Ford Edge 2.0 TDCi 210 Aut. Sport teszt - Amerikai stílusban

Nyomtatás

Manapság egyre több gyártó alkalmazza a globális modellek stratégiáját, de hiába forgalmaznak egy-egy típust a világ szinte minden táján, egy-egy valóban mindenhol sikeres autót leszámítva az összesnek megvan a saját kiemelt vadászterülete. Ez a Ford Edge-ről is elmondható, hiszen kár lenne tagadni, az amerikaiak méretes SUV-ja nem elsődlegesen a hazai vásárlók számára készült, de ez nem jelenti azt, hogy itthon ne állná meg a helyét.

Az Edge az európai piacon a Ford hobbiterepes palettájának csúcsát képviseli, amit mind méretei, mind pedig árcédulája jól mutat – noha az Egyesült Államokban közel sem számít a legnagyobbnak. Habár az SUV-kat gyakorlatilag úgy viszik, mint a cukrot, ez a méretkategória itthon azért kevésbé kelendő, amit ugyancsak a robosztus méretekre és az árra vezethetünk vissza. Tudták ezt a gyáriak is, így bár az S-Max és a Galaxy közeli rokona az Edge, megjelenését tekintve sokan azt gondolhatják, hogy a tengerentúlról lett beszerezve az autó, pedig bármelyik Ford kereskedésben meg lehet vásárolni.

Nem véletlenül hiszik azt sokan, hogy az Edge bizony nem Európa számára készült, hiszen bár sok helyen találunk párhuzamokat, tesztautónk formái nem teljesen illenek a Ford hazai palettájába. Ezzel ugyanakkor nincs semmi probléma, hiszen az óriási, 4,8 méter hosszú és közel 1,93 méter széles autó bizony igencsak látványosra sikerült. Elöl a méretes, fekete hűtőrács, az agresszívra húzott, szögletes fényszórók és az izmosan domborított motorháztető, hátul pedig az autó teljes szélességében világító lámpatestek vonzzák magukra a járókelők figyelmét – és akkor a dinamikusan lejtő tetőívről még nem is beszéltünk.

Mindezt látványos kipufogó-kivezetésekkel, látványos fényezéssel és formás, 20 colos keréktárcsákkal fűszerezték tovább a gyáriak – utóbbiak egyébként az autó méreteihez képest egyáltalán nem tűnnek túl nagynak. Tesztautónk egyébként a Sport felszereltséggel érkezett meg hozzánk, amihez a fekete díszítőelemek mellett ültetett futómű is jár, illetve ilyenkor a lökhárítók alsó részei is színre vannak fújva. Mindennek köszönhetően az autó szó szerint vonzza a tekinteteket, amiben nyilván a narancssárga fényezésnek is komoly szerepe van, de már csak méreteit tekintve is nehéz nem észrevenni az úton az Edge-t.

Az utastérbe bepillantva már teljesen más a helyzet: belül egy az egyben az S-max és a Galaxy megoldásai köszönnek vissza. A formákkal és az ergonómiával így nincs gond, de az anyagminőség ezúttal is lehetne jobb. Sok helyen bizony kemény, kopogós műanyagokat találunk, ami tesztautónk 16 millió forintos árát tekintve bizony nem túl dicséretes, de erre megoldást jelenthet a Vignale felszereltség, aminél az S-Maxhoz hasonlóan mindent finom bőrrel borítanak be a gyáriak – ráadásul nem is jelentősen drágább. Ez nagy valószínűséggel a tesztautónkban tapasztalható folyamatos nyikorgáson is javít, ami bár könnyen lehet, hogy egyedi hiba volt, a testvérek esetében is tapasztaltunk hasonlót, amire az S-Maxnál például megoldást jelentett a Vignale csomag.

A nálunk járt Edge-ben még a korábbi, kissé problémás multimédiás rendszer kapott helyet, de az újabban megrendelt modellek esetében már az S-Max Vignale tesztautóban is megtalálható, sokkal jobb egység kap helyet, így ez nem mérvadó. Az ergonómia mellett a kényelemmel sincs gond: az üléspozíció jó, a fotelek kényelmesek, és minden irányban bőven elegendő a hely elöl és hátul egyaránt – arról már nem is beszélve, hogy gyakorlatilag minden fontos extra alapáron jár, így például a fűthető üléseket, az elektromos csomagtérajtót, a tolatókamerát, a parkolóradart, a sávtartót és a fűthető kormányt is megkapjuk. Ezeken felül csupán olyan dolgokért kell fizetnünk, mint az adaptív LED-es fényszórók, a szellőztethető ülések, az osztott képes frontkamera vagy éppen a bőrülések.

Egyedül a plusz két ülés lehetőségét hiányoltuk az autóból, hiszen a konkurensek nagy részéhez kérhető ilyen opció, noha az Edge esetében a sportosra húzott tetőív miatt valóban csak szükségmegoldást jelenthetnének a plusz székek. Cserében azonban hatalmas, alapból is 602 literes, és akár közel 2,1 köbméteresre bővíthető csomagteret kapunk – amihez alapáron jár az elektromos ajtó. A praktikumra szintén nem lehet panasz, sok méretes tárolót rejt az utastér, egyedül talán a túlságosan mély pohártartók lehetnek zavaróak kissé, de valakinek ez is inkább pozitívum lehet.

Az Edge bizony nem csak belül, hanem a lemezek alatt is egy az egyben megegyezik a korábban már emlegetett testvéreivel, így a motortérben is ugyanazt a 2-literes, 210 lóerős, 450 Nm-es csúcsnyomatékkal rendelkező turbódízelt találhatjuk, mint a Szabó kolléga által tesztelt S-Maxban, ami egy hatfokozatú duplakuplungos automataváltón keresztül juttatja el a kerekekhez az erőt – az Edge esetében az alapáras intelligens összkerékhajtásnak köszönhetően mind a négy kerékhez. Az amúgy is egészen kulturált erőforrást az Edgbe-ben aktív zajszűrő teszi még halkabbá, amit a hangszórókból kiadott ellenzajjal értek el a gyáriak. Emellett pedig a hangszórókból a dízelnél dölyfösebb motorhang árad.

Az izmos öngyulladós szinte minden fordulatszám-tartományban vehemensen mozgatja a nagy testet: a 9 másodperces 0-100-as sprint ugyan nem sportautókat megszégyenítő eredmény, de bőségesen elég a dinamikus autózáshoz, az Edge 1,84 tonnás üres tömegéhez képest pedig jónak is mondható. A magabiztos autózás tehát nem akadály, sőt, az előzéseket is nagy önbizalommal kezdhetjük meg, amiben a duplakuplungos automata is jó társ – amellett, hogy nyugodt tempóban finoman pakolgatja a sebességeket, gyorsításnál is kellő tempóval reagál.

A Sport felszereltség mellé járó ültetett futómű talán kissé túlzás a hatalmas SUV mellé, de kétségtelen, hogy jókat lehet autózni az Edge volánja mögött. Persze az autó hatalmas súlya és felépítése okán sosem lesz sportautó, de kategóriáján belül kétségtelenül az egyik legélvezetesebben vezethető autó. Ezért cserébe meg kell barátkoznunk a feszesebb beállításokkal, így bár az úthibákat jobban fogjuk érezni, ez még bőven vállalható szinten marad. Az adaptív kormányzás szintén alapáron jár a Sport felszereltség mellé: a kopttól koppig mindössze 2,1 kört forduló kormány változó áttételezését ugyan szokni kell, de pontosságával és jó súlyozásával így is példaként állítható a sokszor plasztikus és érzéketlen megoldásokkal megáldott SUV-k között.

Habár a felépítését tekintve, illetve az ügyes összkerékhajtásnak köszönhetően az Edge akár terepen is bizonyíthatna, tesztautónkat legfeljebb vendégként tudnánk elképzelni keményebb körülmények között – főleg a Sport felszereltségi szinttel. A fogyasztásról eddig még nem esett szó, de rendszeres olvasóink korábbi tesztjeinkből már ismerhetik a Ford izmos dízelének képességeit, így ezúttal sem fognak meglepődni ha azt mondom, hogy egészen kellemes meglepetést okozott az óriás a benzinkúton. Megvallom őszintén, nem fogtam vissza a 210 tagú ménest a teszthét alatt, így ehhez mérten kifejezetten jó eredménynek mondható a 7,5 literes tesztátlag, amit a 6,5 literes normakör is alátámaszt.

Az Edge legfájdalmasabb pontja azonban kétségkívül az árcédula lehet, amely tesztautónk esetében közel 16 millió forintot mutat – persze ebben már szinte minden extra benne van. A rendkívül magas alapfelszereltség miatt az indulóár is igencsak húzós, ugyanis a 210 lóerős változatért minimum 14 millió forintot kell leszurkolnunk, míg a legoptimálisabb változat nagyjából a kettő között helyezkedik el. Ha úgy érezzük, hogy a 180 lóerős dízel is elég a méretes SUV-hoz, akkor 845 ezer forintot spórolhatunk, ami bizony nem kevés, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy míg az erősebb kivitel alapáron automataváltóval érkezik, addig a gyengébbikhez csak hatfokozatú manuális váltó elérhető – ezt is beleszámolva pedig már nem olyan ijesztő a felár. A legjobb választás azonban a több hibát is kijavító Vignale felszereltség lehet, ami ugyanúgy felszerelve alig pár százezerrel drágább, de ezt a felárat bizony megéri, ha már mindenképpen az Edge-t választanánk.

Konkurensekből nincs hiány, hiszen egyre több gyártó hozza el az öreg kontinensre – köztünk hazánkba is – méretes hobbiterepesüket. Az egyik legerősebb ajánlat talán a dél-koreai Hyundai-Kia párostól érkezik: a Santa Fe 200 lóerős dízellel és hét üléssel is legalább 1 millióval olcsóbb, de még a méretesebb Grand Santa Fe is megáll 16 millió alatt – ráadásul ezért a pénzért olyan extrákat is megkaphatunk, ami a Fordhoz nem is rendelhető. A Kia Sorento ugyancsak hétszemélyes kivitelben még a testvérmárka modelljeinél is jobb áron, alig több mint 14 millióért kínálja magát minden jóval felszerelve, ugyancsak 200 lóerős dízellel. Valamivel egyszerűbb, de ugyancsak minőségi megoldásokkal a Škoda Kodiaq is harcba szállhat a kategóriában, ráadásul minden jóval felszerelve, 190 lóerős 2-literes dízellel is mindössze 13,1 millió forintba kerül. Hamarosan azonban megérkezik a Peugeot 5008 és a Renault Koleos is, melyek szintén kihívói lehetnek majd az Edge-nek.

Ha egyáltalán nem vágyunk plusz ülésekre, akkor egy kis kompromisszummal, azaz valamivel alacsonyabb felszereltséggel már a prémiumok felé is kacsingathatunk, hiszen bár az Audi Q5, a BMW X3 és a Mercedes-Benz GLC valamivel kisebbek, de így is családbarát méretűek. Emellett 16 millió forintért hasonló menetteljesítményekkel bíró dízelmotorral már könnyen elhozhatók, ráadásul egészen kellemes felszereltséggel. Lehetőségekből tehát nincs hiány, de ettől függetlenül senkit nem beszélnénk le az Edge-ről, hiszen egy szerethető, karakteres autóról van szó.

A cikkben látható, és a galéria végén csokorba szedett, gyönyörű vízjeles fotókért ezúttal is Erdélyi Ferencet illeti a köszönet, akinek további munkáit ide kattintva tekinthetik meg.

Néhány szóban

Az S-Max és a Galaxy közeli rokonaként, de mégis teljesen eltérő, amolyan amerikai stílussal kíván hódítani a Ford Edge, amelyet látványos, már-már agresszív megjelenésével és hatalmas méreteivel nem lehet nem észrevenni a forgalomban. Hét üléssel ugyan nem kérhető az autó, de öt ember és csomagjaik számára királyi kényelmet biztosít, míg izmos hajtásláncával magabiztosságot ad sofőrjének – nem mellesleg pedig viszonylag takarékos is. Hibái persze akadnak, amelyekért főleg a gyengébb minőségű, nyikorgó utastér a felelős, de ezeket a finom Vignale felszereltség megoldhatja. Az egyetlen komolyabb visszatartó erő az árcédulája lehet, de aki mégis úgy dönt, hogy kifizeti a kövér összeget az Edge-ért, egy kellemes társat kap cserébe.

Előnyök: Látványos megjelenés; Praktikus, hatalmas utastér; Takarékos, dinamikus dízelmotor; Jó menettulajdonságok; Magas alapfelszereltség

Hátrányok: Nyikorgó utastér; Néhol gyenge minőségű anyagok; Magas ár; Kevés variációs lehetőség

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark