Citroёn C3 Aircross BlueHDi 100 teszt – Divatosan, vidáman, praktikusan

Nyomtatás

Crossover a négyzeten – talán nem tévedek nagyot, ha e két szóval illetem a Citroёn újdonságát, a C3 Aircrosst. A franciák modellpalettájának legfrissebb tagja ugyanis a már egyébként is crossoveres stílusjegyeket magára öltő C3 még emeltebb, még crossoveresebb verziója, amely az alapmodell erényeit tovább fokozva próbál több és több szívet meghódítani.

Ezúttal a C3 Aircross tette tiszteletét szerkesztőségünk garázsában, méghozzá 100 lóerős dízelmotorral és színes látványcsomaggal karöltve. Tény, hogy magam a klasszikusabb értékeket, s a konvencionálisabb formákat, kategóriákat preferálom, ám mindennek ellenére objektíven nézve is meg kell hajolnom az autóipar újhullámának tekinthető crossoveres, SUV-s őrület előtt annak eltagadhatatlan előnyei miatt.

A magas építés alapvetően a divatosabb, mokányabb formát szolgálja, azonban ezzel párhuzamosan jobb helykihasználást és kényelmesebb bejutást is eredményez, ami önmagában véve is sokat jelent. Gyerekként sosem értettem, miért ülnek a felnőttek megváltásként egyterűbe, a harmadik x-en túl azonban már magam is tapasztalhatom: pár hete a 120d xDrive alacsony vezetőülésébe még remek vezetői pozíció ellenére is morgolódva vergődtem be, míg az emelt C3 Aircross ilyen szempontból ugyanolyan kellemes és természetes volt, mint a többi crossover vagy SUV.

Emellett pedig a Citroёn igyekszik tenni azért, hogy a kedvünk is jó legyen. Hivalkodóak a rikító narancs részletek? Na és… Ennyi vagányság belefér, főleg akkor, ha pont ezek a kis pluszok miatt jobban és vidámabban érzem magam az autóban. S ugyanez igaz a külsőre is. A szürke-fehér-narancs kombináció jól passzol és lelkesítő, miközben a merészebbnek mondható formai összkép az eddig kidobott új Citroёnek miatt közel sem mondható olyan meghökkentőnek, mint az elején.

A franciák ezúttal sem hagyják ki a magasan húzódó menetfénynek köszönhető optikai csalódást, ahogy a Cactuson megjelent részletmegoldások is a csomag részét képezik, azonban a hátsó traktus felé haladva már elfogyott a lendület.

Az érzelemmentesebb feneket azonban a narancsra fújt tetősínek, tükrök és első fényszóróbetétek jól ellensúlyozzák és némi szokatlanság is keveredett a képletbe: a leghátsó oldalablakok üveg helyett plexiből készültek és ugyancsak narancs színű csíkozást kaptak. Tény, hogy jól néz ki és különlegesnek hat, de a kilátásban tolatáskor sajnos korlátozó tényező.

Egyébként összességében az Aircross olyan, mint egy nagyobbra és magasabbra fújt C3: tesztalanyunk az alapját adó C3-nál majd’ 16 centivel hosszabb, picikét szélesebb és 12 centivel magasabb, de például a tengelytávja is 6,5 centivel hosszabb, aminek a tágasság érzetében nagy szerepe van. Ami érvényesül is, hiszen az autóban elöl és hátul teljesen jó helykínálattal találkozunk, s nincs a hátsó fejteret korlátozó kupésan lejtő tetőív sem.

Noha az elején sem volt titok, hogy a játékos beltér praktikumot tekintve is erős, azért nézzünk néhány fontosabb tulajdonságot. Az ülések fotelszerű kialakításukból következően kényelmesek, a vezetőt pedig lehajtható kartámasz is kényezteti. Az alapesetben 410 literes poggyásztér a hátsó üléssort tologatva 520 literig fokozható, a praktikus rekeszekből pedig nincs hiány.

Az anyaghasználat jellemzően és érthetően kisautós, ennek megfelelően pár helyen összefuthatunk kopogós, fekete műanyagokkal, de a franciák ügyesen bántak a jobb minőségű textúrákkal, így a legtöbb helyre ahol érintkezünk a műszerfallal, puhább matériák kerültek – emellett a korábban már említett elemek jócskán feldobják a hangulatot. Mindemellett az összeszerelési minőséggel sem volt komolyabb gond.

A jó hangulatú utastér középpontjában a minden funkciót tömörítő érintőkijelző áll, amivel kapcsolatban továbbra is fenntartásokkal élnék. A klímakezelés megérne 1-2 plusz gombot vagy hőfok tekerőt, mert így körülményes a szellőztetés állítása és a vártnál jobban elvonja az érintőpanel kezelése a figyelmet az útról. Tesztalanyunkban az alap rendszer dolgozott, amely sajnos nem képes az Android Auto vagy az Apple CarPlay kezelésére, azonban felárért cserébe megkaphatjuk ezeket is. Ettől eltekintve viszont az ergonómia korrekt, a kezelőszervek, az óracsoport átlátható és könnyen kezelhető.

A C3 Aircorss orrában a PSA csoport jól ismert, 1.6 literes BlueHDi erőforrása dohog, amely ezúttal 100 lóerővel és 254 Nm-es csúcsnyomatékkal mozgatja egészen fürgén a Citroёn kis crossoverét. Habár a 11,5 szekundumos 0-100-as sprint papíron nem kimagasló érték, a dinamizmus és a motor karakterisztikája miatt a mindennapokban jól használható. Érdemes megjegyezni, hogy ugyan csupán ötgangos a váltó, az áttételek eszméletlen hosszúra sikerültek. Városban inkább a 3-as jó, mint a 4-es és az ötödik fokozatot is csak 70-75 felett kéri a franciák újdonsága. Ennek eredménye, hogy 100-nál még 2000-et sem mutat a fordulatszámmérő, sőt, autópályán sem érjük el a 2500-at.

Kulturáltság terén nem lehet különösebb panaszunk: a jellegzetes dízeles orgánumot meg kell szoknunk, de útközben nem tör be zavaróan az utastérbe – a start-stop rendszer viszont csak az erősebbik, 120 lovas verzióhoz jár. A fogyasztás az autóhoz méretéhez és képességeihez mérten korrekt, gyakorlatilag a lelkét kitaposva sem megy 6 liter fölé az átlag. Ellenben békésen autózva 5 liter körül elvan az Aircross, a várost elhagyva pedig 4-4,5 literrel is el lehet járni.

A kormányzás kisautós lett: gyakorlatilag egy ujjal is lehet csavargatni a volánt, visszajelzésekben pedig nem bővelkedik, de a jó manőverezhetőségért cserébe ezt még meg tudjuk bocsájtani az emelt C3-nak. A futómű is a használhatósághoz került hangolásra, ennek megfelelően inkább komfortos semmint sport, persze a magas építésmód miatt a keménység elkerülhetetlen ezúttal is. Ebből érezhető, hogy nem élményautózásra született az Aircross, cserébe azonban a hétköznapokban kellemes és komfortos társ.

Noha mindösszesen a középső felszereltségi szintet képviseli tesztalanyunk, opciós listája már így is túlmutat a kisautók esetében megszokottakon. Érintőkijelző, automata távfény, tempomat, sávtartó asszisztens és head-up display is szerepel a listán, míg a magasabb csomaghoz vagy felárért navigáció, napfénytető, tolatókamera nagyobb felni és temérdek egyéb tétel pipálható be.

A 100 lóerős dízel magas áron, legalább 5,6 millió forintért hozható el, azonban mindez már józan és bőséges felszereltséget tartalmaz, miközben a tesztelt példány bőven túlcsordult a 6 millión. Azonban ezért az összegért már-már kompaktos helykínálatot, sok-sok egyediséget és praktikumot kapunk egy jól használható és takarékos dízelmotorral egybekötve.

Aki inkább a 110 lovas benzinest vinné, az 550.000 forintot tud megtakarítani. A szögletesebb és más stílust képviselő Seat Arona és az Opel Crossland X sem tud kedvezőbb ajánlatot felmutatni hasonló felszereltség esetén, a Ford pedig még drágábban méri az EcoSportot, ráadásul ezeknél a divatmodelleknél jelentős szerepet játszik a döntésben a küllem, a stílus is.

Néhány szóban

Az egészen újszerű irány mentén útnak indult C3 alapjain ébredt Aircross egy meglehetősen szimpatikus szerzet. A kis crossoverek között minden kétséget kizáróan az egyik legvidámabb és legszínesebb egyéniség, ráadásul a praktikum, az egyediség és a jó anyagminőség még szimpatikusabb választássá teszi. Persze tény, hogy vezetési élmény és sportosság nem szorult bele, azonban mindzért kelemes mindennapi használhatóságával kárpótol. A turbódízel lendületes és takarékos választás, azonban a sokkal olcsóbb benzinmotorral sem lehet mellényúlni.

Előnyök: Dögös külső és látványos, jópofa belső; Jó ergonómia; Tisztességes anyagminőség; Funkcionalitás; Világos, otthonos utastér; Elszigetelt, dinamikus dízelmotor

Hátrányok: Kelletlen váltó; Tolatáskor kitakaró csíkozott hátsó oldalablak; Semleges kormányzás; Minden az érintőképernyőn vezérelhető

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark