Kia Picanto 1.0 MPI (2017) teszt – A kevesebb néha több

Nyomtatás

A városi minik piaca hazánkban finoman szólva sem virágzik, pedig a gyártók erről a kategóriáról sem feledkeztek el. Erre kiváló példa az új Kia Picanto, melynek jelenlegi csúcsváltozatát Vajda kolléga már korábban próbára tette. Ezúttal azonban egy jóval józanabb kivitelben járt nálunk az apróság, méghozzá a kisebbik, 1-literes, háromhengeres szívómotorral.

A dél-koreaiak modelljének már az előző generációja is erős ajánlatnak számított a piacon, így nem csoda, hogy ezúttal még többet vártunk – és kaptunk – az új Picantótól. A jópofa stílusát megőrizte az autó, miközben magára öltötte a Kia legfrissebb, mutatós formanyelvét, és rengeteg modern extrával is gazdagodott. Azonban, ha realisztikusabbak akarunk lenni, akkor ebben a kategóriában nem a közel 4,5 milliós csúcsmodellt érdemes vizsgálnunk, hanem sokkal inkább az alapváltozat egy-két elengedhetetlen extrával felszerelt verzióját – tesztautónk pedig pont így érkezett meg szerkesztőségünk garázsába.

A világoskék színben érkező tesztautó alacsony felszereltséggel is kifejezetten mutatós. A Kia jellegzetes hűtőrácsát megkapó Picanto tervezésekor ugyan a kis méretek miatt meg volt kötve a mérnökök keze, de így is kifejezetten jó munkát végeztek. Az aprócska négykerekű minden helyzetben büszkén húzhatja ki magát, és nem lett kifejezetten női autó, még ha sok gyártó ebben a kategóriában kissé femininebbnek is álmodja meg saját városi minijét. A Picanto LED-es fényszórók és GT Line kiegészítők nélkül, 14 colos dísztárcsákkal is jól mutat, ez pedig dicséretes – már csak azért is, mert például az alap fényszórókra sem lehet panaszunk.

Az utastérben is jóval egyszerűbb az alapverzió: a középkonzol tetején a méretes érintőképernyő helyett egy kisebb, hagyományos rádióegység fogad minket, de bluetooth csatlakozásra már ez is képes, ennél többet pedig nemigen kívánhatunk egy városi apróságban – legfeljebb jobb minőségű hangszórókat. A manuális klíma konzolján sincs kivetnivaló, és USB illetve AUX csatlakozók is vannak. A műszerfali kijelző ugyan egyszerre csak egy adatot tud megjeleníteni, de a kormányról egyszerűen és gyorsan válthatunk a központi számítógép információi között.

Az anyagok minősége terén ne számítsunk csodára: a Picantóban gyakorlatilag mindenhol kopogós, fekete műanyagok fogadnak, de ez minden ellenlábas esetén elmondható, és ennek ellenére a hangulattal egyáltalán nincs gond a Kia modelljében – sőt, hiába műanyag a kormány és a váltógomb is, mégis egészen kellemes a fogásuk. Az összeszerelés is dicséretes, hiszen hiába a rengeteg műanyag, szinte semmilyen zavaró zajt nem produkált a teszthét alatt az autó – leszámítva persze az erőforrás hangját, de erről később.

A praktikum és a helykínálat szintén kiváló, hiszen hátul akár 180 centiig is elegendő lehet a hely, de egy kis kompromisszummal akár 185 centis személyek is beülhetnek, és az ülések komfortja is a helyén van – persze a kategóriához mérten. Azt persze mondanunk sem kell, hogy a középső ülőhelyet legfeljebb gyerekek számára, vagy szükség esetén ajánljuk, de elöl minden irányban elegendő a tér, beleértve a szélességet is. Az üléspozícióval nincs gond, és bár a deréktámasz hiányzott, a székek is jó szolgálatot tettek a teszthét során. Az apróságainknak rögtön megtalálhatjuk a helyét az utastérben, hiszen a középkonzol alatt és az ajtózsebekben is van hely. A csomagtér a maga 255 literes értékével nem nagy, de akategóriájában jónak mondható, és bővíthető is.

Ahogyan korábban már említettem, a motortérben a Kia 1-literes, szívó háromhengeres benzinmotorja ketyeg, aminek 67 lóereje és 95 Nm-es csúcsnyomatéka elsőre ijesztően kevésnek tűnhet. Nem kell azonban rögtön megijedni, hiszen a 3,6 méternél is kisebb apróság még egy igazán jól megtermett sofőrrel sem nyom többet 950 kilogrammnál, így nem kell túl nagy erő a mozgatásához. Arra persze ne számítson senki, hogy kifejezetten virgonc a Picanto, de a városi forgalom tempóját gond nélkül tudjuk vele tartani, és a gyors kiugrások sem okoznak nagy gondot.

Az ötfokozatú manuális váltó viszonylag rövid áttételezést kapott, ami nagyobb sebességnél ugyan okoz némi kellemetlenséget, viszont a városi forgatagban valamivel dinamikusabb így az autó. Ennek hatására elég sokat kell a váltó felé nyúlnunk – 50-nél már az 5-öst ajánlja nekünk az autó –, de ezt nem bánjuk, ugyanis a jó fogáspontú kuplung mellé egy könnyen és magabiztosan járó váltókart kapunk, amit szinte élmény ide-oda „dobálni”. A kormányzás igazi városi minihez méltó: szinte kisujjal forgathatjuk a volánt, és nem a pontosság az erőssége, de azért így is magabiztosan tekergethető.

A háromhengeres egység nem a kulturáltság bajnoka: a hasonló egységek jellegzetes hangja már alacsonyabb sebességnél is jelen van, és akkor a jól érezhető vibrációkról még nem is beszéltünk. 1500-as fordulat alatt kifejezetten kelletlen a kis benzines, bár állandó sebesség mellett elviselhető, csak ne kelljen gyorsítanunk, az lendület ugyanis inkább csak 2500 felett jön meg. Magasabb sebességnél már kifejezetten hangos az autó, és ez nem csak a motorra igaz – hiába az ilyen kis autókban a hangszigetelésen is spórolni kell. Már 100 km/h-nál is közel 3000-et forog a motor, de 130-nál már 3800-on áll a fordulatszámmérő mutatója.

Mondanunk sem kell, utóbbi az autópályás fogyasztásra sincs túl jó hatással, hiszen ennek köszönhetően 6 liter feletti értékekkel találkozhatunk ilyenkor. Ez azonban az egyetlen terep, amivel nehezebben birkózik meg a Picanto, ugyanis minden más körülmények között étvágytalan az autó. Országúton bőven 4 liter alatti számokat produkál, és városban sem igazán sikerült 5 liter fölé tornásznunk a műszerfali kijelzőn megjelenő értéket. A normakör így 4,9 literre adódott, és ezt a szintén 4,9 literes tesztátlag is megerősíti: ha nem monoton száguldásra erőltetjük, akkor jó barátunk lesz a kis erőforrás – bár a nagyobbik, 1,25 literes egység is csak pár decivel kér többet.

A városi forgatagban összességében kiválóan megállja a helyét a Picanto, ami jól manőverezhető, és még a hazánkban sok helyen elég rossz minőségű utakat is egészen jól tűri. A mérnökök igyekeztek egyfajta egyensúlyt felállítani a kényelem és a tűrhető oldaldőlés között, és ez jól sikerült nekik: a csatolt lengőkaros hátsó futómű hibái ugyan jelen vannak – kanyarban, kátyúkon elpattog az autó –, de az úthibák nem okoznak nagyobb gondot, és egyszer sem éreztem úgy a teszthét alatt, hogy veszélyben lennék az autóban, beleértve a tempósabb kanyarokat is.

A legnagyobb kérdés – és talán egyben a válasz arra, hogy a városi minik miért nem népszerűek hazánkban – tehát az, hogy mindezt mennyiért vihetjük haza. A listaáron 2,77 milliós beszálló modell (akció most nincs) hagyományosan puritán felszereltségű, de a 400 ezres Exclusive csomaggal a lényeget megkapjuk az elektromos ablakok, a távirányítós központi zár, a Bluetooth-os rádió, valamint a manuális klíma személyében. Így tesztautónk alapmotorjával 3,17, az 1,25 literessel pedig 3,37 milliónál vagyunk – erre jött még rá esetünkbena 120 ezer forintos metálfény és a 100 ezer forintos ADA csomag, amiben vészfékrendszer és modernebb műszeregység található.

Mindez nem hangzik rosszul, de 3,5 millióért már a szuper és jóval nagyobb Riót is megkaphatjuk hasonló felszereltséggel és 1,25 literes motorral. Többek között itt lehet a kutya elásva, ugyanis a Rio csak egy a sok olyan modell közül, ami nagyobb teret és szinte ugyanolyan jó felszereltséget kínál nem sokkal nagyobb összegért – ott van például a Suzuki Swift is, de szinte bármelyik kisautót említhetnénk. Azért nézzük meg a közvetlen konkurenseket is, habár több importőr nem is forgalmazza az adott márka városi minijét hazánkban – i például a PSA és a Peugeot 108 illetve a Citroën C1.

Ott van azonban az előző kettős harmadik tesója, a Toyota Aygo, amely ugyancsak 1-literes, 69 lóerős háromhengeres szívómotorral normaáron szinte ugyanannyiért kelleti magát, mint a Picanto. Ott van még a Renault Twingo és a Smart forfour kettőse is, melyek szintén szívó háromhengeressel kínálják magukat – míg előbbi valamivel alacsonyabban tudta tartani árát a többi konkurensnél, addig a „prémium” Smart drágább mindenkinél. A minőség és divat felé forduló Fiat 500 1,2 literes 69 lóerős motorral szintén drágább valamivel normaáron, és csak három ajtaja van a konkurensek 5 nyílásával ellentétben.

A versenytársak sorába csatlakozik a Volkswagen up! is, mely szintén hasonló áron érhető el – érdekesség, hogy korábban ugyan elérhetőek voltak, de mostanra a Seat Mii és a Skoda Citigo is eltűnt a magyar paicról, pedig külföldön még mindig kaphatóak. Végül, de nem utolsó sorban érdemes megemlíteni a testvért, a Hyundai i10-et, mely most frissült, és ugyanazokkal a képességekkel szinte ugyanannyiba kerül. A Picanto egyébként egy jó autó, és egy erős ajánlat a piacon, és a legnagyobb veszélyt rá nem is a konkurensei, hanem az alig drágább, de valamivel nagyobb modellek jelentik, amelyek itthon sikerrel szipkázzák el előle a vásárlókat – ez ellen azonban nem tud mit tenni Kia, és más márkák sem.

Néhány szóban

Az új Kia Picanto tesztautónk józanabb felszereltségével talán nem látványosabb, de jobb választás lehet, mint a jóval drágább GT Line változat. A minden fontos extrával felszerelt városi mini szinte minden fronton jól teljesít, és hozza azt, ami a kategóriában elvárható – sőt, talán néhány dologban még túl is teljesít. Az 1-literes, háromhengeres szívómotor ugyan nem egy erőgép, de a hétköznapi közlekedésre alkalmas lehet, és hatékony, de az izmosabb négyhengeres talán sokaknak megérheti a 200 ezer forintos felárat. Az autó legnagyobb hibája tehát az, hogy árban túl közel helyezkedik el az eggyel nagyobb Rióhoz – pedig nem számít drágának a kategóriájában, sőt, az átlagot hozza –, így valószínűleg csak azok választják majd a kisebbik modellt, akiknek egyáltalán nincs szükségük plusz helyre, vagy egyszerűen csak beleszerettek a Picanto formáiba.

Előnyök: Kicsi, de mégis nagy; Praktikus; A sok műanyag ellenére nem nyikorog sehol, és jó az utastér hangulata; hatékony erőforrás

Hátrányok: Árban túl közel áll az eggyel nagyobb kategóriájú modellekhez; MAgaabb felszereltségi szinteken megugró ár; Kulturálatlan háromhengeres

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark