Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Ha adrenalinlöket kell, sportosságra vágyom, ha utazni szeretnék, akkor az étvágytalanság vonz, ha terepre tévedek, minden akadályt le akarok küzdeni… Mégis, a mindennapokban ezek a tulajdonságok legfeljebb pillanatnyi előnyt képesek összekaparni, az igazi mindennapos autó leginkább a kiemelkedő kiegyensúlyozottságáról ismerszik meg. A Renault az új Mégane szedán, urambocsá’ GrandCoupé verziójával, s annak talán legbarátságosabbnak tűnő hajtásláncával mutatta meg, milyen az igazán jó mindennapi eminens.

Egyensúlyban az erő - galériaA kompakt méretű modellek szegmense ugyan elég bőséges választékot is jelent egyben, azonban a hagyományos, szedán modellek mára egyre inkább kikopnak a gyártók kínálatából, s mindinkább csak az arra fogékony piacokon bizonyulnak életképesnek, így többek között kis hazánkban kaphatóak ezek a típusok. A Volkswagen a friss Jettát már egyáltalán nem hozza Európába, a PSA sem a Peugeot 308-nak, sem a Citroёn C4 helyébe lépő Cactusnak nem kreált lépcsőshátú verziót az öreg kontinensre, ahogy az Opel Astrából sem jött még ki a szedán, s az új Focus ilyen változata is csak néhol lesz elérhető.

A kompakt szedánok piacán a Mégane GrandCopué mellett még a japán modellek tartják magukat, noha már ők sem feltétlenül a klasszikus lépcsőshátú formával – a Mazda3 és a Honda Civic négyajtósa is csupán nyomokban emlékeztet a klasszikus szedán sziluettre. Épp emiatt valamennyire egyedülálló tud lenni a franciák terméke az európai piacon, s valljuk be, a Fluence helyébe lépve sokkal vonzóbban próbálja meg eladni magát az elődhöz képest.

Stílusban egyedi és igényes - galériaA Renault manapság amúgy is elég összeszedett, már ami a stílust és a palettatervezést illeti, hiszen modelljei különböznek ugyan, de egyértelműen egy családból származnak, mind külső, mind belső dizájn tekintetében. Azt is leszögezhetjük, hogy a gyártó megpróbál a piacon egyedibb megoldásokat kínálni, ami már csak a formaterv miatt is sikeres törekvésnek mondható, de mindemellett nem feledkezhetünk meg a szintén privilégiumnak mondható négykerék kormányzásról vagy a remek sportvariánsokról.

A szimpatikusan összeállított kínálatba tehát jól illeszkedik a Mégane GrandCoupé, amely elnevezéséből eredően is próbál megfelelni a mai trendeknek, s négyajtóssága mellett a márka a szépen ívelő tetővonal révén talán joggal nevezi, kissé hatásvadász módon persze, kupénak. Ezzel nincs semmi baj, a vásárlók is jobb szájízzel veszik a szedánt Mégane plecsnivel, mint korábban a kissé low-budgetnek tekintett Fluence-t. Az új négyajtós esetében pedig ráadásul a 2,71 méteres tengelytávolságnak (bő 4 cm-rel hosszabb az ötajtós modellénél) és a 4632 mm-es teljes hossznak (még a kombinál is nagyobb) köszönhetően pedig a Mégane-sorozat legnagyobb tagjáról beszélhetünk.

Méretes üveg, közepes nyílás - galériaTény, hogy a francia kompakt már a legegyszerűbb kivitelében is látványosabb, mint egyes vetélytársak csúcsmodelljei, ami nem is feltétlenül a formáknak, a játékos íveknek, mindinkább a tetszetős fényeknek tudható be. Mindemellé ízléses és igényes részletmegoldások társulnak, szép betétek, tetszetős apróságok teszik részletgazdaggá az autót. A kupésított szedánforma pedig ezúttal egészen arányos lett, nem bántja a szemet az utólagosan „feltapasztott” puttony. Ellenben optikailag a 16 colosnál egy mérettel nagyobb felnik jobban állnának neki, amit egyébként a csúcsfelszereltség is indokolna.

A szokatlan formák, megoldások sora az utastérben is folytatódik, az Espace és a Talisman által már kijelölt úton. Vetített műszercsoport fogad, természetesen személyre szabható módon, többféle színnel és grafikával. Ezzel együtt a központi rendszer kezelőfelületét jelentő tablet megjelenítése is változik. Ahogy a PSA konszernnél, úgy itt sem vagyunk maradéktalanul elégedettek a szinte minden funkciót egybetömörítő, érintőképernyős megoldással.

A részletes klímabeállításokhoz ugyanis menüt kell előhívni, abban matatni, majd bezárni – a folyamat elvonja a figyelmet, miközben a középső betét ujjlenyomatokkal lesz teli már egy napos használatot követően is. Ez a jelenség szerencsére nem sokáig marad így, a Renault ígérete szerint a betétet hamarosan lecserélik majd egy praktikusabb matériára.

Színben és grafikában is változtatható - galériaA körítés illik a külsőhöz, a fények játéka ugyanis odabentről sem hiányzik. Az óracsoporton és a központi kijelzőn feltűnő színvilág megegyezik az ajtókba épített hangulatfényekkel, amelyek kék, piros, lila, zöld vagy épp sárga színnel képesek feldobni az utasteret. A legjobb pont viszont egyértelműen az ülésszett, amely nem csupán jobb oldaltartásával, de kényelmével is hódít.

A helykínálatot leginkább átlagosnak tekinthetjük, ám a nagyobb tengelytáv révén hátul tágasabb az ötajtósnál, és a mély csomagteret illetően is dicsérnünk kell tesztalanyunkat. Igencsak jópofa megoldás, hogy gombnyomásra nem csupán a csomagtérajtó zárja old, hanem az erősebb rugós szerkezetnek köszönhetően magától fel is nyílik az ajtó. Ugyancsak dicséretes tény, hogy a második sorba kényszerülő utasok külön légbeömlőt kaptak.

Tágas és kényelmes - galériaMivel a 110 lóerőt felvonultató dízelmotor már több ízben megmutatta, hogy a hatgangos váltóval mire képes, ezért ezúttal a fókuszba a szintén hat fokozattal rendelkező, EDC névre keresztelt duplakuplungos automata került. Összességében elmondható, hogy ez a 110 lóerő pont arra elég, hogy kellemes dinamizmussal mozgassa a felszereltségtől függően 1,3-1,4 tonna körüli autót, se többre, se kevesebbre nem képes. Mindezt viszont magabiztosan megoldja, korrekt étvágy kíséretében.

Az automataváltó egyébként javarészt szépen és ügyesen gangolgat, egyedül a finomabb elindulások és megállások alkalmával érezni rajta kisebb rángatást, bizonytalanságot.

Sok csomagot elnyel - galériaA fogyasztás tekintetében csodákra nem képes ugyan az 1.5 dCi-vel szerelt Mégane, de teljesen korrekt a végeredmény. 6 liter alatt bárhol el lehet autózni vele, de nagyon karcsú, a katalógusban feltüntetett étvágyra ne számítsunk. Lakott területen kívül akár 4,5 liter alá is bekúszhat az étvágy, városban és autópályán inkább 5-6 literrel lehet számolni. Normafogyasztásunk 4,6 literre adódott, miközben a fotózással is teleaggatott teszthét alatt picivel 5 liter felett végződött a próba.

Az autó egyébként amúgy egyáltalán nem sportos karakterű, ami a futóműben is tükröződik: a felfüggesztés ugyan ügyesen lép át az úthibákon, a gyorsabb kanyarokat kevésbé kedveli, még ha mindig kiszámítható is marad a viselkedése. A kormányzás tekintetében nem lepődünk meg a plasztikusságon, hiszen ez már-már a modern kor átkának is tekinthető, azonban tesztautónk esetében ez némi pontatlansággal is társult, miközben alig kapunk visszajelzést arról, hogy mi is történik pontosan a kerekek és az aszfalt között.

A kárpitozás is igényességre vall - galériaEgyébként az állítható karakterisztika a kormányzásra is kihat, így a sportos üzemmódra kapcsolva azért jobb a helyzet. Amit viszont mindenképp ki kell emelni, hogy a Mégane szedán hihetetlenül halk odabenn, szinte nulla menetzaj, és a motor is parádésan van elszigetelve. Ezért nagy piros pontot érdemelnek a franciák.

Összességében a Mégane GrandCoupé személyében egy rettentően kiegyensúlyozott autót ismerhettünk meg, mind a minőségét, mind a praktikumát, mind a hajtásláncát tekintve. Mindennapi használatra, adott méretkorlátok között tökéletes választás, főleg, hogy riválisa is alig akad. A Renault egyébként 6,5 milliótól adja a dízel-automata verziót, csakis csúcsfelszereltséggel, ám a tesztautót a head-up display, a biztonsági asszisztensek, a tolatókamera, és a több nyalánkság már 8 millió fölé lőtte. Mindeközben egy józan, normaszintnek megfelelően felszerelt példány 7 millió alatt kijön.

Néhány dedikált gomb még elfért volna - galériaNoha alapvetően szűknek hat a motorpaletta, az igények javát lefedik a kínált erőforrások: árérzékenyeknek ott a szívó "egyhat", illetve kapható automatával combosabb turbós benzines, míg dízelfronton 90 és 110 lóerővel, illetve utóbbi esetében automatával 1.5 dCi, s végül 130 lovas 1.6 dCi, szintén automatával áll rendelkezésre. Sok variáció nincs, érdemes inkább a használati körülmények tükrében dönteni az adott hajtáslácok mellett.

Kézi váltóval talán még szebben muzsikálna - galériaA piacon sok hasonlót nem találni, a dízel automata páros és a szedán forma kombinációja meglehetősen ritka a szegmensben. Egyedül a Mazda és a Škoda tud ilyenkonfigurációt nyújtani, azonban akinek a Renault árai magasak voltak, az kapaszkodjon meg, ezek a konkurensek ugyanis még borsosabb összegért érhetőek csak el. A Mazda 3 105 lovas dízele automataváltóval 7,3 millióba kerül, jóval szerényebb felszereltséggel. mindeközben a Volkswagen cseh divíziója az Octavia 1.6 TDI DSG-t 7,5 milliótól indítja, s a Mégane szintjére szerelve még jobb kinyílik az olló kettejük között.

Néhány szóban

A Renault a Mégane új generációjával egy stílusos, egyedi és szimpatikus kompaktot dobott piacra, ráadásul a modell immáron szedánként, GrandCoupé néven is kapható. A 110 lovas, dízel, automata verzió igazi mindenes, hiszen takarékos, ultracsöndes és kényelmes útitárs, tehát a mindennapokra aligha találunk kiegyensúlyozottabb kompakt méretű négyajtóst, főleg ennyiért. Noha a francia tesztalanyunk ára húzósnak hat, a kevéske konkurenciánál csak ennél nagyobb összegekkel szembesülünk, ha nem tudunk lemondani a dízelmotorról vagy épp az automatáról..

Előnyök: Rendkívül csendes; Korrekt étvágy; Kényelmes utastér; Magas felszereltség; Dögös külső-belső megjelenés; Korrekt anyagminőség és összeszerelés

Hátrányok: Borsos vételár; Mindent az érintőpanelről kell vezérelnünk; Érzéketlen kormányzás; Olyakor-olykos bizonytalan EDC váltó; Csak csúcsfelszereltséggel kapható

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 

Kommentek