Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Színes a világ! Hogy ez áldás, vagy átok, azt mindenki máshogy éli meg. A kiállításokat szervezők feltehetően átokként, mert széles rétegeket kell megszólítaniuk. Köztük a lenézett, ingyenélő újságírót, a hozzáértő veteránost, az unokát kihozó nagypapát, a márkajelzések bűvöletében élő amatőröket, és a sort még hosszan sorolhatnánk.

Szerbiából érkezett Triump-ok és MG sportos triója

Látszott ez a fajta sokszínűség az idei Oldtimer Show-n. Egyrészt volt ingyenes, földmunkagépekkel frissen túrt parkolóhely, tényleg sok kiegészítő program és mindenféle finomság.  Szájba és szemnek való egyaránt.

Terepjáróval érkezők előnyben

Aki igénybe vette a laza talajú ingyenes parkolóhelyet és a 3. kapun közelítette meg a kiállítást, az rögtön a mélyébe ugrott az élvezeteknek. Egy óriási sátorban állították ki a tuningautókat. A téma minden szépsége és árnyoldala beköszönt a fedett helyen.

Megfejtés: nudista strandra célszerű terepszínű kabrióval menni kukkolni

Voltak szépen, jó ízléssel kivitelezett járművek is, én a tömeggel ellentétben arra koncentráltam, meg a szomszédságukban álló mezőgazdasági gépekre, ami mellett sajnos a kilátogatók többsége nagy lendülettel ment el. Pedig van annak egyfajta hangulata, ha az ember stabilmotort láthat működés közben, vagy nézi a kovácsot, ahogy formázza a vasat.

Fény az éjszakában

Túljutva a szépé alakított autókon a csarnokban már tényleg szép, sokszor valóban különleges járművek várták a nézelődőket. Érdeklődés szintjén megint elváltam sokaktól. Hiába, fordítva vagyok bekötve. Komplett sorokat hagytam ki Mercedesből, amerikai benzinfalókból, a Rolls-Royce márkajelzés sem tudott lázba hozni. Túl rossz az imázsa, és az igazat megvallva már régóta nem az, ami egykor legalább technikailag volt.

Kár, hogy ezeket nem értékeli a kilátogatók többsége

Voltak viszont egész érdekes olaszok, a második világháború előtti járművek, amiket nem láthat bárhol az ember. Már csak azért sem, mert a csarnokban kiállított járművek jelentős részének délszláv tulajdonosa volt.

1500-as Fiat – amit ritkán látunk veterán találkozókon, az mindig érdekes

A túl gyors szlovéniai tíznapos háború, a daytonai békeszerződés, a koszovói albán-szerb konfliktus, illetve a NATO hadműveletek árnyékában nem is gondolnánk, hogy ennyi fészerben váltotta a fegyvereket a szerszám, és mennyi szép veterán került újra előtérbe.

1931-es, 100 lóerős Mercedes-Benz Nürburg 500 Cabriolet „C”

A délszláv túlsúlyt külön pódiumra összegyűjtött magyar motorok tárlata ellensúlyozta. Itt azért már hálásabb volt a munka, mert volt pozitív visszacsatolás, hogy a magyar járműtörténeti örökségünket néhányan megpróbálják továbbadni a gyerekeiknek, unokáiknak. Persze az egészséges egyensúlytól még messze vagyunk.

Ápolnunk kell saját iparunk történetét

A bazári hotrodra hajazó valami, vagy tuningolt nagyon nagy zenés, nagy sok hangos kipufogós villantós autónál sokkal nagyobb a tömeg, de azért akadnak, akikben él a nosztalgia, ha egy régi Skodát, Trabantot, vagy Csepelt látnak.

Amerika hatása az európai járműkultúrára

Rájuk kell nagyon vigyázni, hogy a kiállított jármű ne csak szépen csillogó, de hiteles, tehát típustiszta, vagy legalább korhű legyen, különben akaratlanul veri át az ilyen volt régen mondatot magyarázó nagypapa az újabb generációt. Akár egy-egy nem odaillő felni, egy gyárilag nem létező fényezés is vakvágányra viheti a fiatalokat.

Ezzel csak óvatosan

Igazi veteránok mellett sok szép youngtimer is a kiállítás részét képezte, nem beszélve a kétkerekű matuzsálemekről. Azok a gyönyörűen kidolgozott részletek igazi ékszerdobozokká varázsolták a használati tárgyakat.

A korai, manufakturális gyártás szépségei

Miután kicsemegéztük magunkat közúti járművekből, még ott voltak a Magyar Vasúttörténeti Park járművei, én azokat is élvezettel néztem, hiszem a sok statikus autó és motorkerékpár után igazi felüdülést jelentett a hús-vér lóvasút, a suhanó sínautó, meg a gőzt és elégetett tüzelőanyagot parallel magából kiontó gőzmozdony.

Kilátás a NOHAB ablakából

Nem beszélve a belülről is körbejárható, közel 2000 lóerős, 16 hengeres, kétütemű, rés- és szelepvezérelt M61-esről. Az amerikai GM és svéd NOHAB közös terméke, az M61-es dízelmozdony 1963 óta közlekedik hazánkban, és nem csak impozáns formájával, de megbízhatóságával is elismerést aratott a vasutasok között. Lenyűgöző látvány ma is. Paramétereit látva a kiállított sportjárművek csak játékszerek. Gondoltuk volna, hogy gázolajból 2700 litert visz magával?

Jendrassik György a dízelmotorok fejlesztése terén alkotott maradandót – a motor mellett a látogatót többsége fénysebességgel ment el

Zárásképen egy másik érdekesség, a vasba öntött név. Jendrassik, akiről az elhívatott műszaki tanárok időnként megemlékeznek, például annak kapcsán, hogy a dízelmotorok esetén indításnál a levegő termikus úton történő felmelegedése szükségtelenné teheti a különböző indítási segédek pl. a gyújtóspirális alkalmazását. Itt viszont a WC felé vezető úton úgy haladtak el mellette az emberek, mint a gyorsvonat. Pedig magyar zsenink a Ganz mellett a legendás Hispano-Suizának is dolgozott.

Kommentek