Mercedes-Benz S 400 d 4MATIC lang teszt – Az autók királynője

Nyomtatás

Immár hosszú évtizedek óta a Mercedes-Benz S-osztály jelenti a mércét a luxuskategóriában. Kétségtelen, hogy léteznek nála gyorsabb, drágább, sportosabb, exkluzívabb, vagy éppenséggel kívánatosabb autók, ám technológiailag nem igazán van feljebb. Persze a luxuskategóriában nehéz objektíven ítélkezni: legyen szó akár az Audi A8-ról, akár a 7-es BMW-ről, vagy akár a(z új) Lexus LS-ről, ezek a csúcsmodellek kivétel nélkül az autóipar aktuális technológiai állását mutatják. A luxusautók királynője azonban szerintünk még mindig az S-osztály, ami nem egy objektív vélemény, de a szegmensben egyetlen másik modell sem képes ennyire ügyesen elhitetni az emberrel, hogy megérte kiadni érte a rettenetesen magas vételárat.

Hogy mennyit is? Tesztautónk esetében például bő 50 millió forintot. Igen, jól olvasták: a képeken látható fekete csillagos listaáron mintegy 51,5 millió forintba kerül. És nem egy V12-es csúcs benzinmotorral, hanem egy hathengeres dízelmotorral… De milyen dízelmotorral?! A Mercedes idén frissítette fel az S-osztály 2013-ban megjelent aktuális, W222 modellkódra hallgató generációját (a frissítésről részletesen korábbi bemutató cikkünkből, ide kattintva olvashatnak), és mind benzin-, mind pedig dízelfronton jelentős változások történtek a motorháztető alatt.

A legnagyobb érdekesség kétségtelenül a vadonatúj fejlesztésű, OM656 gyári kódjelű, 2,9 literes feltöltött sorhatos benzin- és dízelmotorok megjelenése, ami azt jelenti, hogy bő 20 év kihagyás után a gyártó ismét visszatért a jó öreg sorhatos technológiához - ahhoz, amihez a legnagyobb konkurens, vagyis a BMW a kezdetek óta töretlenül ragaszkodik. A V6-osok tehát szép lassan búcsúznak a Mercedes palettájáról, helyüket pedig az új soros hathengeresek veszik át, amelyek lényege, hogy az építőkocka elvet követve szoros rokonságot mutatnak négyhengeres testvéreikkel (igen, akárcsak a BMW-nél), így egyazon technológia több motornál alkalmazható, jobban leosztva a költségeket.

Az új 2,9 literes dízelmotor a frissített S-osztályban rögtön 2 teljesítményváltozatban debütált: a 350 d 286 lóerős és 600 Nm-t, a 400 d pedig 340 lóerőt és 700 Nm-t kínál. Utóbbi nem mellesleg a gyártó történelmének legerősebb dízele, függetlenül attól, hogy korábban duplaturbós, nagyobb V8-as dízelei is voltak a Mercedesnek. Igaz, a BMW-től még így is viszonylag nagy a lemaradás teljesítményben: a bajorok legújabb 3-literes dízelének legerősebb változatát 4 (!) turbófeltöltő lélegezteti, 400 lóerőt és 760 Nm-t produkálva, amit a 750d-ben nemrégiben alkalmunk volt kipróbálni - hozzáteszem, a tesztautó ára rímelt a frissen próbált S-osztályéra. Fantasztikus autó volt a 750d, de ha hiszik, ha nem, az S 400 d jobban kellene, mert hiába gyengébb kicsit, ereje így is több, mint elég, kulturáltságban, csendességben és hangszínben pedig jobb a BMW motorjánál, márpedig ebben az osztályban véleményem szerint ez fontosabb.

Az új motorok különben az S-osztályhoz hátsókerékhajtással és összkerékhajtással, továbbá ‘normál’ és hosszú (lang) karosszériával is elérhetők. Nekünk a csúcsok csúcsához volt szerencsénk: a hasznos 4MATIC összkerékhajtás dolgozott hosszított tesztautónkban (ami hiába drága, ebben az osztályban javallott extra, hiszen télen nem elegáns elakadni egy 30-40-50 milliós autóval…), ami minden földi jóval, például az elnöki jobb hátsó üléssel is meg volt kenve. Gyakorlatilag a hátsó ülésfűtést és az ajtószervókat leszámítva semmilyen extra nem hiányzott tesztautónkból, bár előbbi fájó hiány egy ‘elnöki’ limuzinnál. De nem csoda, hogy minden a fedélzeten volt, mi szem-szájnak ingere, hiszen egy extra hosszú, V8-as, 469 lóerős Mercedes-Maybach S 560 alapáron bő 8 millió forinttal kedvezőbb áron kelleti magát, mint agyonextrázott tesztautónk.

Az opciókat órákig lehetne sorolni: hátsó hűtőszekrény - ami a csomagtartóból sajnos nagyon sok helyet elvesz, így csak azoknak javallott, akik rendszeresen szállítanak protokollvendégeket -, elektromosan állítható hátsó üléssor jobb hátul elfektethető üléssel, elsötétíthető dupla panorámatető, éjjellátó asszisztens, teljes vezetést támogató arzenál (amihez foghatót működési finomságban sehol máshol nem találunk), mindentudó LED-es fényszórók, légrugók, teljes okostelefon-integráció, fantasztikus hangú Burmester csúcshifi ki-/betekeredő magassugárzókkal és térhangzást biztosító tető-hangszórókkal, szellőztethető ülések (elöl) masszázsfunkcióval (az ülésfűtés segítségével dolgozó lávaköves masszázsok tényleg fantasztikusak), körben árnyékoló rolók, kanyarodáskor az oldaltartást felpumpáló fotelok, hátsó szórakoztató rendszer TV-funkcióval, sokszínű világításcsomag és még hosszasan sorolhatnánk.

Az S-osztály extráin, és azok működési finomságán órákig el lehet szórakozni, amit én meg is tettem, a Feleségem aggódva hívott telefonon, hogy hova tűntem, miközben én csak az udvaron nyomkodtam a tesztautót, felfedezve a kismillió funkciót és megismerve az egyébként logikus menürendszert. Nagy élmény ez azoknak a technokrata embereknek, akik éreznek ilyesmire affinitást, bár szerény véleményem szerint az 50 millió forintot kifizető tulajdonosok közül nagyon kevesen fogják órákig tanulmányozni autójukat.

Amit viszont külön kiemelnék a tesztautó kapcsán, az a végtelenül arányos megjelenés. Napokig nem akartam elhinni, hogy egy hosszított verziót kaptam tesztelésre, és csak akkor fogadtam el, amikor láttam az úton egy ‘normál’ hosszúságú S-osztályt és egyértelművé vált, hogy ez hosszabb annál. A luxuskategóriában a hosszított modellek rendszerint kissé aránytalanabbak, drabálisabbak rövidebb testvéreiknél, mindig tetten érhető a tengelytávba és a hátsó ajtókba toldott centiméterek negatív hatása a formatervre. A Mercedes 2013-ban, az aktuális S-osztály bemutatásakor azt nyilatkozta, hogy az alapformát nem a rövid, hanem a hosszabb változathoz szabták, és bizony igazat mondtak: ez az autó így gyönyörű, ahogy van. És hiába szinte mm-re akkora minden dimenzióját tekintve, mint egy hosszított 7-es BMW - ami szintén fantasztikus autó -, az S-osztály egy kicsit jobban áttekinthető, kisebb autó érzetét kelti, jobban manőverezhető, ugyanarra a parkolóhelyre könnyebben beálltam vele az udvaron. Le a kalappal tehát a tervezők előtt, bár érthető, hogy számukra a hosszabb verzió jelentette a kiindulási alapot, hiszen a többi ellenlábassal ellentétben S-osztályból létezik még hosszabb kivitel, történetesen a már fentebb említett Mercedes-Maybach S, így muszáj volt ‘univerzálissá’ tenni a formát.

A klasszikus teszt-aspektusokba különben nagyon nehéz elmerülni, ugyanis bárminemű elfogultság nélkül mindenről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Az új S-osztály végtelenül csendes, elöl-hátul leírhatatlanul kényelmes, futóműve nagyon-nagyon finom, a kezelőelemek működési kultúrája elsőrangú, sőt, még a multimédiás rendszer is úgy szuper, ahogy van - a szélesvásznú kijelzővel együtt -, mindenki saját igényei szerint tudja összeállítani a két kijelző által alkotott szélesvásznú cockpitot, amin akár 5 különböző funkciócsoport jelenhet meg egyszerre, így tényleg mindent át tudunk tekinteni egy pillanat alatt. A rendszer persze magyarul is beszél és gyönyörű a megjelenítése, egyedül a sebességén lehetne még picit reagálni. Az ülések komfortjára szintén kár fecsérelni a szót, a fotelok elöl-hátul fantasztikusak. Az autó klasszikus értelemben vett tesztelése során tehát kicsit meg voltam lőve, rendszerint üresen kellett hagynom jegyzetem ‘hiányosságok’ pontját.

Három dolgot jegyeztem csak fel: azt, hogy a csomagtartó a helyrabló elektromosan állítható hátsó ülésekkel és a hűtőszekrénnyel viccesen pici (különben alaphelyzetben 510 literes lenne), a hátsó lábtér bőséges, de kisebb annál, amit egy közel 5,3 méteres limuzintól várnánk, és a futómű az elöl 245, hátul pedig 275 mm széles, 19 colos gumikkal egy fokkal feszesebb annál, mint amit várna tőle az ember. Továbbá nem értem, hogy az abszolút komfortra kihegyezett autóra miért szerelt a gyár Bridgestone S001 típusú sportgumikat, amik köztudottan nem kényelmükről híresek. Lényeg a lényeg, én biztosan beérném egy kevésbé tetszetős, körben 245 mm széles 18 colos szettel, hiszen ebben az autóban az ember egyáltalán nem vágyik a száguldozásra, mint inkább a minél kényelmesebb vonulásra. Ennek ellenére a futómű akkor sem jön zavarba, ha sietni kell, ugyanis sport üzemmódban meglepő dinamikáról tesz tanúbizonyságot, ráadásul a kormányzás is egészen élvezetes, az pedig magától értetődik, hogy a fékek fantasztikusak.

És az új sorhatos dízelmotor, ami mindeddig síri csendben adott hírt működéséről - tényleg ember legyen a talpán, aki bekapcsolt szellőzőrendszer mellett megmondja, hogy dízelről van szó -, szintén nem ijed meg a forszírozott menettől. Hiába az S 400 d 4Matic lang extrák nélkül is bő 2 tonnás üres tömege (a minden jóval agyontömött tesztautó simán lehetett 2,2 tonna is), az új erőforrás vidáman repítette előre, a 9-sebességes automataváltó pedig szorgosan pakolgatta a fokozatokat. Pillanatok alatt elérjük a már büntetett sebességrégiókat, amit kiválóan bizonyít az alig több, mint 5 másodperces 0-100 km/h-s sprintidő. Mondanom sem kell, mindeközben egy nyikkanás sincs, hiszen a 4Matic összkerékhajtás tökéletes tapadásról gondoskodik, minden körülmények között. Aki azt mondja, hogy ennél a teljesítménynél többre van szükség, vélhetően rossz kategóriában keresgél, hiszen az új 400-as dízel 340 lóereje és 700 Nm csúcsnyomatéka nagyon-nagyon fölényesen mozgatja a limuzint.

A legnagyobb élmény az, amikor félgázra - ilyenkor a váltó nem vált még vissza - alsó-középső fordulatszám-tartományban a 700 Nm belepasszíroz minket az üléstámlákba. Jómagam egyáltalán nem vagyok dízelpárti, főleg nem a luxuskategóriában, de az eddig tesztelt autók közül ez a második luxusmodell, amit simán megvennék dízelmotorral. Az elsőt ki nem találják, hogy mi volt: igen, ugyanez a W222-es az S-osztály még a ráncfelvarrás előtt, a szintén rendkívül kulturált, de jóval szerényebb menetteljesítményekre képes 3-literes V6-os dízellel. Az új 400-as motor tudása annyira fölényes, hogy nincs is rá feltétlenül szükség, igazából bőven elég a 600 Nm-t és 286 lóerőt kínáló 350 d is. A fentebb már említett okból (bénán néz ki egy S-osztállyal elakadni) a 4Matic összkerékhajtást nem hagynánk ki, de ha nincs feltétlenül szükség a hosszabb karosszériára, akkor a rövidebbet a kisebb dízellel választva nehéz milliókat spórolhatunk, amiket extrákra költhetünk - például a teljes asszisztens csomagra, ami zseniálisan jól működik.

Apropó, a fogyasztásról nem is beszéltünk: némi odafigyeléssel 7 literből simán el lehet járni az autóval, ami a közel 5,3 méteres, bő 2 tonnás karosszéria, a 340 lóerős motor és az összkerékhajtás ismeretében viccesen kevés, nem mellesleg pedig 1000 km-es hatótávot eredményez a kategóriában viszonylag kicsinek számító 70 literes tankkal. Ugye így már értik a dízelmotor létjogosultságát? Ráadásul ez a fránya motor még jól is szól, ha kiforgatják: padlógázra a legszebb sorhatos dallamok törnek elő, amik (túl) halkak bár, de egészen vérpezsdítőek, így akkor sem bánhatjuk meg az öngyulladós motort, amikor kihasználnánk a motortérben nyugvó lovakat. Egy V8-as benzines nyilván még finomabb, csendesebb és erősebb, de ennél nincs szükség többre, így tökéletesen érthető, ha az 50 milliós ár ellenére valaki a dízelmotor mellett dönt.

Röviden-tömören az egész autó tekintetében  zseniális munkát végeztek a stuttgarti mérnökök, megvédve az S-osztály becsületét, ami így még mindig az autók királynője maradt. A frissítés újdonságaival kapcsolatban - az új motorokon kívül - nem ismételném magunkat: ha érdekli Önöket, hogy pontosan miket hozott az idei ráncfelvarrás, kattintsanak ide és olvassák el korábbi bemutató cikkünket, ide kattintva pedig az árakról is részletesebben tájékozódhatnak. A lényeg, hogy az S-osztályba 26,2 millió forinttól lehet beülni (‘rövid’ 350 d, 4Matic nélkül), a határ pedig a csillagos ég, viszont mivel ebben a szegmensben az árérzékenység nem létező fogalom és a konkurensek is hasonló áron kelletik magukat, árversenyeztetésbe nem mennénk bele.

A választás ízlés dolga, de az biztos, hogy aki az új Mercedes-Benz S-osztály mellett teszi le a voksát, nem fogja döntését megbánni.

Néhány szóban

A Mercedes-Benz S-osztály a világ egyik legjobb autója volt, ami az idei frissítéssel sem változott. Csupán annyit tennénk hozzá, hogy a világ talán legjobb autójához immár elérhető a világ talán legjobb (legfinomabb) dízelmotorja, az új 2,9 literes sorhatos erőforrás ugyanis fantasztikus lett; ember legyen a talpán, aki menet közben megmondja, hogy egy dízel, miközben forgatva szép a hangszíne, ereje lenyűgöző, fogyasztása pedig baráti. Az S-osztály egy minimum 26 millió forintot kóstáló luxusautó, amit nem nehéz 50 millió fölé extrázni, de egy ilyen státuszszimbólum esetében kár arról beszélni, hogy megéri-e az árát, vagy sem. A legtöbb embernek, akik nagyobb lakást vennének ennyi pénzből, nyilván nem, viszont akiknek már nincs szükségük több ingatlanra, és nem kell különösebben megerőltetniük magukat az S árának, vagy lízingdíjának a kifizetéséhez, azoknak igen, hiszen a világ egyik legjobb, legfejlettebb, legkényelmesebb és legbiztonságosabb négykerekűjét, az autók királynőjét birtokolhatják. Mondanom sem kell, a teszthét minden perce élményszámba ment.

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark