Ford Fiesta 1.0 EcoBoost teszt (2017) – Üdítően komoly

Nyomtatás

A kisautók mezőnye erőteljesen megoszlik: ott vannak a vidám csöppségek, amelyek színes egyéniségként csalnak mosolyt úgy általában mindenki arcára, míg a másik oldalt az egyre komolyabb megjelenésű és képességű típusok képviselik, amelyek lassan a kompaktok orra alá is borsot törnek. Vagy épp (bors)mentát morzsolnak, ahogy teszi azt aktuális tesztalanyunk a mentazöld színben felbukkanó új Ford Fiesta.

Kicsit elbagatellizálva a külsőségeket, az új Fiesta nem lett paradigmaváltó az elődhöz képest, a formák, idomok vizslatása helyett hát rögtön a volán mögé ülök, kulcs a zsebben, ujj a gombon és már horkan is a háromhengeres turbómotor. Ez az a pont, ahol az említésre méltóan kényelmes ülés és a tapintás alapján jó minőségű anyagok keltette pozitív első benyomás egy pillanat erejéig megkérdőjeleződik. Az Év Motorja díj nyerteséhez kissé méltatlan módon, kulturálatlanul indul be a kis turbós erőforrás, nagyot rántva a karosszérián. Szerencsére ez a markáns ráncigálás csak beindításkor és leállításkor jelentkezik, menet közben, fordulaton már simább járással nyugtat, és más szempontokból is jól teljesít.

Hajrá, innen bizony javítania kell a kék oválos kisautónak, ha nyeregben akar maradni a kedvező megítélésért folytatott harcban. Mindezt nagy erőbedobással próbálja is megtenni a Fiesta – a motortól eltekintve már az első pillanattól érződik, hogy komolyságával kikívánkozik a kategóriából, természetesen felfelé.

És itt nem csak az üléspozícióra, a kényelemre, az ergonomikus, nagyautós műszerfalra, a sok-sok szolgáltatással kecsegtető felszereltségre kell gondolni, hanem úgy általánosságban mindenre. A Fiesta már a generációváltás előtt is nagyon komoly kisautónak mutatta magát, azonban most tényleg betetőzni látszik a folyamat és az Opel Corsa, illetve Volkswagen Polo mellé zárkózik fel tesztalanyunk e tekintetben. Ha nem tudnánk, hogy kisautóban ülünk, akár egy kategóriával fentebb is érezhetnénk magunk.

Nagyjából ez az az érzés, amely teljes mértékben körüllengi a Fiestát, és ami minden porcikáján, a vele megtett minden méteren érződik. Főleg így, hogy a (majdnem) legjobban felszerelt Titanium Technology szintet kaptuk meg, további extrákkal megspékelve. Kellemes anyagok, példás összeszerelési minőség, szép felbontású, immáron kifogástalan logika alapján működő érintőképernyős multimédiás rendszer, asszisztensek arzenálja és még jó pár apróság együtt igyekszik rácáfolni tesztalanyunk kisautó mivoltára.

Az ülésfűtés és kormányfűtés már-már magától értetődik, azonban a meglepően szépen és szofisztikáltan működő távolságtartó tempomat, a sávtartó segéd, a holttérfigyelő és az automata parkolórendszer is része a csomagnak, ami még így sem teljes. A csúcshoz még a napfénytető, a nagyobb alufelnik, az elektromos hátsó ablakemelők és a digitális klíma hiányzott.

Csodák persze nincsenek, ennek megfelelően a hirtelen jött mámort a ritkábban tapintott helyeken átlagos műanyagok vagy épp a szerényebb hátsó helykínálat józanító hatása követi. Persze mindez nem csökkenti a mentazöld Fiesta érdemeit, mindinkább mutatja azt, hogy sehol sincs kolbászból a kerítés.

Hamar elszaladtunk a küllem mellett az elején, ám a kötelező kör természetesen nem marad el: a Ford a front esetében maradt a jól bevált receptnél, mindösszesen inkább finomítottak rajta. A fényszórók látványos, majdnem teljesen körbeszaladó menetfénnyel gazdagodtak, s formájuk elnyújtottabb, cicásabb lett, miközben a harcsaszáj hűtőmaszk kissé átrajzolt verzióban, de maradt a régihez hasonlóan a front meghatározó eleme, sok-sok krómmal persze.

A sziluett is hasonló az elődéhez, azonban a hátsó lámpák a vertikális elrendezés helyett immáron vízszintesen nyújtottak, ami optikailag csökkenti a magasságot. Újdonság a Bohai Bay Mint néven megrendelhető, és egyébként a szemlélőket nagyon megosztó fényezés. A halvány mentazöld atvitt és a szó szoros értelmében is üdítő kivétel, hoz egy kis nem mindennapi színt a hétköznapok szürkeségébe.

A Fiesta értékét növeli, hogy temérdek praktikus részletet fedezhetünk fel rajta: ilyen a 30.000 forintért megváltható, a nyitáskor előbukkanó élvédő, a sok-sok jól eltalált tároló, illetve kis rekesz. A 8 hüvelykes érintőkijelző egyébként kerülhetett volna mélyebbre is, vagy esetleg kis szögben a vezető felé fordítva, így ugyanis mintha kicsit oldalról tekintenénk rá folyton. Az ergonómiai bakik sora itt nagyjából be is fejeződik, a szőrösszívűek esetleg a fűtőszálakkal megspékelt első szélvédőt sorolhatják ide.

Az igazán kétoldalú tényező a Fiestában mindenképpen a motor. Ugyanis olykor-olykor tényleg kulturálatlan, leplezni sem tudja háromhengeres mivoltát, azonban mindeközben kellően dinamikus vele az autó és a fogyasztása is korrekt. A kis turbómotor vidáman indul meg és lelkesen pörög, azonban túlságosan forgatni felesleges – az alacsony fordulatszám-tartományokban is jól érzi magát, ráadásul a hatgangos váltó gondoskodik róla, hogy mindig ideális fordulaton járathassuk a háromhengerest.

A 100 lóerő pont elég arra, hogy az ötajtós dinamikus kisautóvá váljon, ám közben nem is kér sokat. Normál, vegyes használatban is magabiztosan tartható az étvágy 6 liter alatt, azonban odafigyelve 5,5 liter körül is elvan az 1.0 EcoBoost. Autópályán persze inkább a 6 liter irányába tendál a fogyasztás (ilyenkor, azaz 130 km/h-nál ’csak’ 2700-at forog), városban 5 litert, a lakott területet elhagyva 4-4,5 litert gurít le a torkán. Teljesen jó motor, jól kapcsolható és tetszetős áttételezésű váltóval, mindösszesen a kifinomultságával akad némi gond tehát.

Amitől igazán tuti gép lett a Fiesta az elmondottakon felül,, az nem más, mint a futóműve. Az elöl MacPherson, hátul csatolt hosszlengőkaros felfüggesztés rácáfol mind az autó méreteire, mind a hátsó futómű felépítésére. Kellően komfortos, de kanyarokban a végletekig stabil és hihetetlenül gyors. Ezért nagyon vaskos pirospont jár a Fordnak, mert ilyen vezetési élményt kevesen tudnak ajánlani, még a kissé plasztikus kormányzás ellenére is.

Összességében tehát nem is tagadhatom, hogy a Fiesta nagyon jó autóra sikerült, jó futóművel, kulturálatlansága ellenére jó képességekkel rendelkező motorral és jó minőségű utastérrel, ráadásul olyan extrákkal, amikre sok esetben csak a nagyobb kategóriákban van lehetőség. Mindezt tükrözi a vételár is, hiszen minimum 4.63 millió forintot kell letenni ahhoz, hogy hazavigyünk egy egyliteres, 100 lovas Fiestát. Azonban a történethez hozzátartozik, hogy már a Business csomag is nagyon széleskörű extrázottságot takar. A teletömött tesztpéldány kisautós mércével már-már vállalhatatlan magasságokban, bőven 6 millió felett jár.

Persze a hasonló karakterű versenytársakért sem kell sokkal kevesebbet fizetni – a legkomolyabb ellenfél, a Volkswagen Polo a generációváltás miatt már, és egyben még nem szerepel a németek repertoárjában, így jelenleg legfeljebb készletről érhetjük el az előző verziót. Az Opel Corsa (1.0T 110 LE) viszont hasonló árszínvonalon indul és a felszereltség tükrében is nagyjából a Fordnál tapasztalt összegekkel találkozunk. A szintén literes és 100 lovas Hyundai i20 annyival tud többet, hogy már szerényebb extrázottsággal, ennek megfelelően alacsonyabb áron is elérhető, kedvezményt is számítva már 4 millió alatt is találunk korrekt összeállítást belőle. Stílus és képességek terén a Mazda 2 is bekerül a kalapba, 90 és 115 lovas szívómotorral szerelve. Előbbivel kicsit lomhább tesztalanyunknál, cserébe kisebb árelőnnyel elhozható.

Néhány szóban

A Fiesta bár látványra nem újult meg radikálisan, mégis szinte minden ponton előrelépett elődjéhez képest. Kiváló futómű, kisebb fenntartásokkal korrektnek nevezhető turbómotor, elöl tágas, hátul és a csomagteret illetően átlagos helykínálat áll a csomagban. Abban a csomagban, amely egyértelműen a tisztességes felszereltségre fókuszál, a kategóriában nem mindenütt elérhető tételekkel. Ennek megfelelően ára is borsos, azonban megjegyzendő, hogy az tudásával arányos.

Előnyök: Lendületes, fiatalos formák; Kellően feszes, mégis komfortos futómű; Pontos váltó; Korrekt fogyasztás; Jó anyag- és összeszerelési minőség; Felsőbb szintű extrák; Egy kategóriával komolyabbnak ható életérzés

Hátrányok: Hátul passzentos belső tér; Nem túl nagyvonalú csomagtartó; Kulturálatlan háromhengeres, A vezető által nem tökéletesen látható érintőkijelző; Borsos vételár

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Hozzászólások  

 
#1 Andras79 2017-08-31 17:48
Hát ez csúnyább lett, mint az elődje volt, főleg a hátulja, de az orra se valami szép... :-(
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark