Lada Vesta Sedan 1.6 teszt - A nosztalgia erejével

Nyomtatás

A Lada? Az volt a legmenőbb” - ilyen, és ehhez hasonló felkiáltásokkal válaszolnak apáink és nagyapáink arra a kérdésre, hogy a rendszerváltás előtt milyen volt az orosz gyártó megítélése. A mai fiatalok már teljesen más okból – főleg a hátsókerékhajtás miatt – kedvelték meg a Lada korábbi autóit, de a Szovjetunió felbomlása után, a nyugati modellek megérkezésével bizony szépen lassan eltűntek az oroszok modelljei az újautó piacról (nem véletlenül). Azonban a Lada csillaga ismét felragyogott hazánkban, a sikereket pedig a nemrég nálunk járt, vadonatúj Vestától várják – nézzük, mire képes az újdonság!

Az előbb említett kivonulás valóban igencsak lassan zajlott le, hiszen 2010-ben szűnt meg teljesen az új Ladák forgalmazása Magyarországon – igaz, az 1990-es években még viszonylag sikeres márka a későbbiekben már alig-alig talált vevőt. Alig öt év telt el tehát a nagy visszatérésig, ám egészen idén tavaszig kellett várnunk, hogy az öregecske, igencsak elmaradott, de cserébe valóban olcsó modellek mellé csatlakozzon a vadonatúj Vesta, amitől az igazi sikereket várják az oroszok – és 20%-ban a franciák, hiszen ekkora részesedése van a Renault-nak a Ladában.

A Vesta első ránézésre valóban nem áll messze a „menő” jelzőtől, hiszen modern formákkal, gazdagon mért krómdíszítésekkel és divatos megoldásokkal vonzza magára a járókelők tekinteteit. A LED-es nappali menetfény ugyan még hibádzik, de az autó orrán, az oldalsó árnyéktörő vonalaknál és a hátsó lámpák grafikájában is visszatérő X motívum, az egészen agresszívra húzott fényszórók és a különleges, fantom névre hallgató színváltós fényezés valóban látványos – és akkor a manapság divattá váló méretes Lada feliratról még nem is beszéltünk a Vesta hátsóján.

Mindemellett az arányokkal sincs gond, 4,41 m-es hossza és 1764 mm-es szélessége jó kiállást biztosít a modellnek. Egyedül az átlagosnál kissé emeltebb hasmagasság (178 mm) az, ami beleszólhat az összképbe, de emiatt egyáltalán nem haragszunk, hiszen cserébe kevésbé kell aggódnunk a rosszabb utakon vagy a nagyobb padkákon. Külsőt tekintve tehát egyáltalán nincs szégyellnivalója a Vestának, amit az is jól mutat, hogy talán többen bámulták meg és jöttek oda kérdezősködni a teszthét alatt, mint az igazán drága tesztautók esetében – persze ezt nagyobb részt talán annak is köszönhetjük, hogy nem akarták elhinni, hogy egy Ladával van dolguk.

Az utastérbe bepillantva sem szakad meg a varázs: kellemes formák, változatos megoldások fogadnak minket. A boldogság persze csak addig teljes, amíg el nem kezdjük fogdosni az autót, de nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a Vesta milyen árkategóriában játszik. Ehhez képest pedig rendben van az anyagminőség: nagyrészt kemény, fekete és szürke matériákkal találkozunk, de a világos mintás betétek és a már említett formák azért feldobják a hangulatot.

Az összeszerelés minősége sem rossz, de azért ne álmodjunk arról hogy a rengeteg műanyag itt-ott nem nyekken meg vagy nyikorog egy kicsit. Ezek mellett pedig van néhány olyan részlet is, amire nem sikerült elég figyelmet fordítani: az ajtók nyitásakor nem éppen kellemes nyikorgás hallatszik, ráadásul szinte maguktól kicsapódnak – gyakorlatilag semmilyen ellentartás nincs bennük. A kormány műanyag borítása is igen kellemetlenre sikerült, bár a perforált bőrre emlékeztető mintázat legalább jól mutat, de mi egy egyszerű, akár műbőr bevonatnak jobban örültünk volna – főleg, hogy tesztautónk a lehető legmagasabb felszereltségi szinttel érkezett meg hozzánk.

A helykínálat és a praktikum a helyén van: elöl és hátul egyaránt jól elférünk, és a kissé puhára tömött üléseket leszámítva a komfort és az üléspozíció is megfelelő – a vezetőnek még egy külön könyöktámasz is jár. Az apróságoknak is könnyen találunk helyet, és 12 Voltos illetve USB csatlakozó is van. A csomagtér 480 literes értéke a helyén van, ha nem is tesz csodát, és akár bővíteni is tudjuk, de az ügyetlen, rugós nyitómechanizmus, a rengeteg burkolatlan elem és az itt-ott kilógó vezetékek még ebben az árkategóriában sem esnek jól.

A Vestához érintőképernyős multimédiás rendszer is jár, de nem az a fajta, amire vágyunk: napon szinte leolvashatatlan, olykor nehezen veszi be az érintéseket és a magyar nyelvet sem ismeri – és akkor a nem éppen szép grafikáról még nem is esett szó. De legalább van, és a kihangosító illetve a navigáció működik, igaz, ez manapság a minimum. Extrák terén egyébként nem áll rosszul a Vesta: automatikus világitáskapcsoló, ülésfűtés, tolatókamera, butácska parkolóradar (ami akkor is elhallgattatja a rádiót, ha éppen nincs semmi jelezni való) és esőérzékelős ablaktörlő is van.

Ideje azonban elfordítanunk a bicskakulcsot. Az 1,6 literes, 105 lóerőt és 148 Nm-es csúcsnyomatékot felmutató erőforrás egészen kulturáltan kel életre, de a gyengécske hangszigetelés miatt folyamatosan halljuk, viszont legalább egészen kellemes az orgánuma. Leszámítva azt a 2500-as fordulat környékén jelentkező hangos, darálószerű „dallamot”, ami szinte minden sebességben jelen van – ötösben ráadásul pont 100-nál –, ám ez könnyen lehet, hogy tesztautónk egyedi hibája volt. Ezen kívül csak magasabb fordulaton, vagy más szóval nagyobb sebességnél kezd zavaróan hangos lenni a Vesta, ami autópályán már erősen ront a komfortérzetünkön.

Az ötsebességes manuális váltó és a kuplung egyébként egészen kellemes párost alkot, lefulladni szinte lehetetlen a Vestával, és az ötösnél minduntalan jelentkező kattanást leszámítva a váltási érzet sem rossz. A kormányzás már egy fokkal gyengébben teljesít: halálos pontosságot persze nem várhatunk tőle, de kicsivel több visszajelzés azért jöhetne, mert nem igazán érezzük, hogy mi történik a kerekek és az aszfalt között, ráadásul elég sokszor kell korrigálnunk is. A fordulókört a gyáriak ugyan nem adták meg, de már-már meglepően kis helyen képes megfodulni az autó. A 1,6-os teljesítményével egyébként nincs gond, hozza azt, amit ígér. Persze jó szívó benzineshez hűen nem árt néha visszagangolni, de alacsony fordulaton sem szenved és a magasabb tartományokban sem fullad ki – a 11,9 másodperces 0-100-as sprint persze nem egy csoda, de családi használatra elég lehet ez az erő.

A futómű meglehetősen kétarcú, de ebben a viszonylag nagy hasmagasság és az így igencsak magasra kerülő tömegközéppont is közrejátszik. Alacsonyabb sebességnél egészen ügyesen veszi az akadályokat és még a nagyobb kanyarokban sem érezzük, hogy veszélyesen dőlne. Ahogy azonban nő a sebesség, a pontatlan és érzéketlen kormányzással karöltve egyre bizonytalanabbnak érezzük az autót, ráadásul a szélre is igencsak érzékeny a kasztni.

A töltőállomásoknál nem ijeszt ránk igazán a Vesta, ha nem vagyunk modern autókhoz szokva: hozza a jó öreg szívómotoroktól megszokott szintet. A tesztátlag némi autópályázással és több rövid, városi szakasszal együtt 7,2 literre alakult. Ennél ugyan joggal várhatnánk kevesebbet, de a nagyjából 7-7,5 liter körül alakuló autópályás szakaszokat mellőzve azért lejjebb lehet ezt szorítani: városban a start-stop rendszer hiányában 6-6,5 literes, országúton pedig valamivel 5 liter alatti átlagokkal számolhatunk. Normakörünk így 6,5 literre jött ki, ami már emészthető érték, igaz, mai szemmel nézve azért kissé kiábrándító adat.

A kérdés már csak az, hogy mindezt mennyiért vesztegetik a gyáriak: tesztautónk a látványos fényezésével és az egyetlen plusz pénzbe kerül extrájával (fűtőszálas első szélvédő) együtt 4,068 millió forintot kóstált. Az eggyel gyengébb felszereltségi szint, amihez nem járnak a 16 colos keréktárcsák, a digitális klíma (manuális van), illetve a multimédiás rendszer, és vele együtt a tolatókamera és a navigáció – viszont az ülésfűtés, az automata fényszórók és az esőérzékelők igen – 3,5 millió forintba kerül, ami már nem rossz ajánlat. A teljesen mezítlábas, klíma és rádió nélküli verzió pedig 3 millióba kerül, de az importőr elmondása szerint ezt egyáltalán nem keresik a vásárlók – a legtöbben a közepes, Comfort szintet választják, ami nem véletlen.

Ennél persze sokkal fontosabb, hogy mi a helyzet a konkurensekkel. A Lada saját bevallása szerint valamivel a Dacia Logan fölé pozícionálja a Vestát, és az olyan modelleket célozzák meg, mint a Fiat Tipo, a Peugeot 301 vagy a Citroën C-Elysée. Utóbbiakhoz viszonyítva, azonos felszereltség mellett a Vesta valamivel olcsóbb tud lenni, ám annyival kevesebbet is ad. Képességeit tekintve tehát mi mégis közelebb érezzük a Dacia Logant, amely még a legmagasabb felszereltséggel is olcsóbb tud lenni a Ladánál – akár az 1,5 literes, 90 lóerős dízellel is, ami a Vestához egyáltalán nem elérhető.

Néhány szóban

Már 2015-ben beszámoltunk a Lada visszatértéről, de valljuk be, az oroszok csak most, a Vesta bemutatásával érkeztek meg igazán. A nagy újdonság pedig valóban kilóg a kínálatból, és fel tud nőni az európai igényekhez – legalábbis az olcsó családi szedánok kategóriájában. Bőven van még hova fejlődnie a Ladának, de a Vesta tulajdonképpen az első európai igények számára készült típusuk, és bár jelenleg még találunk nála jobbakat, a következő generációra – akárcsak a Dacia esetében – bőven megérhet majd az autó, de már a félidei frissítéssel is sokat javulhat. Addig  pedig leginkább azoknak ajánljuk, akiket heves érzelmek fűznek a márkához, vagy éppen a Vestához.

Előnyök: Látványos megjelenés; Fejlett extrák; Jó helykínálat és praktikum; A Lada név vonzereje

Hátrányok: Néhol nagyon gyenge minőségű, zavaró megoldások; Lehetne olcsóbb;  Érzéketlen kormányzás; Magas fordulaton hangos és bizonytalan

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark