2016. Július 28., Csütörtök

Frissitve:03:36:30

412 méternyi história megannyi lóerővel – Velodrom Millenáris 2014

Nyomtatás

Hangulat a köbön, akár ez is lehetett volna a mottója a 2014-es Velodrom Millenárisnak, ugyanis idén a sok érdekes oldtimer, a korhű ruhákba öltözött emberek és a döntött kanyaros ódon betonteknő varázsa mellett a rendezvény naplemente után is folytatódott, így a pályát megvilágító fények, no meg a járművek lámpái különleges atmoszférát kölcsönöztek a nagy múltú, ám kérdéses jövőjű budapesti szentélynek.

 

Volt itt kérem minden - fiatalok, öregek, bámészkodók, és szakavatott veteránosok egyformán találtak maguknak látnivalót. Amikor épp nem a felbőgő motoroké volt a főszerep, régi zenék szóltak a szintén nem mai daraboknak számító szalagos magnókból, de a rövid szünetek az oválpályán hagytak arra is időt, hogy a kilátogatók megcsodálhassák a kiállított gépezeteket, végigmérhessék a múltban divatozó népeket, elmerülhessenek a megannyi apró érdekes részletben, egyszóval átélhessék az időutazást a különböző történelmi korszakok között.

A léptéket sikerült idén is tágra nyújtani, hiszen a háború előtti járművek épp úgy mozgásba lendültek, mint a náluk több mint fél évszázaddal fiatalabb, épp csak veteránokba lépő járgányok.

A legidősebb ’lábbal hajtós’ a nevezettek között egy 1898-as, amerikai gyártású Pope MFG bicikli volt, és sokan nézték szájtátva azt a fából készült kerekpárt is, melyet a ciklikus hajtás helyett alternáló „pedálozással” lehetett lendületbe hozni, felelevenítve a láncot nélkülöző drótszamarak őskorát.

Míg ők hangtalanul suhantak, a motoroknál a látvány mellett külön élmény volt a hanghatás is, no meg az előkészületek, ahogy pilótáik beindították, akarom mondani beröffentették, majd melegítették őket.

Jól behangosították a pályát a régi Harley-Davidsonok sajátos mély hörgései, vagy a hazai Csepelek, Pannóniák harcias szólamai. A középső kiállítótér csemegéit pedig százévesnél is öregebb technikák szolgáltatták. Pavel Malaník, a nemzetközileg is elismert cseh veterános szakember elhozta Budapestre az 1904-es, csupán néhány darabban gyártott, ám mára mind egy szálig megsemmisült négyhengeres Laurin & Klement CCCC, valamint az 1908-1909 körül született Torpedo V4 prototípus alapján készült motorjait, melyeken jó feladvány lett volna találni akárcsak egy szokványos részletet – érdemes megfigyelni nem csak a kerekek hajtását lassító áttételeket, de a hengerek elrendezését is.

Az autók között a korelnökök a húszas években készült Bugattik mellett a hazánkban nem túlságosan ismert Salmsonok voltak. Utóbbi típus külön érdekessége, hogy 1927-ben a híres Le Mans-i 24 órás megbízhatósági versenyen második és harmadik helyen futottak be a britek mögött a francia sofőrök, mely egyben az 1,1 liter alatti kategória győzelmét is jelentette.

Az eső áztatta futamon a 98,7 km/h-s átlagsebesség mai szemmel nem tűnik olyan döbbenetes értéknek, ám ha végiggondoljuk, hogy az élmezőny a több mint 2000 kilométert mostoha körülmények között, virsli gumikon, nyitott autóban, kenyérszervón és dobfékeken edződve tette meg, úgy már azért megsüvegelendő elődeink teljesítménye.

A régi klasszikus csónakfazonnal, két kikandikáló lámpa között hatalmas hűtőrácsokkal lélegeztetett versenyautók mellett remekül mutatták az autósport fejlődési irányát a klasszikus szivar alakú versenygépek, melyek lapos kocsiszekrényükkel és mérges motorjaikkal nagyon fickósan mozogtak a pályán. A három kocsiból álló formaautós különítményből a zöld festésű egy 1969-es, körülbelül 40 darabos szériában készült Merlyn Ford MK17 CDR 1600 volt, melynek hajtásáról egy 1,6 literes Cortina GT motor gondoskodott Hewland váltóval karöltve.

A kék monoposto, azaz együléses pedig 1971-ben látta meg a napvilágot. A nem több mint 400 kilós, VW bogár alapra épült versenyautóval, becsületes nevén Formel VAU Kaimann MK4-gyel Walter Raus nyert anno osztrák bajnokságot. A fehér Volhist GL40 „open wheeler” viszont hazai gyártmány, Gyuricza László és elszánt csapata építette, hogy felidézze a hatvanas évek elején virágkorát élő Formula Junior sorozat szellemiségét, melynek igazi érdekességét az adta, hogy az autók javarészt mezei típusok technikáját hasznosították, és bár a teljesítményük csekély volt, kis tömegük miatt mégis remekül vezethető belépőszériát jelentettek a pályautózás világába – ma sokan a Formula 3 előfutárának tartják a sorozatot.

A közúti négykerekű szekció szintén nem szégyenkezhetett, hiszen a sok szép szocialista járgány, például a kétajtós Skoda páros, a Trabantokból és Wartburgokból álló kétütemű raj és a Zsigulik mellett részt vett a rendezvényen egy szószerinti múzeumi darab is az 1987-es, teljesen eredeti állapotban megőrzött Volga M24-es személyében. A kárhelyparancsnoki négykerekű az Országos Mentőszolgálat kötelékébe tartozott, ahol jól ismerték érkezése előtt is a típust, hiszen már a hetvenes években megjelent az OMSZ-nél a szovjet technika, ma pedig a Kresz Géza Mentőmúzeum ápolja.

A legfrissebb autó képzeletbeli címét egy 1954-es Vanden Plas Princess 4 Litre vihette haza, melynek restaurálása állítólag mindössze 6 nappal a Velodrom előtt fejeződött be. Meg kell hagyni, szépen sikerült a nem csak hazánkban, de világszerte ritkaságszámba menő, mindössze 200 darabban gyártott kocsi felújítása, melynek alvázas karosszériája az orrésznél acél, a limuzin utastér viszont alumínium favázon. Az angol parlament és a királyi család használta ezt a modellt, és állítólag Anna hercegnő személyes kedvence volt a guruló kredenc, mely mellett szinte eltörpültek a sportos sziluettű kétajtós angol kabriók és a vidám Minik.

Északi-európai márkákból is szép sorok jöttek össze - oválosok, csillagosok, villámosok, bajor propelleresek mellett kilátogatott például egy púpos Volvo, azaz PV 544-es is, ami egész addig sehol nem okoz döbbenetet, míg ki nem derül róla, hogy egy ilyen, manapság már sokak által csak kedvesen esetlennek tűnő kocsi a hatvanas években a ralipályák sikeres típusa volt. 1965-ben például Safari Rally-t nyertek vele – értik, egy hóban fejlesztett skandináv technikával Afrikában. Ez körülbelül akkora meglepetés lehetett, mint nekem látni a sok szép öreg járművet, melyek tulajdonosaik jóvoltából remek hangulatot varázsoltak a betonkagylón belül.

Zárszóként pedig hadd kívánjunk mi is jobbulást a rendezvényen balesetben sérült motorosoknak, és megragadva a szomorú apropót, ugyanakkor elvonatkoztatva a konkrét eseménytől szeretnénk ezúton is felhívni a figyelmet arra, hogy nem csak a modern autóversenyek, de a veterános rendezvények is nagyfokú figyelmet, higgadt fegyelmet követelnek minden résztvevőtől, rendezőtől, kilátogatótól, hiszen a biztonságnál fontosabb szempont nincs.




Hozzászólások  

 
#3 2014-07-23 20:59
Köszönjük az elismerő hozzászólásokat és a sok lájkot! Mindig jóleső azt olvasni, ha valakinek sikerül valamit átadni abból a sok értékből, érdekességből, ami a veteránokban rejlik.
Idézet
 
 
#2 2014-07-23 17:37
Nagyon szép, tartalmas írás, sok érdekességet megtudtam belőle, ami a helyszínen elkerülte a figyelmemet.
Köszönjük!
Idézet
 
 
#1 2014-07-22 15:45
A sok szép képet tartalmazó nagy galériáért külön köszönet!
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark