2018. Augusztus 20., Hétfö

Frissitve:02:02:45

Honda Civic 1.5 VTEC Turbo Executive CVT teszt – Sötét lovag, világos érvek

Nyomtatás

Egy szürke, komor januári napon botlottunk egymásba. Fekete gúnyája és szigorú tekintete baljós jelként, s persze nem sok jót sejtetve rímelt a rideg péntek délutáni időjárásra, azonban csuklyáját hátrahajtva a japán harcos szót kért magának, hogy eloszlathassa a külleme nyomán ébredő kételyeket. A Honda Civic fekete köntösbe öltözve látogatott el szerkesztőségünk garázsába, hogy szedánként, turbómotorral és automataváltóval bizonyíthassa rátermettségét.

Szó se róla, a komor időjárás és a sötét szín kombinációja akaratlanul is előítéleteket szült, kiegészülve a ténnyel, hogy a korábbi teszt alapján nagyon is sportosnak ígérkező 182 lovas turbómotor okozta örömteli pillanatokat a fokozatmentes automata tompítja majd. Sebaj, a kíváncsiság képes túllendülni az első látásra felmerülő kételyeken – nem szabad, hogy a sztereotípiák rossz irányba tereljék a józan eszet, a tapasztalás bizonyító ereje nélkül ugyanis a megérzések mit sem érnek.

A Honda alapos megújulást iktatott be kompaktjának életútjába a kilencedik generáció kifutásával párhuzamosan, ami bizony ráfért már a Civicre. A végeredmény pedig három tesztünk alapján is kellően meggyőzőre sikerült.

Noha 2005-ben valóban nagyot durrant az ufónak becézett nyolcadik generáció, azóta a küllem tekintetében jelentőségteljes változás nem történt, a sziluett, az alapforma a frissült és átalakult műszaki tartalom mellett megmaradt. Ezt a beszürkült állapotot hagyja maga mögött a japán gyártó a tizedik kiadással, amelyre talán nem túlzó már most ráaggatni a sikeres jelzőt. A személyautósabb forma ugyanis minden bizonnyal sokkal jobban preferált a hagyománytisztelő japánautó-vásárlók körében.

Az első, ötajtós verzió nem csupán józan formában, már mérges sportautóként is vendégeskedett nálunk, ezúttal pedig a szedánt vehettük górcső alá, csúcsfelszereltséggel, csúcsbenzinessel és automataváltóval. A fekete szín senkit se zavarjon meg, a japánok büszkesége ugyanis legalább ilyen világos érveket igyekezett maga mellé állítani az együtt eltöltött időszak alatt.

S valóban, az új Civic így szedánként még hagyományosabb, laposabb építésű, önmagában több dinamizmust hordozva ezáltal. Abszolút kellemes részlet az amerikai piacra szánt modellekről ismert, sárvédőbe integrált szélességjelző, amely csak fokozza a különc öltözéket. A Honda ugyanis igyekezett ismét formabontó lenni, amelyről nem csupán az alapforma, hanem az autó szinte minden szegletében felbukkanó, jól kidolgozott és merész részletmegoldások láttán magunk is meggyőződhetünk. Mokány megjelenés, szigorúan szúrós első fényszórók és a Sport csomagnak köszönhetően dinamikus miliő jellemzi tesztalanyunkat.

Az utastér már kevésbé szélsőséges, ami többek között a világos kárpitozásnak köszönhető, persze a sportosságot az üléskárpiton például a karbont idéző csík igyekszik itt is éreztetni. Az utóbbi időben Civic védjeggyé vált teljes egészében digitális műszerfal ezúttal sem maradhatott el, szép grafikákkal és türkiz színben - minden fontos információt elő lehet varázsolni rajta a híváslistától a navigációig. A multimédiás rendszer kissé lebegő hatást keltő kijelzője a középkonzol tetejére került, míg a rajta futó szoftver a korábbi, Android alapú rendszer továbbfejlesztett verziója.

A kezelhetőség sajnos hagy némi kívánnivalót maga után: olykor kissé lassú, ráadásul igencsak bonyolult a rendszer, így megszokást igényel, ráadásul nincsenek dedikált gombok sem mellé, így mindig a menübe kell visszatérnünk, ha keresünk egy funkciót, amiből viszont jó sok van, és akár HDMI kábellel is tudunk csatlakozni rá. A klíma ugyan kapott egy kezelőpanelt, amiről jó pár funkciót elérünk, de az üzemmód kiválasztásához és a befújás erősségéhez egy gombot megnyomva az érintőképernyős kijelzőt kell használnunk.

Ami abszolút dicséretes, az az anyagminőség és az összeszerelés színvonala, ugyanis a sportosan dinamikusra hangolt futómű, illetve a török gyártás ellenére sem tapasztaltunk zörgő nyiszogó hangot, az illesztések szépek, a matériák pedig kellemes tapintásúak. Ez pedig az elődöt ismerve már önmagában hatalmas előrelépést jelent.

A helykínálatról szintén nem szólhatunk rosszat, hiszen mind széltében, mind hosszában kellő tér áll rendelkezésre, s hátul is legfeljebb a 185 centi felettieknek gyűlhet meg a bajuk a kupésan ívelő tetővonallal. Az ülések egyénként az építésmódnak megfelelően alacsonyra kerültek, s így a vezetési pozíció is kellemesen sportosra alakult, miközben a pilótafülke egészen szellős és kényelmes.

Ami az utasteret illeti, praktikum terén kiemelkedőt nyújt a Civic, méretes csúsztatható és kivehető pohártartóval ellátott rekeszt találunk a könyöklő alatt, és a középkonzol alá is jutott egy nagy tárolórekesz, ahonnan a HDMI, az USB vagy a 12 Voltos csatlakozóhoz kapcsolódó kábeleket egy lyukon vezethetjük ki a váltó előtti tartóba, ha telefonunk nem lenne képes a vezeték nélküli töltésre, amit szintén itt végez az autó.

Habár alapvetően négyajtós szedán hivatalosan tesztalanyunk, oldalról akár egy kupésabb ötajtósnak is elmenne – az igazság pillanata a csomagtartó felnyitásával jön el, ugyanis a hátsó szélvédő marad a helyén, ellenben így egy kicsit szűknek hat a rendelkezésre álló nyílás. Mindezt a poggyásztér mérete igyekszik feledtetni a maga 519 literes befogadóképességével.

Legmagasabb, Exclusive felszereltség lévén a japánok összes komfort és biztonsági extráját élvezhetjük. A listán ott a vezeték nélküli töltés, elöl-hátul ülésfűtés, tetőablak, bőr kárpit, távolságtartó tempomat, sávtartó asszisztens, holttérfigyelő, keresztforgalom-figyelő, navigáció és persze tolatókamera, a kétzónás automata klímáról nem is beszélve.

Mindezek teljesen jól működnek a mindennapokban, ahogy a LED-es, automata funkcióval is bíró első fényszórók. Utóbbi a manapság egyes esetekben tapasztalt rosszabb ledes világítótestekkel ellentétben kellő erejű fényt bocsát ki, valamint a távolsági funkciót is okosan kapcsolgatja.

Ha már fényekről van szó, akkor legyen a vörösben úszó indítógomb a következő láncszem. A 182 lóerős négyhengeres halk, de mély morajlással kel életre. A jelzett teljesítmény mellé az 1,5 literes lökettérfogatból 220 Nm társul, amely ezúttal fokozatmentes CVT váltón keresztül csordogál tovább az első kerekekhez. Noha sokan ódzkodnak a fokozatmentes szerkezettől, annak mégis elvitathatatlan előnye, hogy konstans tempóval haladva képes alacsonyabb fordulatszámon üzemeltetni a motort, mint a fix kiosztásúak esetében. Nyilván emellé társul gyorsuláskor a szokatlan, monoton fordulatszám, ám esetünkben az ilyenkor általában hallható kellemetlen, búgó motorhang a kellően nagy teljesítmény miatt nem jellemző.

A 8,2 másodpercesre mért 0-100-as sprint ugyan nem kiemelkedő ekkora erővel (a kézi váltós tesztautó sokkal jobban teljesített a műsorszámban), valójában kb. 50 km/h-ig tűnik csak megfontoltnak a Civic (a váltó jellegéből fakadóan ilyenkor muszáj óvni a technikáját), utána viszont nagyon szépen hámba feszül az egység. Ráadásul a fokozatmentes váltó előzéseknél nem hezitál, gázadásra azonnal meglódul.

Bár tényleg kifejezetten kellemes meglepetés az 1.5 VTEC Turbo és a CVT párosa, az igazán jó élményt nyilvánvalóan a manuális váltós verzió adja. Cserébe torkosnak korántsem mondható tesztalanyunk. Autópályán is maximum 7 literes étvággyal kell számolnunk, míg városban 6-6,5 litert, országúton 6 alatt kér.

Ráadásul jó hír az autózás, a vezetési élmény szerelmeseinek, hogy a Civic tudása nem merül ki csupán a dinamikus hajtásláncban. A kormányzás pontos és közvetlen, ami már önmagában is jó alap a sportos vezethetőséghez, de a kopptól koppig mindössze 2,1 fordulat ezt még tovább erősíti. A futómű talán még a kormányzásnál is jobban sikerült – bár alapvetően feszes és kemény karakter, meglepően jól rugózza ki a nagyobb úthibákat, fekvőrendőröket is. Így annyira nem is hiányoltunk az ötajtósnál több verzióhoz is elérhető adaptív lengéscsillapítást, de azért hozzátesszük, hogy igazi sokszínűséget csak azzal kapunk, vagyis örültünk volna a technológia jelenlétének.

Summa summarum, a Honda az új Civic életre hívásával a márkára jellemző kellemes hagyományokat (is) ápolja. A korrekt és minőségi műszaki tartalom mellé ugyanis remek vezetési élmény párosul, ráadásul szerencsére kevés ponton kell szemet hunyni vagy épp kompromisszumot kötni.

Ám talán pont emiatt vastagon fogott a japánok ceruzája: az Elegance szint, a CVT és a turbómotor triója 7.789.000 Ft-os listaáron kaparintható meg, míg tesztalanyunk a maradéktalan felszereltség miatt majd’ 9 milliót kóstál. Aki szedánt szeretne, annak bizony meg kell barátkoznia ezekkel a számokkal, hiszen a Honda ebbe a karosszériaformába nem pakol literes erőforrást, így legfeljebb a CVT-ről lehet lemondani. Ám nem feltétlenül érdemes, hiszen a kényelmesebb megoldást jelentő fokozatmentes automata az alacsony tempójú követés funkcióval együtt „mindössze” 390.000 forintba kerül. Vagyis más gyártók árazását ismerve félig ajándék.

Persze első blikkre magasnak hat a szedán Civic ára, azonban a konkurensek kínálatát nézve már nem túlzó a Honda ajánlata. Főleg, hogy ilyen teljesítményű és automata négyajtós alig van a piacon: a VW a Jettát már nem forgalmazza, a Hyundai Elantra csak vérszegény benzinessel kapható, egy 150 lovas Skoda Octavia TSI-t hasonlóan felszerelve pedig valamivel még magasabb árcédulát kapunk. Még a négyajtós Focus lenne esélyes, ám a kék oválosok a szedánhoz nem adnak erős benzines és automataváltó párost, tehát eléggé unikális a japánok kínálata. De nem csak ez, hanem a nyolc éves (részleges) garancia is (150.000 km-ig), ami időterjedelmét tekintve párját ritkítja, még ha a teljes jótállás egyébként csak 3 év vagy 100.000 km is.

Néhány szóban

Az alapos megújuláson átesett Civic látványos, kicsit szélsőséges formákkal immáron hagyományosabb, laposabb autóformával igyekszik hódítani. Ezúttal a nagyobb csomagtérrel rendelkező szedán járt nálunk, amely kizárólag a 182 lovas turbómotorral kapható, amihez tesztalanyunk esetében CVT váltó társult. A hajtáslánc korrektnek bizonyult, a futómű pedig igen jól szerepelt tesztünkön. A jó minőségű, jól összeszerelt Civic ugyan nem olcsó, ám szinte egyedülálló a piacon, nem mellesleg pedig egy nagyon jó autó, aminek egyedül kezelhetőségét és összetett műszerfalát kell megszokni.

Előnyök: Izgalmas forma; Izmos, hatékony erőforrás; Kiváló futómű; Jó kormányzás; Praktikus utastér; Modern, jól működő extrák

Hátrányok: Hátul szűkösebb fejtér, légbeömlő hiánya; Bonyolultnak ható multimédiás rendszer; Szűk csomagtér nyílás; Magas ár

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.