2017. Január 20., Péntek

Frissitve:01:22:46

Kia Niro hibrid teszt - A mindentudó

Nyomtatás

Divatos crossover formák, kompakt, de családbarát méretek, dinamikus, mégis takarékos hajtáslánc. A Kia Niro a semmiből jött, de papíron sikerre ítéltetett, hiszen mindent tud, amit egy manapság népszerű típusnak tudnia kell, ráadásul hibrid hajtása ki is emeli a tömegből. De a valóságban is ennyire ígéretes?

A Kia hihetetlen tempóban veszi fel a kesztyűt korunk legmodernebb autógyártóival. Miközben bő egy évtizede még csak próbálkoztak, addigra az elmúlt évben a népszerű kategóriák fontos szereplőjévé léptek elő, most pedig a jövőbe mutató technológiákra is koncentrálnak. Ennek eredménye a konnektorról tölthető Optima és tesztautónk is, a vadonatúj, hibrid hajtású Niro.

De hova is kell elhelyeznünk a típust? A legegyszerűbb, ha a bevezetőben említett tulajdonságaival emeljük ki a tömegből. A Kia egyszerűen szeretett volna készíteni egy típust, amely kihasználja a jelenlegi autópiaci trendeket: divatos, crossover felépítésű, nem túl nagy kívül, de annál tágasabb belül, lemezei alatt pedig korszerű hibrid hajtáslánc pihen. És így is tett: a Niro adottságait tekintve ideális menő átlagautó lett.

Ha ragaszkodunk a maradi beskatulyázáshoz, hát pórul járunk. Az újdonság ugyanis nagyobb, de kisebb is, mint a Sportage. A tengelytávja, a szélessége és a bővített csomagtere tágasabb, ugyanakkor a hosszúsága, a magassága és az alap csomagtartója kisebb. Sőt, ami a magasságot illeti, a Niro kereken 10 centivel alacsonyabb, és így jóval közelebb áll egy Cee’d-hez, tekinthetjük magasított kombinak is. A formák is ezt az átmenetet erősítik, és miközben modern, kidolgozott hatást keltenek, valószínűleg nem bizonyulnak soknak a konzervatív vásárlóknak sem.

A beltér a márka ismerőinek nem okoz nagy meglepetést: az extravagáns részletek helyett a letisztult, egyértelmű elrendezés volt a középpontban. Így bármilyen típusból is ülünk át, a Niro illeszkedik majd ránk, akár csak egy jól szabott kesztyű. Az anyagminőség és a megoldások egyébként a kompakt szegmenst idézik, a beltér sötétjét pedig a gazdagabb verziók fehér műanyag elemei igyekeznek oldani.

A modell fejlett opcióknak sincs híján: a 7 colos központi rendszer is kiválóan működik, de a csúcsverzióban még okosabb, 8 colos egységet találunk. Emellett automata parkolórendszer, vezeték nélküli telefontöltő, üléssszellőztetés, és korszerű vezetési segédrendszerek is rendelhetőek a típushoz. A tesztautónkban is megtalálható sávtartó kimondottan ügyesen dolgozott, ráadásul verziótól függetlenül szériában (!) jár. Éppen ezért furcsa és szokatlan, hogy az alap tempomat működése bizony hagy kívánni valót, az eltárolt sebesség újrafelvételekor sokszor túlgyorsít az autó, rossz tempót tart, máskor pedig a kért sebesség felvétele is problémás. Lehet, hogy a fejlesztők az adaptív tempomat fejlesztésére koncentráltak, de egy ennyire egyszerű és alap dolgot meglehetősen ciki elrontani.

A helykínálatra viszont nem lehet panaszkodni, az első ülések háttámlájának kialakítását viszont többen is kényelmetlennek találtuk. Ugyanakkor hátul is kimondottan jó helyviszonyok uralkodnak, és a szintén szériában járó automata légkondicionáló hátul is kapott légbeömlőket. Emellett jó pont, hogy ide is kérhető ülésfűtés, melynek köszönhetően mind a négy utazó egyenlő feltétlekben részesül. A csomagtartó az arany középutat képviseli: 427 literes űrtartalma már családbarátnak minősíthető, a hátsó ülések ledöntésével pedig mindezt közel másfél köbméteresre fokozhatjuk.

A Niro varázsát tovább fokozza az egyedüli hajtásláncként elérhető hibrid rendszer. Az újdonság alappillérét egy átdolgozott, 105 lóerős 1,6 literes szívómotor adja, amelynek munkáját egy 1,56 kWh-s akkucsomagból táplálkozó elektromotor segíti 44 lóerővel és 170 Nm nyomatékkal. A végeredmény ideálisnak mondható 141 lóerő és 265 Nm – mintha csak egy turbómotorról beszélnénk.

Ennek dacára a gyári adatok meglehetősen sápatagok. A 162 km/h-s végsebesség a magas felépítés és a viszonylag gyenge benzinmotor eredménye – de hazánkban ez bőven elegendő. A 11,5 másodperces gyári adatot már az első pillanatoktól pesszimistának éreztük, okkal. Gyorsulásmérésünkön ugyanis a Niro megmutatta, hogy menetdinamikailag nem Prius fából faragták: végül 9,9 másodperc alatt letudta a 0-100-as sprintet.

Erre pedig senki nem panaszkodhat, mint ahogy menetviselkedésével sincsenek komoly gondok. Hidegen a rendszer szinte azonnal beindítja az 1,6-os benzinmotort, és addig emelt fordulaton járatja, amíg be nem melegedik – közben tölti az akkukat. Amikor az utazók már jól érzik magukat a felmelegedett belső térben, előkerül az elektromos hajtás, amely városban és országúton egyaránt kellemes pillanatokat szerez. Egyrészt közepes tempójú gyorsításánál a magas fordulaton hangos 1,6-os alá dolgozik, fokozva a nyomatékot és feleslegessé téve az egység forgatását. A kis mértékű tempófokozást pedig maga is elintézi, miközben 50 km/h-s tempóval akár 4 kilométeren át is megoldja a benzinmotor nélküli utazást.

Egyedül az eközben kapott tájékoztatás lehet sovány: a műszercsoport nem jelzi azt a határt, amikor az elektromotor mellé biztosan beindul az 1,6-os, ráadásul pedig az akkumulátor töltöttségét jelző műszer csak dísznek van, kizárólag fél és háromnegyed között vándorol. Persze ez még nem jelenti azt, hogy a rendszer ne lenne hatékony, csak nehezebb kihasználni a képességeit úgy, ahogyan szeretnénk. Igaz, a Niro egészére igaz, hogy a hibridekre jellemző karakteres vonásoktól, maceráktól mentesen csupán egy jó autó kíván lenni.

Városban, országúton odafigyelve, előre gondolkodva gond nélkül járhatunk el 4,2 literes fogyasztással – ezt a képességét pedig 120 kilométeres, megszakítás nélküli budapesti közlekedés során bizonyította nekünk a Niro. Ezzel pedig rápirít a dízelekre a modell, cserébe pedig kulturáltabb, és az ügyesen dolgozó hatfokozatú duplakuplungos váltóval gyorsabban is reagál. Autópályán viszont fordul a kocka: az 1,6-os kissé erőlködik, a fogyasztás pedig 7 liter környékén alakul.

Autópályán már szembetűnik a crossover legfeljebb átlagosnak mondható szigetelése – a 130-nál mért 68 dB-es érték még éppen nem zavaró, de ennél még a szegmensben is láttunk sokkal jobbat. A zajok és vibrációk szigetelése nem tökéletes a futómű irányából sem, emiatt kis tempónál olykor gondolkodnunk kellett, hogy most vajon az 1,6-os benzines működését érezzük, vagy a futómű vibrációját tapasztaljuk.

A 16 colos kerekekkel egyébként ügyesen dolgozik együtt a modell. Végtelenül jóindulatú, biztonságos a futómű hangolása, miközben kanyarban sem dől indokolatlanul és nem is betonkemény. Ez viszont határeset: a keresztbordákon nyújtott reakciók alapján biztosak vagyunk benne, hogy az opcionális 18-as kerekekkel már elveszik a futómű harmóniája, így ezt nem árt kétszer is meggondolni.

Mivel fapados beszálló nincs, a Niro sem nyújt látványos alapárat – cserében viszont meglepően gazdag az alapfelszereltsége. A 7,45 millió forintos induló ár viszont először sokakat szíven üthet, így a gyártó meghirdetett 450 ezres fix kedvezménye attraktívabb indulást biztosít. A 7 milliós indulótól nincs egy millió forintos ugrásra sem a jól felszerelt tesztautónk, és az abszolút minden extrával megtömött verzió is kedvezményesen bőven 10 millió forint alatt marad.

Szoros konkurensből csak egyet találunk. Hiába mondja ugyanis a Toyota, hogy a C-HR kategóriateremtő, valójában a hamarabb érkező Kia szoros ellenfele, még ha stílusban és némileg hosszúságban is különböznek (a tengelytáv azonos). A modell a Prius lassabb, de valamivel talán takarékosabb hibrid rendszerével, hasonló felszereltség mellett listaáron bő fél millióval drágább – ezzel pedig érdekes és szoros párharcra adhat okot. Csak érdekességképp: egy Cee’d kombi dízel-automata hajtáslánccal, hasonló felszereltséggel körülbelül a hibrid Niróval azonos áron kelleti magát. Ha pedig hibrid és crossover/SUV, akkor az erősebb, igényesebb RAV4 sem maradhat ki a játékból, alig drágábban.

Néhány szóban

Az aktuális trendek éppen ilyen családi autót diktálnak, mint a Niro. Kívülről kompakt, belül viszont tágas, miközben a nem csak modern, de hatékony hibrid rendszer kellemes dinamikát szavatol. Ráadásul a megjelenés is hozza a manapság népszerű crossoveres vonalat. A Kia tehát abszolút beletalált az igényekbe, és ha kedvező beszálló verzió nincs is a modellből, a gazdag alapfelszereltség reális árazást szavatol. Egy ráncfelvarrásnyi hibát azért találni az autón, a kevésbé kényelmes ülések és a kissé zajos belső tér problémáját viszont a jövőben biztos megoldja majd a gyártó.

Előnyök: Tágas belső tér ügyes megoldásokkal; Hatékony és dinamikus hajtáslánc; Gazdag alapfelszereltség

Hátrányok: Kissé kényelmetlen első ülések; Rakoncátlankodó tempomat; Lehetne jobban szigetelt

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark