Suzuki Vitara vs. Suzuki SX4 S-Cross – Ár/érték bajnokok Magyarországról

Nyomtatás

A crossoverek és az SUV-k által gerjesztett, egyre csak növekvő divathullámot a Suzuki is meglovagolta, méghozzá nem is akárhogy. Először az SX4 S-Crosst mutatták be, az még csak a jéghegy csúcsa volt, ugyanis nem sokkal később megérkezett a – szintén – hazai gyártású Vitara, amely vagány, mutatós formáival, kifejezetten jól eltalált méreteivel és ár/érték arányával rögtön letarolta a magyar piacot. Ezek után pedig az SX4 S-Crosst is átpozícionálták valamelyest a gyáriak egy alapos frissítéssel, most pedig utánajártunk, hogy a két divatos ár/érték bajnok közül melyik viheti el a prímet. A tét pedig egyáltalán nem kicsi, hiszen az ország egyik legnépszerűbb autóiról van szó.

Természetesen mi is tisztában vagyunk vele, hogy az S-Cross és a Vitara nem teljesen azonos kategóriában játszik, hiszen előbbi valamivel nagyobb, sok króm betétjével és kevésbé terepjárós megoldásaival talán valamivel komolyabb autó benyomását kelti, míg utóbbi inkább vagány, igazi crossoveres megjelenéssel kíván hódítani. A tengelytáv tekintetében tapasztalható 10, és a teljes hossznál fennálló 12,5 centis különbség valóban nem elhanyagolható, de arról is túlzás lenne beszélni, hogy teljesen más dimenzióban mozog a két autó – főleg, hogy árban is igencsak közel állnak egymáshoz, és ez összehasonlításunk kulcsa.

Az árakat azonban hagyjuk inkább a végére, és nézzük, hogy mivel is állunk szemben a két magyar gyártású Suzuki esetében! A külsőségekre nem pazarolnék túl sok szót, hiszen úton útfélen belefuthatunk mindkét modellbe az utakon, így bizonyára már mindenki jól meg tudta nézni magának a japánok modelljeit, és abban is biztos vagyok, hogy mindenkinek megvan a maga véleménye arról, hogy melyik tetszik neki jobban. Annyit talán érdemes megemlíteni, amit már az előző bekezdésben is leírtam: a két autó gyakorlatilag teljesen más stílust képvisel, hiszen míg az S-Cross a frissítéssel a komolyságra hajtott rá, addig a Vitara formái fiatalosabbak, vagányabbak.

Persze rengeteg függ attól is, hogy milyen színben választjuk a két modellt, és ezen a ponton ki kell emelnem, hogy Vitara tesztautónk a mostanra már nem elérhető Limited felszereltségben érkezett, így ez az ezüst tető és mélykék fényezés összeállítás sajnos már nem elérhető, de ettől még rengeteg mutatós színösszeállítást tudunk megrendelni az autóhoz – például a kéttónusú fényezés sem elérhető az S-Crosshoz. Persze a nagyobb testvér is képes sokkal jobb kiállásra: ugyan senkit nem szeretnénk lebeszélni a fehér színről, de az SX4 kínálatában is vannak látványosabb árnyalatok. Olyan különbségekre is érdemes felhívni a figyelmet, mint a LED-es nappali menetfény és a fényszórók: az S-Crossban előbbi a lámpatestbe van beépítve, amiben a középső, GL+ szinten is teljesen LED-es egységeket találunk, míg a Vitarában külön háza van a nappali menetfénynek, és még a legmagasabb, GLX szinten is csak a tompított fényszóró LED-es.

Az utastérbe bepillantva hasonló lehet a benyomás, mint a külsőnél, de az S-Cross ezúttal már anyagminőségben is igyekszik felülmúlni a Vitarát, ami sikerül is neki. A nagyobb típus belül is komolyabb képet fest, köszönhetően például a kellemesebb, puhább anyagból készülő műszerfalnak, és az egyébként is „nagyautósabb” benyomást keltő formáknak – pedig széltében nincs nagy különbség a két modell között. A multimédiás rendszer megegyezik a két autóban, és bár nem a legmodernebb, de jól használható, és az újabb verziója már ismeri az Andorid Autót is, ami a Waze navigáció miatt nagy segítség (a CarPlay-t - Waze nélkül - az iPhone-osok is élvezhetik). A klímánál – akárcsak a fényszórók esetében – az SX4 már GL+ szinten két zónát kínál, míg a Vitarában ilyen lehetőség egyáltalán nincs.

Bőven vannak komfortot fokozó extrák is: van például ülésfűtés elöl, tempomat (GLX szinten akár távolságtartó) és tolatókamera is, míg az S-Crossban már GL+ szinten is jár a kulcsnélküli nyitás és indítás, amit a Vitarában csak GLX-től kapunk meg, akárcsak a középső könyöktámaszt és a középkonzol tetején lévő analóg órát – és akkor a korábban már említett kétzónás klímáról és LED-es fényszórókról még nem is beszéltünk. A praktikum helyén van mindkét autóban: a kisebb dolgainknak könnyen megtalálhatjuk a helyüket, és jár az USB és a 12 Voltos csatlakozó is.

Az ülések és az üléspozíció mindkét négykerekűben jó, és érdemes arra is felhívni a figyelmet, hogy bár Vitara tesztautónk félbőr, barna betétes ülései és bronzszínű műszerfali elemei jól mutatnak, de ezek is csak a Limitedhez jártak. A helykínálat tekintetében a második sorban azért nyerni tud a nagyobb S-Cross, hiszen nem csak több helyünk van valamivel, de kényelmesebben is tudunk ülni benne. Ugyanakkor a Vitarának sincs sok szégyellnivalója, és ugyanez igaz a csomagtérre is. Variálhatóság tekintetében teljesen megegyezik a két autó: kétszintes padló, aminek köszönhetően síkba dönthetők a hátsó üléstámlák és 12 Voltos csatlakozó is jár mindkettőjükhöz. Méretben az SX4 55 literrel felül tud emelkedni ismét, ami nem meglepő.

A motortérben két hasonló erőt képviselő, mégis teljesen más erőforrás található: míg az SX4-ben a japánok háromhengeres, 112 lóerős, turbós benzinese foglal helyet, addig a Vitarában a jó kis szívó 1,6-ost találjuk 120 lóerővel. Természetesen pontosan tudjuk, hogy ilyen esetben mire számíthatunk, mégis érdekes tapasztalat átülni egyikből a másikba: a Vitara alul erőtlen, de 4000-es fordulat felett jó nagyot rúg és egészen a limiterig nem fárad ki, míg az S-Cross már alulról is fickós a turbónak köszönhetően, viszont érdemes hamarabb elváltani. A hétköznapi használhatóság szempontjából talán valamivel jobb társ lehet a kis turbós, ugyanakkor kétségtelenül megvan az előnye a szívómotornak is.

Talán a legfontosabb különbség a hosszútávú megbízhatóság lehet: sokan félnek tőle, hogy egy ilyen méretű autóba az egyliteres, háromhengeres apróság nem lesz elég megbízható, főleg a turbó okán, míg a szívómotor egyszerű műszaki megoldásai jóval tovább kitarthat, és a szervizelése is olcsóbb. Mivel lassan már minden motor kap feltöltőt, ezért a "turbópara" már most is csak átmeneti kérdés, mégis - ha csak ezen múlik a döntés - könnyen igazságot tehetünk: aki sokat közlekedik rövid távon és/vagy városban, az vegye a szívót, mindenki más azonban megbízhat a turbós technikában is.

A másik összeütközés általában a páratlan hengerszámban keresendő, ugyanis sokan nem szeretik a háromhengeresek jellegezetes hangját és vibrációit, noha utóbbiakat a Suzuki nagyon ügyesen szűrte ki, de a négyhengeres 1,6-os járása persze így is finomabb – ugyanakkor nagyobb sebességnél a hangerő már szinte megegyezik a két autó esetében. Az viszont kétségtelen, hogy teljesítmény szempontjából nem kell félni az egyliterestől, hiszen kellemesen képes mozgatni a sofőrrel együtt is 1,2 tonna alatti autót – ugyanez egyébként igaz a Vitarára is, de esetében a később ébredő nyomaték és teljesítmény több váltásra késztet minket. Röviden: hétköznapi, azaz nem kiforgatós közlekedésnél az SX4 bizony erősebbnek érződik, leszámítva a legalsó (1500 alatti) fordulatszám-tartományt.

Ha már szóba jött a váltás, a két modell ötsebességes kézi váltója ugyanazt hozza: kellemes váltási érzet és átlagos váltóút, egyedül a rükverc akadt alkalmanként, de ez sem okozott nagyobb fejfájást. Ugyanez igaz a kormányzásra is, amely eleget tesz a dolgának – persze sok visszajelzéssel nem szolgál az útról, és viszonylag sokat is fordul, de lehet vele jókat autózni mindkét négykerekű esetében. Soha nem találnák ki, de a futóművek tekintetében is mintha osztozna a két esztergomi Suzuki: elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros egységek dolgoznak, a hangolás pedig egészen jól sikerült a japánoknak. A magas felépítés ellenére a gyors kanyarokat is eltűrik a Suzuki modelljei, ugyanakkor az úthibákat is egészen jól kezelik, összességében ezen a fronton jól teljesít az S-Cross és a Vitara is – nem ezen fog múlni a választás.

Aki arra számított, hogy majd a töltőállomásoknál igazságot tud tenni, az téved, ugyanis fogyasztás szempontjából is igencsak közel áll egymáshoz a két hajtáslánc. Normakör tekintetében ugyan van két deci előnye az S-Crossnak (5,8 l vs. 6 l), de a vezetési stílus függvényében a nagy átlagot tekintve ez a helyzet akár meg is fordulhat. Start-stop rendszer mindkét modellhez jár, így városban sem szalad el nagyon a fogyasztás, és autópályán is hasonlóan teljesítenek. A táblázat alapján furcsállhatják az előző számpárost, ugyanis a Vitara neve mellett 6,2 literes átlag szerepel, de tesztautónkban dolgozott a Suzuki egyébként egészen ügyes, többféle üzemmóddal is rendelkező AllGrip összkerékhajtása, ami méréseink szerint két decit dobott rá a fogyasztási értékre a sima elsőkerekeshez képest. Ha már a mechanikus opcióknál tartunk: hatfokozatú bolygóműves automataváltó mindkét motorhoz rendelhető.

Maradnak tehát az árak, amik alapján meghozhatjuk a döntést. Az igazságos összehasonlítás érdekében az ideális, sőt, annál valamivel bőségesebb GL+ felszereltségek árait fogjuk összevetni, amelyek a két modell esetében nagyjából megegyeznek, habár az S-Cross ad néhány extrát pluszban, amit a tesztben már említettem (pl. kétzónás klíma, LED-es fényszórók, kulcsnélküli rendszer). A másik fontos dolog, hogy a táblázatunkban is szereplő listaárak még kiindulási pontnak sem igazán felelnek meg, ugyanis valójában jóval alacsonyabb összegeknek örülhetünk. A valóság ugyanis a következő, amit a különböző használtautó portálok újautó hirdetéseit böngészve, vagy egyszerűen besétálva egy Suzuki szalonba könnyen ellenőrizhet bárki: a Vitara GL+ 1,6 literes szívómotorral és metálfényezéssel körülbelül 4,2 millió forintért vihető haza, míg az S-Cross az egyliteres turbóssal, metálfénnyel és GL+ felszereltséggel 4,35 millió környékén. Hangsúlyozzuk: nagyon is jó felszereltséggel, sőt, hat évre bővített garanciával, ami kétszeresen is aláhúzza nevüket, tökéletes okot szolgáltatva népszerűségükre.

Ezek az árak pedig magukért beszélnek, hiszen legfeljebb a vadonatúj Dacia Duster esetében tudunk hasonló felszereltség és teljesítmény mellett ilyen számokat említeni. Most pedig mindenki eldöntheti magában, hogy az a plusz nagyjából 150 ezer forint megéri-e a jobb felszereltségért és a valamivel nagyobb helykínálatért. Amennyiben minket kérdeznek, a válasz igen, hiszen a felszereltséget beleszámolva gyakorlatilag ugyanannyiért kapunk tágasabb, alul izmosabb, minőségibb autót. Ugyanakkor teljesen logikus érvekkel megmagyarázható az is, ha valaki a Vitarát választja: már az is elég, ha valakinek egyáltalán nem tetszik az SX4, de a szívómotor várhatóan olcsóbb hosszú távú fenntartása is egy teljesen jogos indok lehet. Ráadásul az SX4 S-Cross és a Vitara is kiválóan teljesít autóként, így tulajdonképpen bármelyiket is válasszuk, nem fogunk rosszul járni.

Konkurensekből persze rengeteget fel lehetne sorolni, és néhány közülük egy nagyobb kompromisszummal akár árban is versenybe szállhatna, de ilyen teljesítménnyel és felszereltséggel vizsgálva mindegyikük jóval drágább lesz a Suzukiknál – elég Szabó kolléga korábbi Kia Stonic-Opel Crossland X összehasonlítóját megnézni.

Néhány szóban

A Suzuki nehéz, mégis kellemes helyzetbe hoz minket crossover kínálatával, hiszen az árban egymáshoz nagyon közel álló SX4 S-Cross és Vitara közötti választás nem egyszerű, mégis bármelyikkel térjünk haza, nem fogjuk megbánni. A nagyobbik testvér plusz felszereltsége és valamivel jobb helykínálata szerintünk megéri a minimális felárat, ugyanakkor a Vitara szívómotorja hosszabb távon mégis visszaállíthatja a valódi különbséget, hiszen fenntartása és karbantartása olcsóbb lehet. A másik nagy választófal pedig biztosan a megjelenés lesz, és ebben azért sokat segít nekünk a japán gyártó, ugyanis a két modell teljesen más stílust képvisel, ami lehet, hogy már első ránézésre egyértelmű döntéshez segíti a vásárlókat. Mindenesetre bárhogyan is döntsenek a vevők, rosszul nem igazán járhatna a Suzuki hazai gyártású ár/érték bajnokaival.

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark