért a nagyobb úthibákat megérezzük, de ezen az állítható futómű megrendelésével segíthetünk – noha így is kellően komfortos az autó.

Hiába azonban a kilenc fokozat és az ennek hatására 130-nál is mindössze 1700-at forgó erőforrás, a töltőállomásoknál azért nem lehetünk felhőtlenül boldogok. A normakört ugyan letudja az autó 8 literből, de ha nem szeretnénk mindig odafigyelni a lábunkra, vagy éppen többet közlekedünk városban, akkor 10 liter alatt biztosan nem ússzuk meg, de a 11-12 literes értékért sem kell „küzdeni”. Ebben az árkategóriában ugyanakkor nem fog problémát jelenteni mindez, még ha az ellenlábasok frissebb erőforrásai hasonló teljesítmény mellett akár literes nagyságrenddel jobb eredményeket is fel tudnak mutatni.

Ahogyan a teszt elején már említettem, tesztautónk 25,72 millió forintba került, de ezt az összeget nagyon könnyedén 30 millió fölé lehet tornázni – előző tesztautónk például a beszálló erőforrással is elérte a 30 milliós határt. Ugyanakkor még józanabbul extrázva akár 23 millió alá is beférhetünk úgy, hogy marad a gyönyörű, mindenhol bőrrel bevarrt belső és a legfontosabb extrák is. Az E-osztály Coupé esetében ugyan nem szívesen adnánk alább hat hengernél, de ha valaki mégis megelégedne ennyivel, illetve a hozzá járó 245 lóerővel, akkor több mint 3 milliót spórolhat – igaz, ezért összkerékhajtás sem jár. Ha még lejjebb adnánk, akkor a 184 lóerős kivitel további 1,7 millióval olcsóbb. Az E Coupé ugyan szerintünk csak benzinessel az igazi, ha valaki mégis öngyulladóst szeretne, úgy a 3-literes, 258 lóerős változatot 1,1 millióval, a 2-literes, 194 lovast pedig 4,4 millióval olcsóbban viheti haza a V6-os benzinesnél.

Bármennyire is hihetetlen, a Mercedes-Benz E-osztály Coupé, szinte egyedülálló a piacon, ugyanis az ellenlábasok nem igazán kínálnak ebben a méretkategóriában kétajtós modellt. Egyedül talán a kissé már öregecske 6-os BMW-t sorolhatnánk ide, de az árazásban és pozícionálásban is inkább az E és az S Coupé között helyezkedik el – nem csoda, hogy hamarosan a 8-as váltja, de nem kizárt, hogy 6-os néven érkezik majd az E Coupé valódi ellenlábasa. Az Audi sem kínál az A5-nél nagyobb kétajtós kupét, ahogyan a többi prémiumgyártó sem. Így tehát bármilyen furcsa, az E-osztály Coupé teljesen egyedülálló a maga nemében, és bár sok olyan modellt fel lehetne sorolni, ami árban és funkciójában is hasonló szerepet tölthet be, a prémiumok hatalmas modellpalettája miatt a sor szinte végtelen lenne, így Önökre bízzuk, hogy mivel helyettesítenék a csillagosok autóját – már, ha nem szerettek bele.

Néhány szóban

A Mercedes-Benz E-osztály Coupé tökéletes példája a csillagosok azon különleges képességének, hogy az árkategóriától elvárható exkluzivitáson is túlmutatva egy olyan autót alkossanak meg, amely még annál is drágábbnak tűnik, mint amilyen valójában. A finom vonalak, az elegáns, de mégis dinamikus megjelenés, az utastér elképesztően finom és egyedi megoldásai egy négy keréken guruló jachttá varázsolják az autót, amihez a 3-literes, finoman gurgulázó V6-os kiváló társ. Nem hibátlan az E Coupé, de minden hibáját képes elfeledtetni velünk, köszönhetően annak a magasztos hangulatnak, ami folyamatosan árad belőle.

Előnyök: Gyönyörű megjelenés és belső tér; Az elképzelhető legmagasabb szintű extraarzenál mind a kényelem, mind a multimédia, mind pedig a biztonság terén; Egy kupéhoz képest (hátul is) meglepően jó helykínálat; Finom, izmos V6-os; Remek automata váltó; Exkluzív hangulat

Hátrányok: A COMAND rendszer lehetne gyorsabb; A 20 colos kerekek hatása a futóműre; Drága extrák; Már vannak jóval hatékonyabb erőforrások is

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark